Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

TV. VÁROSIGAZGATÁS, VÁROSPOLITIKA (írta: Bonis György) 1. A KAMARAI IGAZGATÓSÁG FENNHATÓSÁGA ALATT Az 1686 nyarán és őszén a füstölgő romokon lassan újrakezdődő városi életnek rövid ideig egyetlen és még sokáig döntő súlyú irányítója a császári hadsereg volt. A Budán székelő várparancsnok a bécsi haditanácstól és a fővezértől kapta utasításait. A katonaság foglalta le a lakható házakat és a gyéren csörgedező jövedelmeket, intézte az új telepesek vitás ügyeit, és indította meg — elsősorban a Várban — az újjáépítést. Résen volt azonban a Habsburg-birodalom központi pénzügyi szerve, a bécsi udvari kamara is. A visszafoglalt területek megszervezésében gyakorlott Werlein István Jánost már szeptemberben kinevezte budai kamarai ins]>ektornak, novemberben pedig részletes utasításban határozta meg feladatait. Egyelőre szerény létszámú hivatalának, a budai kamarai igazgatóságnak (inspekció, 1690 óta adminisztráció) joga és kötelessége volt a Monarchia gazdasági érdekeinek kéj)viselete a városok területén is. Minden birtok és jövedelem a katonai és egyházi igények kizárásával a kincstárt illette meg; képviselője, a kamarai igazgató lett a terület illetékes hatósága „igazgatási, polgári és büntető ügyekben" egyaránt. Nem utolsósorban a katonai hatóságok beavatkozása elleni védekezés késztette Werleint arra, hogy egy évvel Buda visszafoglalása után megszervezze mindkét város polgárságát. 1687. szeptember 27-ón Budán, október 6-án Pesten feleskette azokat, akiket addig a polgárok névjegyzékébe felvett, és kinevezte a két város elöljáróit is. Az egykori fővárosnak polgármester, Pestnek bíró került az élére: mindketten tanácsosokkal, „szenátorokkal" együtt intézték a város igazgatási és bírósági ügyeit. Ezeket is a kamarai igazgató nevezte ki, bár Pesten az első tanácsot a jelek szerint a lakosság hozta létre. A vezetők kiválasztása jellemző a városok helyzetére és a kamarai szempontokra: Buda első polgármestere Prenner Farkas András császári kapitány, Pest első bírája Vatula János Jakab harmincadhivatali ellenőr (tehát kamarai tisztviselő) lett. Az is sokatmondó tény, hogy amikor az igazgatóság 1688 júniusában új vezetőket nevezett ki Pest élére, bíróvá a „német nemzetbeli" Knipper János Bálint császári zászlóst ( !) tette meg; ő azonban csak néhány hónapig működhetett, mert az év végén máshová vezényelték. Buda katona-polgármestere, Prenner is hamarosan megvált tisztétől, és Bécsbe költözött; helyét Salgari Péter postamester foglalta el.

1 Á városi szervezet első esztendeje mégis döntő jelentőségűnek bizonyult. Az 1687-i országgyűlésre meghívták a visszafoglalt Buda és Pest követeit is. Más városok küldötteihez hasonlóan Prenner és Vatula is megjelent Pozsonyban, mindkettő másodmagával. A városaikban alig megmelegedett elöljárók itt szereztek tudomást arról: milyen kiemelkedő gazdasági és jogi helyzetet élvezett a középkori Buda és Pest, és milyen lehetőségeket adna a fejlődés számukra ősi kiváltságaik megerősítése. Nem is késtek már 1687 decemberében memorandummal fordulni az uralkodóhoz, s ebben városaik régi szabad királyi városi jellegének elismerését, területéhez való jogát, birtokokat és erdőt, adómentességet, városi telekkönyvet, vámszedési jogot és a hajóhíd átadását kérték. Hogy ez a lépés a kamarai szempontokkal szemben nem vezethetett sikerre, az természetes. De a távlat megnyílt az új telepesek előtt, s új meg új lépésekre csábította őket, míg 1703-ban — nem csekély anyagi áldozat árán — vissza nem kapták szabad királyi városi jogállásukat.

2 A polgárok megszervezésétől a kiváltságlevelek elnyeréséig tartó másfél évtized bonyolult története ellentétekkel terhes. A két város lakosságán belül hamarosan kialakult egy csoport, mely a tanácsosi helyeket és a városi tisztségeket kezébe ragadva az önkormányzat kiépítésére s egyúttal az igazgatás monopolizálására törekedett. A jómódú német iparos-vállalkozó elem mellett értelmiségieket (mint gyógyszerészeket) találunk közöttük. A polgárság zöme, elsősorban a céhekbe szervezett mesterek többsége, támogatta ugyan a tanácsot az önkormányzatért vívott harcában, de igyekezett hatalmát korlátok közé szorítani, a városi oligarchia kifejlődését meggátolni. Végül császári tisztviselőkből és a városvezetéssel elégedetlen iparosokból került ki a „kameralisták" csoportja, mely a városok érdekeit és a maga érvényesülését a kamarai igazgatósággal való szoros együttműködés útján kívánta szolgálni. így a küzdelemben, melynek a szabad királyi városi jogállás visszaszerzése volt a célja, Buda és Pest polgársága nem állt egységesen szemben a kamarai adminisztrációval. A társává városi polgárság megszervezése A városi kövelek az 1687. évi orszéiggyűlésen Küzdelem a szabad királyi városi jogálláséri