Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
a város kereskedelmi élete egyre inkább fellendült, Ezt nemcsak és nem elsősorban a kereskedők számának a növekedése mutatja, ez következménye lehet a lakosságszám növekedésének is (bár Pest kereskedő rétegének a lakosság számához viszonyított aránya fokozatosan emelkedett 1720 óta: 1735-ben 0,71, 1747-ben 0,77 százalék volt), hanem a vásári forgalom. A pesti vásári Grassalkovieh Antal kamarai elnök már 1758-ban megállapította, hogy a ,,Pesti vásárok az forgalom egész országban hírével immár megállapodtak". 49 A város növekedése, gazdasági megerősödése, a termelés fokozódása, különösen az örökösödési háborúk idején maga után vonta Pest helyzeti energiájának az érvényesülését. Pest a század közepén egyre inkább kereskedelmi központtá vált, ha ez ekkor még csak a „provinciális vásárváros" jellegben mutatkozott is meg. A forgalom fokozatos növekedését a város vásári jövedelmeinek az emelkedése is tükrözi: 50 Kereskedők helypénze Hajók kikötési díja Allatok helypénze forint 1734 665 66 1063 1747 1032 192 1547 1755 1125 243 1667 1762 1307 304 1226 1772 2069 525 1240 Negyven év alatt a pesti vásárokon sátrak és bódék után szedett helypénz összege több mint háromszorosára emelkedett, a (főképp terményeket, fát, káposztát szállító) hajók és tutajok száma pedig 1772-ben már nyolcszorosa volt az 1734. évinek (1772-ben 2104 hajó kötött ki). A vásárra felhajtott állatoknál ilyen nagyarányú emelkedés nem, sőt 1759 után, amikor 2113 forint volt az állatok után szedett bevétel, inkább rohamos csökkenés tapasztalható. Az állatforgalom csökkenése talán összefügg azzal, hogy a királynő éppen 1759-ben szüntette meg a törökországi kereskedőknek addig a szarvasmarha behozatalra vonatkozó vámkedvezményét. A vásári rend Az állatvásár jelentőségének visszaszorulása és a kirakodóvásár nagyarányú fellendülése jellemzi a század közepétől kezdve a pesti vásári kereskedelmet. A hetipiacot a környékbeli parasztoknak tartotta fenn a város, akik élelmiszereket hoztak ide eladni. Árusítottak itt helybeli kézművesek is, de 1756-ban a városi tanács ezeknek a sátrait kitiltotta. Ettől kezdve csak az országos vásárokon rakodhattak ki, meghatározott sorrendben a vidéki (mint a budai, győri, komáromi, székesfehérvári, óbudai, váci) mesteremberekkel együtt. A vásár egy részét a kézművesek foglalták el: asztalosok, bognárok, szlovák és német fazekasok (a Duna mellett, mert ezeknek az áruit hajón hozták), üvegesek, vörösrézművesek, különféle (magyar, német köpönyeg, magyar dolmány és nadrág) szabók, esztergályosok, kötelesek, horvát és német vargák, szíjgyártók, sarkantyúkészítők, sárgarézművesek, bádogosok, takácsok, harisnyakötők, könyvkötők, csizmadiák, magyar és német kalaposok, bábsütők, kordoványosok, bőrösök, zubbonykészítők, cserzővargák, késművesek, kesztyűkészítők, szegkovácsok, szűcsök, szitakészítők, zsinórkészítők, aranyművesek, a debreceni szappanfőzők, a pozsonyi bőröndösök és más — kisebb helyet foglaló — kézművesek is. 51 A pesti országos vásárokon árusító kézművesek nyilvánvalóan hozzájárultak a forgalom növekedéséhez, de a vásár igazi vonzóerejét, jelentőségét az itt megjelenő kereskedők és árusok jelentették. A helybeli (testületi, görög, rác) kereskedőkön kívül árusítottak itt bécsi és pozsonyi kereskedők, görögök és zsidók, vászon- és posztókereskedők, fűszerárusok, vasárusok az ország minden részéből, kovácsáruval kereskedő tiroliak és örmény pokróckereskedők. Haugwitz és A négy országos vásár közül a nyári vásárok, de különösen a Medárd-napi volt a legforgalmaProcop a sabb. Ezt a vásárt nézte meg 1755-ben gróf Haugwitz (Mária Terézia miniszterének a fia) és vásárokról P roco P ( a brünni iparhivatal főfelügyelője), akik beutazták Magyarországot, hogy az osztrák iparnak piacot biztosítsanak. Jelentésükbe 52 beírták, hogy a pesti vásár valóban ,,a vevőknek és az eladóknak nagy összetalálkozása volt", amelynek forgalmát növelte, hogy a Hétszemélyes és a Királyi Tábla is ekkor tartotta üléseit, és ez sok nemest vonzott ide. A sok vidéki kereskedő láttán, akik itt szerezték be az~árukat, megállapították, hogy megéri a fáradságot a külföldi kereskedőknek is a pesti vásáron való részvétel. Tekintélyes mennyiségben volt itt minden olyan árufajta (mindenféle selyem, különösen félselyemből, félpamutból készült svájci szövetek), amelyeket a többi kereskedővárosban is találtak. Nagy'volt az állatvásár is: sok lovat hoztak ide, amelyeknek többsége ménesből való, és sok más állatot is, amelyeket jó árért lehetett eladni. Haugwitz és Procop a legnagyobb figyelemmel azonban a törökországi árukat kísérte, és leírásukból nyilvánvaló, hogy a vásáron'ezekből találták a legtöbbet. Macedóniai gyapjúból több, mint tízezer mázsa volt a vásáron, amelyért igen magas árat kértek azon okból, hogy ha
