Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

megnövekedett. Természetesen a mezőgazdaság fejlődése mellett mind a lakosság számának növekedésére, mind a zsellérség bevándorlására jelentős hatással volt Pest forgalmi központ jellegének az 1720-as években való érvényesülése is, amit a vásárok jelentőségének növekedésével mérhetünk, és aminek nagy ösztönzést adhatott a Kúriának 1724-ben történt idehelyezése is. Az Invalidus-palota építkezése, valamint a templomé])ítkezések nagyszámú napszámos népet vonzottak ide. Ezek természetesen az adóösszeírásokban nem szerepelitek. A város lakosságszámának legalább a felét ez a réteg tette ki 1720 körül, amikor a város lakosságának a teljes száma 4000 fő körül lehetett. Ezek az összeírások is határozottan mutatják azt, hogy a város társadalmában a kereskedőknek és a kézműveseknek a száma igen jelentős volt, és mutatják a társadalom városiasodását is. Míg a XVII. század végén Pest város társadalma egy közepes mezőváros társadalmához volt hasonló, addig a XVIII. század első felében ez a társadalom éppen a kereskedőknek és a kézműveseknek a nagy száma révén kiemelkedett a mezővárosok közül és a fejlettebb magyarországi városokhoz lett hasonló. A tisztviselők és a nemesek száma az adófizetők között nem emelkedett ugyan, de más forrásokból bizonyíthatóan magasabb volt már ekkor is, mint az adóösszeírásokban szereplők száma. Nem szerepelnek (csak akkor, ha ingatlan vagyonuk van) az adóösszeírásokban a mesterlegények, akik ha nem is különlegesen nagy számban, de szintén a városiasabb réteget erősítették. Egyre növekvő számú napszámost és kapást írtak össze, azonban ezeknek a száma is jóval nagyobb lehetett; s ami jellemző: már nem elsősorban mezőgazdasági foglalkozást űző napszámosokról van csak szó ezekben az évtizedekben, hanem az építkezéseknél dolgozó munkásokról és a város forgalmából következő feladatokat ellátókról. Az adóösszeírásokban nem szereplők száma és arányszáma ebben az időben is jelentős nagyságú volt. Az arány feltételezhetőleg 50 százalék körüli, a szám pedig a lakosságszám növekedésével párhuzamosan szaporodó. Foglalkozási Pontosabb összeírások Pest város lakosainak foglalkozásáról az 1772—1781 közötti évekből megoszlás az állnak rendelkezésünkre:

23 1770-es években 1772 1773 1775 1777 1780 1781 Kézműves 2057 2013 2385 2265 2371 2292 Kereskedő 326 217 365 363 333 274 Pap, apáca 131 172 152 161 165 153 Tisztviselő — 163 198 198 89 89 Tanító 25 27 44 44 30 33 Szolga 367 382 324 300 492 470 Cseléd (nő) 722 748 847 810 ] 052 1028 Napszámos (férfi) 1274 1238 1323 1420 1253 1505 Napszámos (nő) 908 873 898 898 419 398 Tanuló (városi) 559 611 686 812 340 385 Tanuló (vidéki) 324 340 339 530 118 157 Árva 217 233 328 315 121 229 Koldus 196 235 485 500 238 131 Szegény 72 1 10 77 77 81 78 7178 7362 8451 8693 7102 7222 Az összeírások alapján a kézművesek és a kereskedők csoportja tovább is részletezhető, mivel összeírták a legényeket és az inasokat is: Kézműves Kereskedő legény inas legény inas 1772 1146 246 127 45 1773 1146 234 79 50 1774 1297 301 124 62 1775 1308 350 128 66 1776 1318 354 128 66 1777 1196 344 122 68 1179 1094 277 112 65 1780 1299 375 128 5 S 1781 1224 364 90 54 A kereső ^z 1770-es évekből rendelkezésünkre álló összeírások minden részletességük ellenére sem férfilakosság tükrözik pontosan a város lakosságának társadalmi megoszlását. A kereső férfilakosság aránya a lakosságszámhoz viszonyítva a XVIII. században általában 30 százalék körül lehetett. Ezek-