Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

össze, a népszámlálásban pedig 2108 szerepel. Elképzelhetetlen, bármily nagy mértékű zselléresedési folyamatot is tételezünk fel, hogy másfél évtized alatt ezekben a helységekben az úrbéres zsellérek száma megkétszereződött volna. A zsellérek számának feltűnő nagysága azonban nemcsak akkor ugrik ki, ha az úrbéres összeírással hasonlítjuk össze a népszámlálást, hanem akkor is, ha a népszámlálás kategóriáinak az országos arányait a környékbeli helységek hasonló arányaival vetjük össze. A papok és a tisztviselők aránya ezekben a helységekben pontosan megegyezik az országos aránnyal. A nemesek aránya alacsonyabb ugyan, de ezt magyarázza az, hogy ezek a helységek nem apró nemesi birtokok voltak, hanem nagyobb birtoktestek tartozékai, illetőleg kamarai, királyi birtokok. A polgárok, mesteremberek magas arányszáma azzal magyarázható, hogy a népszámláláskor Óbuda nem kézműves, hanem jobbágy lakosságát is, mint mezővárosi polgárokat, ebbe a kategóriába sorolták. A parasztok (jobbágyok) aránya nagyjáiból megfelel az országos átlagnak. A zsellérek és az egyéb kategória (a parasztok fiai, akik apjuknak nem közvetlen örökösei) arányszáma viszont kétszerese az országos arányszámnak. S ha tudjuk azt, hogy a zselléreknek legalább 50 százaléka nem volt úrbéres kötöttségű, lehetetlen ennél a jelenségnél nem a város, Buda és Pest hatására gondolni: a gazdasági lehetőségek és munkaalkalmak a környékbeli helységek lakosságszámának az alakulását és megoszlását igen erős mértékben befolyásolták és meghatározták. 3. A LAKOSSÁG VALLÁSI ÉS NEMZETISÉGI MEGOSZLÁSA Pest lakosságának nemzetiségi megoszlása a XVII. század végén Buda és Pest XV11I. századi lakosságának vallási és nemzetiségi megoszlásáról nincsenek pontos adataink. A betelepülő lakosság túlnyomó többsége a bécsi udvar szándékai szerint német és katolikus volt. Ezt bizonyítják a fennmaradt összeírások nemcsak a XVII. század végén, a XVIII. század elején, hanem a század folyamán is. Telepedtek le azonban mindkét városban a németek mellett magyarok, rácok, szlovákok, görögök, cincárok, zsidók és kisebb számban más nemzetiségű lakosok is, szinte Európa valamennyi országából. Az összeírások nem bizonyítják ugyan, de több forrás felhasználása és összevetése során összegyűjtött névanyag alapján megállapítható, hogy Pesten a felszabadulás utáni első évtizedben a magyarság száma igen jelentős, még a németekénél is nagyobb volt: 1686—1696 között 1212 személy nevének a meghatározása alapján Pest város lakosságának a nemzetiségi megoszlása és a polgárok sorában a nemzetiségi megoszlás a következő volt:

32 Lakos Polgár Százalék Magyar 38 24 Német 32 43 Rác 13 21 Egyéb 17 12 Ez az összeállítás egyúttal azt is bizonyítja, hogy a magyarság a város társadalmának a szegényebb rétegét tette ki. Az 1696 utáni években a város magyar és rate nemzetiségű lakossáiga még jobban megnövekedett. A városi tanács 1701-ben már azt írta, hogy ,,a várost túlnyomó részben magyarok és rácok lakják". A magyar és rác nemzetiségű lakosság számának növekedése elsősorban a mezőgazdasági érdekű lakosság növekedését jelentette, s valószínű, hogy az 1699-ben tervezett külváros-alapítás gondolata is a mezőgazdasággal foglalkozó napszámos magyaroktól és rácoktól indult ki. A Rákóczi- Pest város lakosságának számában és nemzetiségi összetételében is jelentős változást okozott szabadscíg- a Rákóczi-szabadságharc. Budát és Pestet nemcsak a lakosság számbeli gyarapodása és bontaharc kozó gazdasági jelentősége tette el nem hanyagolható tényezővé a Rákóczi-szabadságharc idején az ellenfelek számára, hanem stratégiai helyzete is. Az 1686 után újra megerősített és katonasággal alaposan megrakott Buda várát a szabadságharcosok meg sem próbálták ostromolni, s a budai vár uralkodó helyzete Pest sorsát is meghatározta. A kuruc felkelés híre 1703 július végén jutott el a városba, amikor megtudták, hogy a hadihelyzet miatt Kecskemét nem tartja meg a Lőrinc-napi vásárt. A pesti tanács a felkelés hírének vétele után a városfal egyes pontjaira fegyveres polgárőrséget állított éjszakára; szeptemberben megkettőzték a polgárőrséget, és fegyvereket igényeltek a budai szertárból. Az első közvetlen kuruc akcióra 1704 elején került sor. Szabó Máté, egy kisebb kuruc csapat vezetője felszólította a várost, hogy kérjen kegyelmet Rákóczitól vagy Bercsényitől és küldjön