Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

tulajdonosuk nem tudja eladni itt, továbl)vihesse Szászországba és Sziléziába. Meglehetős mennyiségben volt itt pamut (gyapot) is. A levelesdohányt néhány ezer mázsára becsülték. Bámulatra méltónak találták a nyersbőrök nagy tömegét, bár gyanították, hogy sok dögbőrt is kevertek közéjük. Találtak még sok más török árut is: sárga, piros, fekete, fehér szattyánt, fonott gyapotot, vörös bakacsint (török posztót), piros torok fonalat, levantei kávét, arab tömjént, rizst, mazsolát, datolyát, fügét, faolaj at, soldan nevű finom török leveleket. Haugwitz és Procop megismerkedtek a város legtehetősebb kereskedőivel és a vásáron megforduló néhány jelentősebb vidéki (tatai, váci, esztergomi és görög) kereskedővel is. A megismert kereskedőknek igyekeztek ,,a német örökös tartományok gyártmányait vonzóvá tenni", és a kereskedők óhajtottak is ezekből ,,nekik megfelelően összeállított lerakatot itt bírni". Budáról Haugwitz és Procop megállapította, hogy „ennek a fővárosnak az előnyös helyzete következtében (a Duna mellett van és hasonlóképpen az ország közepén, honnan mint egy emporiumból, a környező provinciák és városok magukat a szükséges dolgokkal alkalmas módon elláthatnák) jóval értékesebb kereskedelmének kellene lennie, mint amilyen van". A budai kereskedők ennek az okát egyrészt az igazságszolgáltatás hibáival magyarázták, kifogásolva azt, hogy a kereskedelmi jogügyleteket is a rendes törvénykezési és pörös úton bírálják el. Azt, hogy Pest előnyösebb helyzetben volt Budánál, azzal is összefüggésbe hozta Haugwitz és Procop, hogy a budai kereskedők minden behozott áru után két és fél százalék külön vámot fizettek a kincstárnak, a pestiek ellenben nem, s így érthető, hogy azok mindent olcsóbban tudnak adni. Egyébként 1759-ig a pestiek is panaszollak, hogy ..abusive és usurpât ive*" tőlük is szedték ezt a száraz vagy királyi vámot, amely a rendes harmincad felét tette ki. Budán a visszaélésekre az adott alkalmat, hogy Neffzer kamarai tisztviselő, akinek 1722-ben a vámszedési jogot bérbe adták, a belföldi árukat is megvámolta. Buda legtekintélyesebb kereskedője Haugwitz és Procop szerint Bernucca Péter, ,,nagy tőkepénzes és kiváló kereskedő" volt. Bernucca az 1720-as években az Osztrák Keleti Társaság iparvállalatainak magyarországi főügynökeként működött. Ez időben azonban már kezdett az üzleti élettől visszavonulni. Mint a város s talán az ország leggazdagabb kereskedője halt meg 1758-ban, örökösök nélkül, és vagyonának (203 815 forint) legnagyobb része Buda városára szállott. Óbudán Haugwitz és Procop két nagy zsidó kereskedést talált: Kappel Mózes Jeremiás és testvéreiét, valamint a Löbl Márkus, Holitscher Zaitl és társai céget. Ezeknek Nikolsburgban is voltak alkalmazottaik, és óriási üzleteket csináltak, mert olyan olcsón adták az árut, hogy nem volt versenytársuk. Haugwitz és Procop jelentéséből Pest kimagasló kereskedelmi szerepe nyilvánvalóan kitűnik, pedig ők olyan esztendőben jártak itt, amikor a rossz termés következtében az Alföldön ,,a paraszt kénytelen volt a földesúrtól drága pétizen megvásárolni a több évig veremben tartott, félig rohadt gabonát". Jelentésükben még csak nem is sejtetik, hogy ennek a pesti vásár forgalmára hatása lett volna. Nem voltak a pesti vásár forgalmára hatással a közeli városokban tartott vásárok sem, amelyeknek vonzása a pesti vásárokétól eltérően csak kisebb területre, a városok közvetlen környékére terjedt ki (Ráckeve, Gyöngyös, Nagykőrös, Kecskemét, Jászberény, Vác). Óbudán nem tartottak vásárokat. Soroksár — sok huzavona után — 1758-ban kapott ugyan vásártartási jogot, de a soroksári vásár a pesti vásár mellett nem tudott jelentőségre szert tenni, mert mint már az engedélyezés előtt is megállapították: ,,a pesti félnek pedig szüksége Pesti, Váczi és Gyöngyösi vásárokkal elegendőképpen tetődik".

53 Budán viszont a pesti vásárok forgalmának növekedésével, a pesti kereskedelem megerősödésével párhuzamosan a kereskedelem szerepe és jelentősége egyre inkább csökkent, a vásárok forgalma szinte jelentéktelenné vált. A budai városi tanács 1775-ben a vásárok időpontjának megváltoztatását kérte a királytól, hivatkozva arra, hogy a vásárok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: Vízkeresztkor a Duna nem használható, Margit-napkor aratás van, Mihály napkor pedig szüret. A vásárok új időpontjának megállapításánál nyilvánvalóan a pesti vásárok időpontjához való alkalmazkodás szándéka vezette a budaiakat, remélve, hogy az ott megforduló kereskedők a budai vásárokat is felkeresik. A budai tanács kérését, miután Pest, Esztergom és Nógrád megyék kifogást nem emeltek, a király 1780-ban teljesítette.

54 Ettől kezdve a budai vásárokat március 1-én, június 27-én (Szent László napján), szeptember 14-én (Szent Kereszt ünnepén) és november 30-án (Szent András napján) tartották. A változtatásnak azonban eredménye nem lett. Buda város tanácsa 1790ben azt jelentette az országgyűlésnek, hogy ,,a kereskedelem itt említésre sem méltó, Buda fekvésénél fogva sem alkalmas a kereskedésre". A budai kereskedelem visszahúzódása azonban az 1754. évi harmincadszabályzat hatásával is kapcsolatban volt.

55 Ennek a szabályzatnak, amely a gyarmati vámrendszert vezette be Magyarországon, célja az volt, hogy a magyar kereskedőket az osztrák iparcikkek kizárólagos váHaugtvilz és Procop a budai és óbudai kereskedelemről A környékbeli helységek A budai vásárok Az 1754. évi vámszabédyzat hatása