Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

a kurucoknak háromezer kenyeret, hétezer mérő zabot, száz akó bort, száz vágómarhát, kétszáz szekér szénát, háromszáz szekér fát. A város a felszólításnak nem engedelmeskedett, a fenyegetés miatt azonban tovább készülődött az ellenállásra. A Pest alatt elvonult Károlyi Sándorféle sereg 1704 elején felgyújtotta a Rákosi-malmot. Ezután egymást érték hat és fél éven keresztül a kuruc portyázások: 1704 júliusában a kőbányai szőlőmunkások láttak egy háromnégyszáz főnyi kuruc csapatot; 1704. december 20-án a kurucok meglepetésszerűen akarták elfoglalni a várost, éjjel ostromlétrákat támasztottak a falakhoz, de a polgárok visszaverték a támadást. 1705 májusában öt pesti polgárt „vágtak le" a kurucok, május 20-án pedig, mint a budai tanácsi jegyzőkönyvben feljegyezték: ,, a rebellis Bottyán Hillebrandttal és 3000 velük lévő kuruccal, akik lengyelül, németül, rácul és magyarul beszéltek, délelőtt kilenc órakor a Gellérthegy alatt észrevétlenül megjelent, mielőtt a legcsekélyebb hír lett volna róluk. Az egész mezőt és a szőlőket keresztül száguldozták, és mindenkit, akit találtak, lemészároltak, egy keveset fogságba ejtettek, minden állatot elhajtottak, és így nagy kárt okoztak, halottakból gyermekekkel együtt négyszázat számoltunk." Rákóczi 1705 júliusában foglalkozott Pest megvételének a tervével is. A fejedelem a Duna — Tisza közén táborozott, a Duna túlsó partján GÍÖckelsperg császári tábornoknak csak három— négyezer főnyi serege volt. Néhány nap múlva azonban, amikor Glöckelsperg, aki számolt Pest elvesztésével (még a hajóhidat is lerontatta), át akart csapni Pestre, Rákóczi elvonult Pest alól Vác felé. így nem a Rákos-mezőn, hanem Szécsényben tartották meg ősszel az országgyűlést. Pest magyar lakosságából jó néhányan csatlakoztak a kurucokhoz. Már 1704 nyarától maradt fenn adat arról, hogy az eltávozott magyarok házait a városi tanács német polgároknak adta át. 1706 elején pedig öt magyar viza-halász költözött el a városból Dunaföldvárra, hogy a kurucokhoz csatlakozzék. Néhány Pestről származó kuruc katonának a nevét is ismerjük: Pataky Gáspár 1704 végén „Pest városábul egész cselédestől, minden jószágának otthagyásával jött ki" Rákóczi szolgálatára. Pestről szökött ki Erdős Imre is, aki mint kuruc hadnagy, 1705 tavaszán a Pest megyei Gomba falunál vesztette harcban életét. Dekányi János főhadnagy csapatában is harcoltak „pesti katonák". Nemcsak magyarok, hanem németek is voltak a szabadságharchoz csatlakozó pestiek között: 1709-ben írta Bessenyei Zsigmond ezredes kapitány Károlyi Sándor generálisnak, hogy Pestről két ifjú német szökött ki, akik „a nagy ínséget unták meg, s igen reménkednek, hogy lovas regimentbe állíttassanak; mások is kigyünnének, csak bírhatnának". Az ínség miatt is, amelyet Bessenyei Zsigmond említett, igen sokan költöztek el a városból, amelyet 1707 januárjában Rabutin hat-hétezer főnyi kiéhezett serege még inkább pusztított. Bent a városban is voltak azonban olyanok — elsősorban a magyarok között — akik támogatták a kurucokat. Az 1703. október 2-i támadáskor a bástyán levő ágyút nem tudták a kurucok ellen fordítani, mert azt egy magyar ötvösmester beszögezte. Vannak adatok Budáról is, 1706-ból arról, hogy a horvátvárosi magyar lakosok a kurucokhoz húztak, s a városi tanács ezeknek a lakosoknak szigorúan megparancsolta, hogy hűségesek maradjanak. A kurucok által szorongatott, pusztuló város 1710-ben, midőn a kuruc csapatok ismét megjelentek a város falai alatt, oltalomlevelet kért és kapott Rákóczitól. Az oltalomlevél megengedte a pestieknek „magok határában mindenféle marháiknak szabados pascualtatását, szántóföldeiknek, réttyeiknek és szöllöhegyeiknek minden akadál nélkül való miveltetését és azoknak a hasznoknak s gyümölcsöknek bétakarétását, úgy mind azon által, hogy a marháik között más idegen helységbélieknek és császár szolgálattyában valóknak marhajok ne elegyíttessék, másként ezen protectionk semmit sem fogna használni. Tartozni fognak mind eök is a haza szükségére illendőképpen succurálni." A Rákóczi-szabadságharc egy év múlva elbukott, így a kurucoktól későn kért protectiónak már nem sok hasznát vehették a pestiek.

33 A Rákóczi-szabadságharc ideje alatt Pest város magyar lakosságának a száma igen erős mértékben megfogyatkozott, és azt a számbeli súlyát, amely a XVII. század végén megvolt, a XVIII. század folyamán nem tudta visszaszerezni. A XVIII. század első felének telepítései, bevándorlásai során Pest város lakosságában a német elem arányszáma lassan ugyan, de határozottan emelkedett a magyarok ós a rácok rovásaira:

34 A lakosság nemzetiségi összetételének véiltozása 1720 173.') 1746 százalék Német 51 58,5 67,2 Magyar 24 18 15,9 Rác 18 18,5 16,9 Egyéb 7 5 —