Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

pus rendkívül hosszú és fontos építéstörténeti fejlődésre vezethető vissza, egészen a germán ,,Hall"-ig és a római bazilikáig. Állandó központja a királyi váraknak és császárpfalzoknak. Ez a téralkotó művészet leghaladóbb feladata, amely a csarnokteret és a tagolatlan, osztatlan későközépkori teret teremti meg. Hiszen a szertartások által kötött templomi szerkezettel szemben a szabadabb szerkezet és ízlés érvényesülhetett benne. A mintegy hetven méter hosszú, 18,5 méter széles, kéthajós budai termet nyolc pillér kilenc térszakaszra tagolta. A feliratokkal díszített fejezetek közül még egyet sem tudtunk azonosítani valamelyik kőemlékkel. Ezzel szemben valószínűleg ide tartozott az egyik falpillértöredéknek a terem méretébe beillő boltindítása. A forrásszövegekből, különösen Mátyás esküvőjének leírásából ismert terem megadott méreteivel egyezett az ásatás által feltárt kelet —nyugati pincefolyosó fél szélessége, illetőleg boltszakasza. Az ásatás és a források egyet mondanak tehát abban, hogy a Friss palota fő épülete a széles, teres külső udvar felé tekintett, ahol a lovagi tornák, ünnepélyek, felvonulások játszódtak le. Itt végezték ki Hunyadi Lászlót, V. László és kísérete a kivégzést az erkély folyosókról nézte. Ugyancsak ezen az arénán küzdötte Mátyás király végig a lovagi tornát az esküvője alkalmából rendezett ünnepségen. A renaissance-játékok hatására kocsiverseny, oroszlánvadászat, akrobata mutatványok, lóverseny, tehát az udvar szórakozásainak nélkülözhetetlen fő színtere volt. Természetes és szükséges, hogy a Friss palotának a tér felé fordított homlokzata e látvány mennél szélesebb, több oldalú befogadására, erkélyek és erkély folyosók kiképzésével készült. Sok időbe került, míg az e területen lelt gyámpárkánytöredékek segítségével a homlokzati erkélyeket kiszerkesztettük a vajdahunyadi vár erkélyeinek építészeti elképzeléséhez közelálló példájára. A legszerencsésebb leleteknek tekinthetjük azonban a homlokzat emeleti sávjának megszerkesztéséhez egy ajtó és két ablak összekapcsolását is eláruló töredékeket (78. kép). A bizonytalan részletektől eltekintve is néhány elemében franciás, de teljes egészében eredeti; olyan későgótikus homlokzat áll előttünk, amely nemcsak úttörő, hanem nélküle a középeurópai későgótika sokkal szegényebb lett volna. Egyáltalán nem humanista udvariaskodás, amikor a külföldi követek, látogatók szinte kivétel nélkül a dicséret felső fokával emlékeznek meg. Összehasonlították például az akkori világ egyik legnagyobb termével, a XII. században épült és a XIV. században átépített padovai Salone-val minden építészettörténeti alap nélkül. Ezzel az új palotával elérte csúcspontját a budai, a magyarországi, sőt a középeurópai világi építészet. Az építkezések ezek után lassan csökkentek, és a paloták déli végével, valamint a nyugati szárny déli végének teljes kiépítésével befejeződtek, illetőleg befejezetlenül maradtak. Az utolsó munkálatokat a húszas évek derekára lehet keltezni. Ezek után valószínűleg már csak a védőművek, a várfalak épültek lassú ütemben. A paloták új alaprajza és a haditechnika fejlődése, az ágyúharc elterjedése és hatásfokának növekedése új védőrendszer kiépítését kívánta meg. Lényeges módosításokkal ugyan, de alapjaiban ez a várfalrendszer vészelte át a török időket, maradványain keresztül egészen a mai napig fennáll, és ismert. Ha kapuinak szerkezetét és profiljait, de különösen ha tornyait, a máig is fennmaradt Buzogány tornyot szemléljük, nem 78. A Friss palota homlokzatáról lezuhant kŐtöredéhek alapján megszerkesztett ajtó- és ablakcsoport rajza