Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Ebben a nemzetiségi változásban nagy szerepe volt annak, hogy a XVIII. század első felében a telepítések nyomán Pest és Buda körül német nemzetiségű falvak gyűrűje alakult ki, s e falvak felesleges jobbágy népességének természetes útja a közeli város felé vezetett, ahol a munkaerőkereslet oka ebben az időben főképp mezőgazdasági szükséglet volt. Ezek a földesúri kötöttségeket elhagyó jobbágyok, jobbágyfiak a városban és a külvárosban lakókónt megtelepedve a városi polgárok és háztulajdonosok földjeit, szőlőit művelték, vagy a nagyobb szabású építkezéseknél dolgoztak. Azt, hogy a magyar lakosság a város lakosságának szegényebb rétegéhez tartozott, az is bizonyítja, hogy 1746—47-ben a kivetett adónak csupán 8,9 százalékát fizették a magyarok, 80,3 százalékát pedig a németek. Tehát a magyar lakossághoz hasonlóan a rác nemzetiségűek is általában a szegényebi) réteghez tartoztak, annak ellenére, hogy mind a magyarok, mind a rácok között voltak tehetős polgárok és birtokosok is. A XVIII. század második felében, az 1772-es házösszeírás szerint Pest városában és külvárosaiban 220 magyar háztulajdonos lakott. Ha ezekhez hozzászámítjuk a lakókat is, akkor a Pesten lakó magyar családok számát 1772-ben 320 —350-re becsülhetjük, tehát a magyarok számát összesen 1600—2000 főre. Ez a város lakosságának mintegy 10 százalékát tehette ki.

35 A polgárok soraiban Pesten a magyarok arányszáma a XVIII. század folyamán magasabb volt, mint a lakosság számában való részesedésük. Az 1700-ig felvett pesti polgárok közül — neveik alapján ítélve — 34,8 százalék volt a magyar, a század folyamán, csaknem egyenletesen 15—16 százalék. Budán viszont nemcsak a polgárok soraiban, hanem a város teljes lakosságának a számában is Pestnél jóval kisebb volt a magyarok száma és aránya. A budai polgárok között 1700-ig csak 4 százalék volt a magyarok aránya, és ez az arányszám a XVIII. század első negyedében 3,2 százalékra csökkent, a további évtizedekben pedig 6 százalék körül mozgott. A lakosság Buda lakosságának nemzetiségi megoszlásáról az 1714. évi összeírás névanyaga alapján kapnemzeiiségi hatunk képet:

36 joszlasa Budán Lakosságszám Százalék Német 46(50 52 Magyar 415 5 Szláv 3690 41 Egyéb 185 2 8950 100 A szláv (pontosabban főképp rác) lakosság nagy része a Tabánban lakott. Buda szláv lakosságának 71 százaléka volt a tabáni rácság. Az egyes városrészekben a nemzetiségi megoszlás az 1714. évi összeírás szerint a következő volt: Német Magyar Szláv Egyéb százalék Vár 84 5 7 4 Víziváros 70 3 18 3 Halászváros 72 13 15 — Horvátváros 50 12 30 2 Országút 81 2 15 2 Újlak 76 6 16 2 Tabán 2 2 95 1 Buda város lakosságának nemzetiségi megoszlásában a XVIII. század folyamán lényegesebb változás nem történt. A német elem túlsúlya a Várban, a Vízivárosban, az Országúton éppúgy változatlan maradt, mint a rácoké a Tabánban. A többi népelem száma és arányszáma Budán és Pesten elenyésző volt, csupán a szlovákok alkottak a XVIII. század közepétől kezdve mindkét városban jelentősebb nemzetiségi csoportot: Pesten a Józsefvárosban, Budán az Újlakon telepedtek le 1730—1750 között nagyobb számban. Egy kevésbé megbízható adat szerint 1750 körül Pest város adófizető lakosságának több mint 6 százaléka szlovák volt. Vallási Vallási tekintetben Budán és Pesten egyaránt a katolikus vallás volt túlsúlyban. A katomegoszlás likus vallásúakon kívül mindkét városban csupán a görögkeleti vallásúak csoportja volt jelentős. A városi társadalom kereteiben a XVIII. század folyamán tulajdonképpen nem nemzetiségi, hanem népi és nyelvi megoszlásról volt szó, s ez bizonyos mértékben vallási megoszlással páro-