Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

ben az összeírásokban azonban nemcsak a férfi-, hanem bizonyos mértékben a női lakosság is szerepel (cselédek, napszámosok), és szerepelnek bennük a tanulók is. Tehát az összeírások végeredményeként szereplő számok semmiképpen nem jelentik a keresőképes férfiak vagy családok számát. Hiányoznak viszont az összeírásból mindazok, akik nem a foglalkozásukból éltek; nemcsak a nemesek, hanem a különféle ingatlantulajdonosok vagy örökségből élők. Hiányzik az összeírásból a katonaság is, amelynek egy része ugyan nem volt állandó városi lakos, de mivel huzamosabb ideig itt tartózkodtak, és a város helyőrségének a létszámához tartoztak, a városi társadalom vizsgálatánál nem hagyhatók figyelmen kívül — különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy közülük igen sokan családjukkal éltek itt. vagy itt alapítottak családot. A város többi nem állandó lakosát szintén nem tüntették fel ezek az összeírások; és nem is áll rendelkezésünkre olyan összeírás, amely az itt sűrűn megforduló vándorlegények, napszámosok számáról akár csak hozzávetőlegesen is tudósítana. A város teljes keresőképes férfilakosságáról és annak megoszlásáról részletes adatok először Az 1784 87. az 1784—87 között végrehajtott népszámlálásból állapíthatók meg:

24 evtnep° J * L számlálás adatai Belváros Józsefváros Terézváros Összesen Pap 4(59 6 2 477 Nemes 594 44 59 697 Tisztviselő és honorácior 93 11 20 124 Polgár és mester 685 143 147 975 Paraszt 4 151 25 180 Polgár, paraszt örököse 446 230 118 794 Zsellér 1516 926 1516 3958 Elbocsátott katona 5 9 14 28 Egyéb 455 197 3(55 1017 4267 1717 2266 8250 Pest város teljes lakosságának több mint az egyharmadát tette ki 1784 — 87-ben a keresőképes férfilakosság. A népszámlálás kategóriái látszólag és bizonyos mértékig foglalkozáscsoportokat is jelölnek, azonban a népszámlálásnál a társadalmi kategóriákat elsősorban jogi szempontok szerint alakították ki. A nemesek csoportjában egyaránt szerepelnek a főnemesek, középnemesek, kisnemesek, birtokos nemesek, az értelmiségi foglalkozású nemesek, általában mindenki, aki magát nemesnek vallotta, tekintet nélkül arra, hogy miből élt. A tisztviselők és honoráciorok között az állami és városi (tanácsi) tisztviselők, értelmiségi foglalkozásúak és a magánszolgálatban álló magasabb rangú tisztviselők szerepelnek. A polgárok és mesterek kategóriája a legvilágosabb: ebbe tartoztak azok a kézművesek, akik polgárjoggal rendelkeztek, a polgárjoggal nem rendelkező kézművesek, a polgári és nem polgári kereskedők — és azok is, akiknek polgári foglalkozásuk nem volt, csupán polgárjoggal rendelkeztek és a vagyonukból éltek. A paraszt kategóriába sorolt pesti lakosok száma elenyésző, jóval nagyobb ennél azoknak a száma, akik a polgárok és parasztok örökösei elnevezésű kategóriában szerepelnek. Ezeken azokat kell érteni, akik polgárok vagy nem polgári mesterek, kereskedők, parasztok legidősebb fiai vagy vejei voltak, olyanok, akik az apa foglalkozásának az utódjai lettek. A zsellérek azok voltak, akik a népszámlálás szerint ,,a táplálásnak státusához és az ország foglalatosságához" tartoztak. Pesten a város férfilakosságának csaknem a felét ezek tették ki. Zsellérnek csak az összeírás általános kategóriája szerint nevezhetők: lényegében ez a kategória a napszámos-, szolga-, cselédréteget jelenti. Azonban ebben a kategóriában vették számba a magánszolgálatban levő kisebb tisztviselőket, a testi fogyatkozásban szenvedőket, a gyermekes özvegy férfiakat, valamint a nem nemes tisztviselők és a honoráciorok felnőtt fiait is. Az egyéb kategóriában a népszámlálás szerint azok szerepelnek, akik ,,a birodalomnak egyéb szükségleteire fordíthatandók". Ezeken azokat értették, kik polgárok és parasztok olyan fiai voltak, akik apjuknak nem közvetlen örökösei. A II. József korában végrehajtott népszámlálásban feltüntették azokat is, akik ugyan a város lakosai voltak, de ideiglenesen a várostól távol (az országban, külföldön, ismeretlen helyen) tartózkodtak. Ezeknek a száma Pesten ekkor 2ü7 volt. Viszont nagy számban (több mint kétezren) szerepeltek olyanok, akik a városban ideiglenesen tartózkodtak. Ezeknek csaknem a fele az osztrák birodalomból való volt. Buda város lakossága egy részének XVII. század végi és XVIII. század eleji foglalkozási megoszlásáról pontos és részletes adatokkal rendelkezünk. Kereskedők, kézművesek, állami tisztviselők, katonák, napszámosok számáról és arányáról vannak ugyan adataink különböző Foglalkozási megoszlás Ihidán