Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

77 dénárral tartozott, igen jelentős lehetett, mert olyan tekintélyes polgár, mint a még említendő Bácsi Benedek volt egyik alkalmazottja. A Paur Bornemissza társaság üzletágára csak 1541 utáni adatból következtethetünk. Paur 1542-ben 5258 forint értékű posztót hozott be az országba, és 1090 marhát hajtott ki. A posztó- és állatkereskedelem tehát egy kézben összpontosult. Bornemissza 1541-es anyagi katasztrófája ellenére is az 1550-es években egyszerre négyezernégyszáz forint értékű posztót hitelezett a Habsburgoknak. Bornemissza társai ekkor az egykori bíró Pálczán Péter, valamint lwowi kereskedők voltak. Pálczánnak állítólag harmincezer forintos tőkéje forgott ebben az üzletben, és már 1541 előtt a város leggazdagabb polgárai közé tartozott. A város török kézre kerülése idején állítólag hatvanezer forint értékű áru és negyvenezer forint értékű készpénz feküdt budai házában. Ha csak egy tizede is igaz ennek, akkor is a korábbi korszakhoz képest jelentős üzleti tőkéje lehetett. Pálczán, Bornemissza, Paur és néhány társuk nyilvánvalóan az állatexportban (amihez János király és kormánya jóváhagyása volt szükséges) szerzett üzleti tőkéjét a posztóbehozatalba fektette, és ezzel résztvett a német kereskedők távozása által kiváltott űr betöltésében. Üzleti érdekeik a harmincas évek végén már a Habsburgokkal való jó viszonyt követelték meg, azért nem véletlen, hogy épp ezek a kereskedők vettek részt a budai városi tanács 1541. évi „árulásában." A harmincas évek elején hagyta el Budát az utolsó nagy német cég, amely 1529 után is fenntartotta budai fiókját, a Fugger-cég. Az olasz kereskedelmet a kedvezőtlenné vált határviszonyok ellenére, mint láttuk, János király emelni akarta. Ugyanez figyelhető meg Grittinél is. Sok eredményre ez nem vezethetett, noha továbbra is éltek olasz kereskedők Budán.

13 Országos áruelosztó szerepét csak részben vesztette el a főváros. Előbbi adataink, amelyeket szaporíthatnánk, ugyancsak ezt bizonyítják. Budai és pesti polgárok nem egyszer áruhitelt vagy kölcsönt nyújtottak más városok kereskedőinek. Sárosi János budai polgár hitelbe szállított árut egy nagyszombati zsidónak. Ötvös Illés és Szűcs Menyhért pesti polgárok kereskedő társaságáról olvashatunk 1536-ban, ez a társaság szintén Nagyszombattal kereskedett. Adatok maradtak fenn arra, hogy pestiek faggyút adtak el Selmecbányán. Egy Örsi Tamás nevű pinnyédi jobbágy 1540-ben kétszázötven forinttal tartozott áruk fejében nemes pesti Kőműves Ferencnek és társainak. Ha nem is a régi mértékben, de azért a fővárosi kereskedők fenntartották üzleti kapcsolataikat a Habsburg kézen levő Nyugat-Magyarországgal is. Szűcs András és Nagy Lőrinc bíróviselt pesti polgárok a gabonaellátás miatt alakítottak társaságot, amely egy nagyszombati polgárnak nyújtott hitelt gabona szállítására. Ez a nyugat-magyarországi kereskedelem nem volt kockázatmentes. A Ferdinánd kezére került Esztergom várának parancsnoka, Lascano gyakran akadályozta, sőt olykor letartóztatta a János-párti kereskedőket. Természetesen a János király országrészéhez tartozó Kelet-Magyarországgal még élénkebb üzleti összeköttetésben maradtak. Innen is, különösen a Jász-Kunságról szállítottak élelmiszert a fővárosba. Fráter György a jászkunoktól kapott élelemmel látta el a királyi palotát. A már fentebb említett rendszabály, hogy a barát nem engedte át a Duna vonalán a gabonát, a kereskedelmi és katonai érdekeken kívül a főváros ellátását is szolgálta. Egyes árucikkek olcsóbbak voltak a fővárosban, mint vidéken. Az olajról azt írták, hogy Nagyváradon drágább, mint Pesten. Ennek ellenére a legtöbb árucikk és főké])]) az élelmiszer drágább volt Budán, mint akár korábban, akár az ország más részein. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a drágaságra vonatkozó adatok az 1530-as ostromot közvetlenül követő időszakra vonatkoznak, és így nem okvetlenül jellemzőek az egész korszakra. Adataink vannak pénzkölcsönző fővárosi polgárokra is. Tétényi István budai esküdt (Péter egykori bíró fia) a nagybirtokos Buzlai Farkasnak, Kalamár Ferenc budai polgár pedig Nagybaráti Jóföldi Imrének adott pénzt. Ez utóbbi azért vett fel kölcsönt, hogy feleségét a török fogságból kiválthassa. Arról is tudunk, hogy a spanyol eredetű „Olasz" Jakab - már Mohács előtt jelentős budai kereskedő — ezer forintot tudott birtok nyerészkedési célra fordítani nem sokkal a város eleste előtt. A város kereskedőinek számát a zsidók is növelték. 1539-ben és 1540-ben újra élnek a fővárosban, de nem tudjuk, honnan jöttek. A budai és pesti tanácsokon kívül az itteni zsidók is adtak ajándékokat a király számára. Végeredményben azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a háborús események és az 1529-es német elköltözés ellenére a főváros, részben kiváltságaira támaszkodva a harmincas évek második felében alkalmazkodni kezdett az új viszonyokhoz, és ha nem is nyerte vissza olyan mértékben gazdasági túlsúlyát, amint azt 1526-ig élvezte, továbbra is az ország egyik legtekintélyesebb városa maradt,

14 A közlekedéssel foglalkozókra vonatkozó adatok is mutatják, hogy a főváros és testvérvárosa teljesen nem vesztette el kereskedelmi jelentőségét. Változatlanul működött a pesti hajóscéh, és a hajósok a Duna két partja közti szállításokon kívül részt vettek a kereskedők áruinak fuvarozásában is. (Lásd a pesti hajósok törökök általi kirablását). A harmincas évek végén a hajé)sok bírája a híres Mizsér patríciuscsaládhoz tartozott. A szárazföldi fuvarozást intéző szekereA főváros a belkereskedelemben Közlekedés