Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
a foglalkozások alapján (kereskedők, iparosok) való csoportosítás mindkét kategóriában lehetséges, és sokkal jellemzőbb az, hogy valaki posztókereskedő vagy szatócs, mint az, hogy saját házában lakik-e. Jellemzőbb lenne a társadalmi helyzetük elbírálására vagyoni helyzetük figyelembevétele, azonban erre a fennmaradt összeírások nem adnak lehetőséget. Zsidók II. József 1783. évi rendelete, amely a zsidóknak a városok társadalmába való beilleszkedését Pesten biztosította, a kedvező helyzetben levő óbudai zsidóság számára lehetővé tette, hogy közülük a Budán és elsősorban Pesten megtelepedni szándékozók elhagyhatták a várost — és tevékenységüket szabadon fejthették ki ott, ahol korábban csak a vásári időszakokban volt szabad megjelenniük és tartózkodniuk. Pesten ugyanis a török uralom alól vak) felszabadulás után nem telepedhettek le zsidók. A városi tanács minden eszközt felhasznált távoltartásukra, és 1727ben megelégedéssel tudósította a Helytartótanácsot, hogy a városban nem lakik zsidó, ,,sőt még azt sem tűrjük, hogy itt bárki meg is háljon, kivéve szükség esetén, vagy ha az éjszaka rájuk tör, vagy ha a királyi táblánál elintéznivalójuk akad". A zsidóság számára csak II. József 1783. évi rendelete után nyílott meg a lehetőség a Pesten való letelepedésre. Lakott ugyan már előbb is egy-két zsidó a városban, ugyanis a pesti vásárokat látogató zsidé)k számára a városi tanács a hatvanas években zsidó vendéglőt engedélyezett, és ebben a vendéglőben étkeztek az átutazó zsidók is. A hagyományok szerint az első megtűrt zsidó Pesten, aki a Helytartótanács engedélyével a Belvárosban lakást bérelhetett és üzletet nyithatott, az óbudai Offenheim Izrael Ábrahám volt 1786-ban. Ezt a hagyományt azonban cáfolják a későbbi zsidó összeírások, amelyek azt is feltüntették, hogy a Pesten lakó zsidé)k melyik évtől kezdve tartózkodtak a városban. Volt egy zsidó, aki már 1772-ben is itt lakott, két-két zsidó 1781 —82-ben költözött Pestre, s a pesti zsidóság száma 1783 — 86 között újabb 10 fővel szaporodott. Nagyobb arányú letelepedésre 1787 — 89 között került sor, amikor is három év alatt 32 zsidó család telepedett meg itt. A Pesten letelepedő zsidé)k közül türelmi engedélyt csak néhányan kaptak. A Helytartótanács 1788. évi rendelete szerint ugyanis Pesten csak akkor telepedhetett le tűrt zsidó, ha az nagykereskedést és kézművállalatot létesített, kiskereskedő pedig akkor, ha csak olyan árukkal kereskedett, amelyekben a keresztény lakosság hiányt szenvedett, vagy amikkel nem voltak versenytársaik a keresztény kereskedőknek. A pesti tűrt zsidók száma 1787-ben 14 fő volt csak; lélekszámukat az összeírás 114 főben jelölte meg. Ennek a létszámnak azonban a túlnyomó részét a szolgaszemélyzet tette ki. Ez az adat azt bizonyítja, hogy szolgaként írhattak össze ekkor olyan zsidókat is, akik nem voltak szolgák, de türelmi engedélyt nem kaptak a várostól. Más és későbbi összeírásokkal ugyanis bizonyítható, hogy a zsidó családok átlagos létszáma ebben az időben öt fő körül volt. Pontos összeírás a pesti zsidók számáról II. József korából nem maradt ránk. Csupán az 1790-es évek elejéről tudjuk, hogy 126 zsidó család lakott Pesten; lélekszámuk pedig 515 fő volt. Ezeknek több mint a fele 1790 után telepedett le. Becslés alapján Pest város zsidó lakosságának a száma a nyolcvanas évek végén 250 — 300 főben állapítható meg. Többségük természetesen Óbudáról jött ide, de a város első zsidó telepesei között jó néhány más magyarországi helységből, Csehországból, Morvaországból és Lengyelországból származó zsidó is volt, akiknek túlnyomó része kereskedelemmel foglalkozott. 19 Új zsidó H- József korában költöztek vissza a zskhók Budára is, ahol elsősorban az Óbudával szomletelepedés szédos Újlakon és a hajóhíd közelében a Tabánban telepedtek le. A városi tanács további akaBudán dékoskodása és Buda város kereskedelmi jelentőségének a csökkenése következtében az itt letelepedett zsidók száma meglehetősen csekély volt: az 1787. évi népszámlálás Budán mindössze 26 zsidót tüntetett fel. A három városban tehát a nyolcvanas évek végén közel 2000 zsidó lakott. 2. A LAKOSSÁG FOGLALKOZÁSI MEGOSZLÁSA Buda és Pest lakosságának két nagy csoportja — a polgárjoggal rendelkezők és a polgárjog nélküliek — csak bizonyos vonatkozásban fejezik ki a város társadalmi képét. A város társadalma összetételének meghatározására sokkal lényegesebb a lakosság foglalkozási megoszlása, amely a differenciáltság kifejezése mellett jó néhány esetben utal a vagyoni viszonyokra is, tehát a városi társadalom egyes rétegeinek a sorrendjét, súlyát, jelentőségét is megvilágíthatja. Sajnos, erre vonatkozó adataink a XVIII. századból a budai és pesti lakosságnak esak egy — bár igen jelentős — rétegéra vamnk, a polgárjoggal randelkezőkra .
