Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

II. ZSIGMOND KIRÁLY UDVARA ÉS AZ ÚJ POLGÁRI RÉTEG SZEREPE A MŰVÉSZETBEN A budai királyi vár Zsigmond uralkodásának első évtizedeitől eltekintve sokáig a német- Zsigmond római császárság központjának volt tekinthető, és szinte állandóan folytak az építkezések, hogy &Mi ennek a szerepnek megfeleljen. Akárcsak korábban, a legnagyobb feladatot a palota építése V

éyútkezéae\ jelentette, de azt már új mesterekkel, új vezető építésszel felfrissített műhely végezte. Azt a kézenfekvő valószínűséget, hogy az új király hazulról hozzon mestereket székhelyének kiépítéséhez, az ásatások egy kisebb kőcsoportja is bizonyítja. Az itt lelt, korábban már említett torzfejek mesterében éppen úgy a prágai Vitus-templom műhelyéből kiszakadt kőfaragót kell látnunk, mint a Mária-templom megtoldott pillérfejezeteiről származott szobrok esetében." Nem véletlen az, hogy Buda és vele együtt Magyarország a XIV. század végén a német-római császárság új székvárosa, Luxemburgi Károly császár székhelye, az akkori Európa egyik művelődési, de főleg művészeti központjának hatása alá került. Prágában új dóm, templomok, kolostorok, paloták, sőt városrészek épültek. „Európa fővárosának" ebből a lázasan nyüzsgő légköréből szinte az állandó építkezés, alkotás látványával került a fiatal Zsigmond a csendesebb Budára, ahol természetesen szintén meg akarja honosítani a császári hatalmat sugárzó műveket. Buda művészetének bemutatása előtt e történeti helyzet jellemzésére előrevetítjük a következményt. A XIV. században a német-római császárság legfontosabb tartománya Csehország lett, az európai művészet és művelődés legfrissebb eredményeit; a festészetet, miniatúrát, a leegyszerűsített gótikus építészetet közvetlenül onnan veszi át, ahol azok kifejlődtek; Itáliából, Burgundiából és Dél-Franciaországból. Végül a prágai Parler-páholyban teremtődnek meg az Alpeseken túli Európa leghaladóbb későgótikus irányzatai. Ezt a különleges helyzetet örökli Buda egy rövid időre, a XV. század elején. Az Anjou-kori úgynevezett grafikus stílust — amely különösen a csehországi építészetet jellemzi felváltja a Parler-iskola új eredményeinek alkalmazása. Amit a közvetlenül megelőző kor építészete számára a prágai királyi palota és a Vitus-templom jelentett, azt jelenti a fejlődés további szakasza számára a budai királyi palota. Ez nem ,,egy" palota, hanem az avignoni pápai vár, VI. Károly párizsi ,,

palais"-ja, a prágai Hradzsin és a Vitus-templom mellett a későgótikus építészet megteremtésének utolsó és talán egyik legfontosabb állomása. Természetesen ennek felismerése sokkal nehezebb az elpusztult budai palota, mint a ma is álló épületek esetében. A budai vár Zsigmond-kori királyi palotái és a velük közvetlen kapcsolatban, alaprajzi egységben álló védőrendszer nagy vonásokban követi a IV. Béla- és az Anjou-kori elrendezést. Ahol szükséges, az épületeket alépítményekkel látják el, feltöltésekkel egyenlítik ki, és még növelik a sziklahát felszínét, de főleg úgy teremtenek helyet, hogy a korábbi épületeket lebontják. A királyi vár átépítésének tervezése egyöntetű lehetett, mert szempontjai az alaprajzon nyomon követhetők. A hosszú, keskeny sziklafelszín déli csúcsa be volt építve, ugyanez volt a helyzet a belső és a további északi udvar keleti oldalán. Hely maradt a nyugati oldalon, ahová hatalmas, százötven méteres épületet emeltek töretlen nyugati homlokzattal, egészen a sziklahát déli csúcsáig.

100 Miután a déli épülettömböt nem bontották le, megvilágítási okok miatt ezen a szakaszon csak pergolaszerűen kiképzett folyosó húzódott. Az István torony földszintjét a nyugati szárny déli A Friss végébe építették be. Ez azonban már a Zsigmond-kori építkezések utolsó szakaszához tartozott. P

alota Kezdetnek a belső udvaron húzódó északi szakaszt kell tartanunk. Sorrendben ez után következett a soha be nem fejezett Csonkatorony a belső udvar és az északabbra fekvő Zsigmond udvara között. Az udvar nevét ékességének, a Friss palotának építtetőjéről, Zsigmond király és császártól nyerte, mint ezt Bonfini krónikája is elárulja. Ugyancsak ő igazolta a korábbi palota létezését, melynek maradványait kelet felé az ásatás föltárta. „Oldalt a Duna felé meg nem újított épület emelkedett". Zsigmond palotája főleg észak felé húzódott. A Friss palota fő részét az ünnepi ceremóniák, tanácskozások céljául szolgáló díszterem vagy lovagterem alkotta a királyi lakosztályon a kis tanácstermen kívül. Az egy nagy termet magába foglaló épület-tí-