Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
A polgárnak felvett lakosok foglalkozási megoszlása (nagyobb foglalkozási csoportok szerint) -4 pesti Pesten a XVIII. század első és második felében a következő volt: 20 polgárság^ foglalkozású 1687 — 1750 1751 - 17 l J0 Összesen őstermelés 68 84 152 Kézműipar 674 942 161 6 Vendéglátóipar 56 53 109 Kereskedelem 109 190 299 Közlekedés 60 34 94 Közszolgálat 62 127 1S9 Katonaság 24 12 36 Egyéb 20 328 34S Ismeretlen 350 118 468 Az őstermelő polgárokra vonatkozó adatok is azt bizonyítják, ami a város gazdasági életének vizsgálatánál is megállapítható: a mezőgazdaság háttérbe szorulását a XVIII. század második felében. A csupán mezőgazdasággal foglalkozó polgárok száma a század első felében sem volt különösebben jelentős, a század második felében viszont csaknem teljesen eltűntek a polgárság soraiból a gazdálkodók és a csak szőlőbirtokosok. Növekedett ellenben az őstermelés egvéb ágaival fodall íozók száma: a halászoké, és különösen nagy mértékben a kertészeké. Míg 1750-ig csak 6 kertészt vettek fel Pesten polgárnak, 1750 után 42-t. A polgárság legjelentősebb rétege a kézműiparral foglalkozók sorából került ki. Ezek tették ki a polgárságnak a század első felében csaknem a felét, a század második felében már az 55 százalékát. Különösen nagy volt a növekedés a hetvenes évektől kezdve. Az előző két évtizedben 200 körül volt a kézműves-polgár felvételek száma, a hetvenes években már 281, a nyolcvanas években pedig már 313 kézművest vettek fel polgárnak Pesten. A vendéglátóiparból a polgárfelvételek száma meglehetősen csekély volt (3,3 százalék). A század második felében azonban minőségi változás történt itt: a kiskocsmákat tartó vendéglősök háttérbe szorultak, növekedett viszont — a városi szükségleteket inkább kielégítő — fogadósok és a kávémérők száma a polgárok között. Ugyanez a minőségi változás tapasztalható a kereskedő polgároknál is. A kézművesek után ez a réteg volt a legerősebben képviselve a polgárság soraiban (9 százalék), de a század második felében a kereskedők között jelentős mértékben növekedett a szakosított kereskedelemmel íoglalkozók száma. A közlekedéssel foglalkozó polgárok (bérkocsisok, hajósok, fuvarosok) esetében viszont ugyanaz tapasztalható, mint az őstermelő polgároknál: igen nagy arányú háttérbe szorulás. A fuvaros vagy hajós polgárok több mint 60 százalékát 1750 előtt vették fel, az 1750 utániak pedig már vállalkozók voltak. A közszolgálatból a polgárok közé kerülők aránya 5,7 százalék volt, a számuk azonban a század második felében megkétszereződött. Az állami tisztviselők száma csökkent (Pesten csak másodrangú állami hivatalok voltak: adóhivatal, harmincadhivatal), a vármegyei és a városi tisztviselők száma viszont jelentékeny mértékben növekedett. 1750—1790 között 13 megyei tisztviselő és 30 városi tisztviselő került a polgárság soraiba, az előző időszakban csak 7, illetőleg 15. Teljesen új réteg volt a pesti polgárok között a század második felében a bíróké és az ügyvédeké. Az 1724-ben Pesten felállított királyi ítélőtábla ülnökei közül 4 pesti polgár lett, és a hatvanas évektől kezdve egyre több ügyvéd telepedett le a városban s kapott polgárjogot. A polgároknak ez a csoportja azért is figyelemre méltó, mert ezek szinte kivétel nélkül nemesek voltak, és letelepedésük a város társadalmi képét jelentős mértékben befolyásolta. A nemesi származású tisztviselők és ügyvédek letelepedésével párhuzamos és egyre növekvő mértékű volt Pesten a főurak letelepedése is. A század első felében ez csak vontatottan haladt (1717-ben kapott polgárjogot báró Orczy Lőrinc, 1734-ben báró Vötter Lipót), az 1770-es évektől kezdve azonban egymást követték a főúri családok tagjainak a polgárjog kérései: 1772ben gróf Batthyány József, báró Sándor Antal, 1775-ben báró Péterffy János, 1780-ban gróf Esterházy Kázmér, 1781-ben gróf Keg lev ich Ádám, gróf Teleky József, 1789-ben báró Ráday Gedeon. Ezeknek a főuraknak egy része mint környékbeli földbirtokos költözött be Pestre, más része pedig mint a királyi tábla ülnöke választotta lakhelyül hivatala székhelyét. Városi polgárok lettek, de életformájuk alapvetően különbözött a város kézműves és kereskedő polgárságának az életformájától. Más magyarországi városokban telepedtek le olyan nemesek is, akik polgári foglalkozást űztek. Pesten polgári foglalkozású nemessel a XVIII. században a polgárok között nem találkozunk. Míg a tisztviselők, a nemesek és főnemesek száma a polgárság soraiban a század folyamán fokozatosan növekedett, addig a polgári életformától szintén távol álló katonáknak a száma erő-
