Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

A tétényi „tumultus" A soroksári jobbágy lázadét s A tabáni felkelés 17 m-ben azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy ezekben a mozgalmakban nem a munkavállaló és a munkaadó állt szemben egymással, hanem a jobbágy a földesúrral.

41 A tétényi jobbágyok és földesuruk, Rudnyánszky József között már jóval az úrbérrendezést megelőzően feszültség volt a majorsági robotkövetelósek miatt. Kaszálás és aratás idején mindennap a földesúrnak kellett dolgozniuk, és máskor is heti egy-két-három nap munkát követeltek tőlük; ,,s ha valaki éjfélkor ért haza lovaival, azt másnap az urasági hajdúk arra kényszerítik, hogy kézi robotra menjen" — panaszolták 1766-ban a megyének a tétényi jobbágyok. Panaszukat azonban sem a megye, sem a földesúr nem vette figyelembe. Ehhez járult még az, hogy 1788 májusában a jég elverte a tétényi határt, s ez a főképp a szőlőművelés hasznából élő tétényi jobbágyokat igen súlyos helyzetije hozta. A Buda környéki királyi és kamarai uradalmakban ekkor már folytak az úrbérrendezés előkészületei, s a tétényi jobbágyok elképzelhetőnek tartották azt, hogy földesúri terheiket majd méltányosan szabályozzák. A jobbágyok 1766. május 20-án megtagadták a majorsági gabona learatását, majd amikor a földesúr a falu gyűlésének elhatározását közlő Konrád Jakab esküdtet tömlöcbe záratta, a falu jobbágylakossága fellázadt, s ,,nagy zsibajjal, kiáltozással, fejszékkel, vasvellákkal, dorongokkal az tiszttartó házához reá rohanának, az kaput kitörték, ablaknak vasrostélyát ki feszétették, tömlöczajtón lévő lakatot leverték és Konrád eskütt embert az tömlöczbül kiszabadították". Az uraság fiai és alkalmazottai csak fegyveresek segítségével, több jobbágyot megsebesítve tudták újra birtokba venni a házat. A vizsgálat során kiderült, hogy a tétényi zendülést a földesúr provokálta ki. A zendülőket megbüntetni nem volt lehetőség, a megye csak az urasági birkás megölésével vádolt Tichy György jobbágyot ítélte halálra és társát, Eisler Mártont egyévi börtönre. A királynő azonban a halálbüntetést egy esztendei, a másik vádlott egyéves büntetését egyhavi kényszermunkára változtatta, s elrendelte, hogy ,,Rudnyánszky Jó-zsef urat a megye közgyűlésén az uralkodó nevében feddjék meg, és komolyan intsék meg, hogy ezentúl ne dühösködjék jobbágyaival szemben".'

12 A tétényi „tumultus" után három esztendővel a soroksári jobbágyok lázadtak fel a földesuruk ellen. A soroksáriakat már az úrbérrendezés előtt nyomasztotta a robotolás gondja, annak ellenére, hogy robotszolgáltatásuk mértéke nem érte el, sőt meg sem közelítette az úrbérrendezéssel egy időben elrendelni szándékozott évi 52 napi robotszolgáltatást. 1769. június 27-én több mint 100 soroksári jobbágy nem ment ki a kakucsi pusztára kaszálni, s amikor megidézték őket, nem jelentek meg az úriszék előtt sem. Összejöveteleket tartottak az iskolában, ahol több mint kétszázan gyűltek össze. Egységet fogadtak egymásnak, s megfogadták azt is, hogy ha a földesúr erővel kényszerítené is őket robotra, utolsó csepp vérig védik magukat, s aki elmegy robotolni, annak letörik a lábát. Pénzt is gyűjtöttek a bécsi küldötteik költségeinek fedezésére. A soroksári jobbágyok lázadását Pest megye gyorsan leverte: 20 jobbágyot a megye börtönébe vetettek, a felbujtókat (összesen 6 jobbágyot), miután 25 botbüntetéssel sújtották, kitiltották a gödöllői uradalomból. További 22 jobbágy pedig összesen 800 botbüntetést kapott. Az úriszék ezenkívül a többi soroksári jobbágyot a kakucsi kaszálásra felfogadott emberek bérének (120 forint) a megtérítésére kötelezte. Az úriszék ítéletét megyei felülvizsgálás és helytartótanácsi jóváhagyás nélkül végrehajtották. Mikor a gödöllői uradalomból kitiltott jobbágyok panaszra mentek, a megye határozottan a földesúr mellett foglalt állást, a Helytartótanács viszont az igen súlyos ítélet mérséklését javasolta. Mária Terézia rendeletére a mérséklést elvégezték, de az elűzött jobbágyok nem térhettek vissza, csak az anyagi veszteségüket térítették meg. A soroksári jobbágyok lázadása sikertelen maradt, az úrbérrendezés következtében robotszolgáltatásuk tovább emelkedett. De nyugalom van, írta az uradalmi jétszágigazgató, mert „a korifeusok, mint a rühös juhok, eltávolíttattak". A megfélemlített jobbágyok pedig arról írtak, egy esztendővel a lázadás leverése után, hogy „a kegyes uraság mindenkor a kegyét, gondoskodását és védelmét nyilvánította irányukban, ezért kérjük ugyanezeket továbbra is". Annyit sikerült elérniük, hogy az urbárium bevezetése helyett a földesúr ismét szerződóst kötött velük, amelynek alapján megmaradtak az évi tizenkét napi robotnál, és mentesültek az egyéb robottól, a hosszú fuvartól.

4;i A jobbágy mozgalmak és a céhlegények mozgalmai a XVIII. században tulajdonképpen a jognélküliek mozgalmai voltak, miként az volt az 1739. március 20-án kirobbant tabáni felkelés is, amelynek több halálos áldozata lett. Ezt a felkelést a pestisjárvány alkalmával a város körülzárása következtében fellépő élelmiszerhiány, a járványnak a védőintézkedések ellenére való továbbterjedése, a túl szigorú védőintézkedések, a kórházakban kezeiteknek rossz élelmezése és ápolása okozta.

44 Voltak mozgalmai a XVIII. század folyamán a polgárjoggal rendelkezőknek is, de ezeket a mozgalmakat, a polgárság és a városi vezetőréteg közötti viszályokat, harcokat Budán és Pesten nem a polgári egyenlőség, a polgári demokrácia érvényre juttatásainak a szándéka robbantotta ki, hanem a legtöbbször kicsinyes városi érdekek. A városi vezetés pozícióiért folytatott küzde-