Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Kosáry Domokos: BEVEZETÉS

évtizedeiben sem állt meg, sőt meggyorsult olyan gazdasági és kulturális vonatkozásokban, amelyek a feudális uralkodó osztály érdekeinek, új, növekvő igényeinek is megfeleltek. Pest ekkor, a XVIII—XIX. századfordulóján lett, az egykorú statisztikus Schwartner Márton szavai szerint: „Magyarországnak első kereskedelmi gócpontja, Londonná fejlődő városa". A kulturális központi szerep fokozatos megszerzését jelezte, hogy itt talált otthonra a Nemzeti Múzeum és mind nagyobb mértékben a magyar nyelvű sajtó, szépirodalom és tudományos irodalom. A nyelvújításnak, amelyet a XVIII. század hetvenes éveiben Bessenyei még Bécsből kezdeményezett, és amelynek fő, győztes csatáit Kazinczy még Zemplénből, északkeletről vívta meg, további hullámai és vitái már szintén Pest-Buda új irodalmi központjába helyeződtek át. Az igazi nekilendülést e téren is a reformkor hozta meg, 1830 után. Pest-Buda minden vonatkozásban országos központtá fejlesztésének igen céltudatos programját fedezhetjük fel Széchenyi elgondolásaiban az Akadémiától a Kaszinón át a Lánchídig és a dunai gőzhajózásig, amely kereskedelmi célokon túlmenően az ország és újjászülető fővárosa nemzetközi megismertetésének ügyét is nem kis mértékbeli szolgálta. Külföldi utazók : angolok, franciák, németek, vagy néhányan Skandináviából, egyre nagyobb számban fedezték fel PestBudát. John Paget, aki 1836-ban, másokhoz hasonlóan, gőzhajón érkezett Pozsony felől, a két testvérváros természetadta előnyeit fejtegetve hozzáteszi: igazán nem sok éleseiméjűség kell ahhoz, hogy fényes jövőt jósoljunk Buda-Pestnek. Felvirágzását senki őszintébben nem kívánhatja, mint e sorok írója; mert ő úgy hiszi, hogy ezzel szoros kapcsolatban áll egész Magyarország felvirágzása." A város új, összetett neve egyre gyakrabban bukkant fel; sajtóorgánum címében először Szalay László reformszándékú folyóirata: a Budapesti Szemle címlapján, 1840-ben. A negyvenes évek nagy ellenzéki és irodalmi küzdelmei oly mértékben Budapesten lelték fel központjukat, hogy a város historikusának utólag nem kis problémát okoz a helyi és az országos történet helyes arányát és pontos határvonalát megállapítani. Kossuth Pesti Hírlapja, mint címe is jelezte, „pesti" hírlap volt, de még inkább országos jelentőségű orgánum is. A Védegylet, majd utóbb az Ellenzéki Párt pedig országos szervezet, amelynek irányítása, központja azonban mégis itt működött, Pest-Budán. Vörösmarty, Bajza, vagy utóbb Petőfi, egyszerre szereplői Pest és az ország kulturális, irodalmi vagy éppen politikai életének. * A város országos jelentőségű szerepével együtt nőtt az olyan magyar írók, költők, tudósok, más értelmiségiek, közéleti emberek száma is, akik itt éltek, dolgoztak, de nem a helyi városi társadalomból nőttek ki, hanem máshonnan kerültek a kulturális és politikai központ szereplői közé. Ez alapjában véve, mint természetes jelenség, minden nagyobb fővárosra áll, és nem is szorítkozik a magasabb értelmiségi funkciókra. A kérdést itt az teszi érdekesebbé, hogy a magyar nemzeti nyelvi-irodalmi program, amely 1830 után a reformellenzék politikai programjával épült össze, irányító funkcióit egy olyan városra helyezte rá, amelynek helyi lakossága többségében még ekkor sem volt magyar anyanyelvű. A középkori eredetű német, vagy részben már asszimilált városi tömörülések a keleti periféria más országait, sőt néhol az északi perifériát is jellemezték. Magyarországon a török idején elpusztult városok újratelepülésük során, a XVII. század végétől kezdve, jelentős számban kaptak újabb német, illetve részben más anyanyelvű és etnikai eredetű lakosokat. A XVIII. századi Pest-Budán a magyarok mellett a többséget németek, részben szerbek („rácok"), görögök (főleg kereskedők), vagy éppen szlovákok képviselték. Ezek saját egyházi szervezettel, alsófokú iskolákkal, különböző szintű saját anyanyelvi kultúrával rendelkeztek. Egy ideig úgy tűnik, mintha nem is egy, hanem több különféle irodalmi központ volna kialakulóban. Varsóban 1763-ban indult az első lengyel nyelvű hetilap és 1765-ben nyílt meg az első lengyel színház. Pest-Budán a német nyelvű sajtó és színház megelőzte a magyart. Az első magyar színielőadásra 1790-ben került sor; tudjuk: ekkor is csak átmenetileg. Nem Budapest fokozatos el magyarosodásához kívánunk itt reflexiókat fűzni. Ez lényegében véve természetes folyamat volt, a polgári átalakulással felgyorsuló gazdasági-társadalmi fejlődés velejárója az adott feltételek között, az ország szívében. S már 1848 előtt külön, jelentős impulzust kapott attól, hogy'a magyar reformmozgalom a későfeudalizmusból való kiszabadulás reményét csillogtatta meg~a hazai német polgárok előtt. Falk Miksa írja: hogyan fordította tizenöt éves korában a Pesti Hírlapot Glückwerth Mihály pesti polgárnak, aki Kossuth programjáért lelkesült, de még nem tudott magyarul. Jelen problémánk azonban nem ez. Hanem az, hogy előzőleg a nem-magyar anyanyelvű városi lakosság szerepe miként illeszthető be Budapest és egyben a polgári-nemzeti átalakulás előzményeinek fejlődéstörténetébe. E problémát főként azért helyes itt külön felvetnünk, mivel a hagyományos nemesi szemlélet, amely polgári történetírásunkra is nagy hatást gyakorolt, J ÍV