Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Az átmenő kereskedelem A rác és görög kereskedők számának növekedése 1750 után A pesti kereskedők száma az 1770-es években sárlására kényszerítse, s egyúttal a magyar behozatali forgalom közvetítői hasznát a bécsi kereskedőknek tartsa fenn. Az osztrák közvetítéssel vásárolt külföldi áru után 30 százalékos vám helyett csak 5 százalékot kellett fizetni, az osztrák áruért pedig csak 3 százalékot. Budán a Haugwitz —Procop-féle jelentés felsorolása szerint igen sok külföldi (szászországi, aacheni, leydeni) áru volt. A vámszabályzat következtében a budai kereskedők kénytelenek voltak felszámolni régi üzleti kapcsolataikat. Ennek a következménye áruhiány és drágulás lett, s a budai kereskedők képtelennek bizonyultak arra, hogy a mozgékonyabb, ügyesebb pesti (s ott elsősorban a balkáni eredetű) kereskedőkkel versenyre keljenek. Már Haugwitznak és Procopnak is feltűnt a sok és sokféle török áru a pesti vásáron, és nyilvánvalóan ez volt a kereskedők boltjaiban is. A vámkedvezmények miatt ezeket az árukat jóval olcsóbban tudták a görög, rác kereskedők árusítani, s nagyobb forgalmat tudtak elérni. Például egy mázsa gyapjú vámja, ha külföldről hozták be: 2,40 volt, ha az örökös tartományokból: 1,20, s ha Törökországból, akkor csak: 37 krajcár. A tőkeerős pesti görög és rác kereskedők élénken részt vettek az átmenő kereskedelemben is. Szabad volt nekik ugyanis Ausztrián keresztülvinniük olyan árukat, amelyeknek bevitele egyébként tilos vagy a súlyos vámok miatt lehetetlen volt. Ily módon a törökországi kereskedők továbbra is rendszeresen látogatták a lipcsei és a boroszlói vásárokat (ahonnan a budai és a pesti testületi kereskedők kénytelenek voltak kivonulni), s árukat hoztak be azokról a vásárokról olcsó vámmal és azzal az ürüggyel, hogy majd átviszik Törökcrszágba. Azonban legnagyobb részüket már Magyarországon eladták, sőt a hazai német kereskedők is szívesen vásárolták meg tőlük a drágább és minőségileg is kifogásolható osztrák árucikkek helyett ezeket a már megszokott árufajtákat. A görög kereskedők nem is titkolták a tevékenységüket. Ilyen körülmények között szinte természetes, hogy az ország középpontjában a görög kereskedők száma állandóan szaporodott. Amint a pesti testületi kereskedők 1761-ben panaszolták: boltjaikkal az egész várost elárasztották, és olyan forgalmat bonyolítanak le, hogy a helybeli kereskedők naponként alig tudnak 4—5 forint értékű árut eladni. A görög kereskedők a városnak a kereskedésre legalkalmasabb helyeit a főútvonalak mentén, a városkapuk mellett mind lefoglalták, és a Sebestyén téren csak görög kereskedőt lehetett találni. A hatvanas években szinte minden eladó házat ők vásároltak meg, s még a boltbéreket is túlfizették, nehogy a jó helyeken levő boltok mások kezére jussanak. Pesten 1767-ben csak 23 német és magyar kereskedő volt. A rác és görög kereskedők száma ekkor már 75, de ezekhez még hozzá kell számítani 43 olyan kereskedőt is, aki Pesten lakott ugyan, de törökországi alattvaló volt. Ez utóbbiak közül 11 nyílt üzletet tartott a városban, 4 a szállásán kereskedett, 5 még csak kereskedelmi alkalmazott volt, 23 pedig csak szállást tartott itt, és innen járt a vidéki vásárokra. Ezek a törökországi kereskedők szőrmeárukkal, nyers és kikészített bőrökkel, gyapottal, pamuttal, valamint pipával, dohánnyal, cukorral, kávéval, déligyümölcsökkel és fűszerekkel kereskedtek. A görög és rác kereskedők számának növekedése 1767 után is nagymértékben folytatódott, 1770-ben már 130 görögkeleti vallású kereskedő (62 az utolsó tíz évben telepedett le itt), 110 segéd, 26 inas és 46 üzlettárs lakott a városban. A kereskedők közül 13 vidéki volt (üllői, irsai, gyöngyösi, csongrádi, körösi, losonci, tokaji és lengyelországi), aki Pesten csak áruraktárat tartott. Az ekkor összeírt kereskedők körében már bizonyos fokú szakosodás tapasztalható: 25 csak török, 16 török és trieszti áruval, 9 kül- és belföldi árukkal kereskedett, volt 9 vegyesáru, 10 szőrmeáru, 6 vászon-, 4 pipa-, 2 marha-, 1 — 1 gyümölcs-, szalonna-, sáfrány- és halkereskedő, valamint szatócs. Az 1770-es években a katolikus és görögkeleti (balkáni származású) pesti kereskedők száma (a segédekkel együtt) a következő volt:

56 Katolikus Görögkeleti összesen 1772 84 239 323 1774 92 252 344 1776 116 249 365 1778 111 252 363 1781 71 253 324 Ebben az évtizedben a város kereskedői közül a balkáni eredetűek arányszáma általában 70 százalék, tehát a pesti kereskedelemnek több mint kétharmad része az ő kezükben volt, Számuk azonban ekkor már állandósult (54 volt közülük 1773-ban háztulajdonos). Egyre többen telepedtek le véglegesen a városban, vállalva a hazájuktól való elszakadást, üzleti kapcsolataik gyöngülését is. S mivel évtizedeken keresztül azzal indokolták visszaszorításukat, hogy csak a