Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

sekre és taligásokra is több adatunk maradt. Már szóltunk a Nádasdiékat 1530-ban a Várba csempésző fuvarosokról. Az 153l-es sasadi tizedlajstromban öt szekeresnek hét szőlőhegyen volt szőlője, míg négy taligás csak egy-egy szőlőt művelt meg. A két szőlőhegyen birtokos Szekeres Benedek valószínűleg azonos személy az ugyanakkor városi tanácstaggal. 1531-ben ő volt a legnagyobb sasadi szőlőtulajdonos. A taligások a helyi szállításban vettek részt.

15 1529 hatása a kézművességre Az egyes iparágak megoszlása, egymáshoz viszonyított aránya B) Ipar Legalább annyira hatott a budai kézművességre az 1529-es ostrom, mint a kereskedelemre. Mint nagyon jól tudjuk, az iparosok között sok német élt, sőt a fővárosban külön német céhek is működtek. Egyikükre sem maradt fenn több adat, és mint a mészárosokkal kapcsolatban láttuk, nyilván a német iparosok többsége is eltávozott. Az iparosok számának csökkenésével kapcsolatban egyes iparágaknál rosszabbodó minőségi változást is feltételezhetünk. A város amúgy is lecsökkent lakosságszámához képest ugyan a kézművesek aránya — már amennyire az 1531-es sasadi bortized-lajstrom névanyaga alapján jogunk van következtetni nem nagyon változott, hiszen a délvidéki mezővárosok török elől menekülő kézművesei itt munkaalkalomhoz juthattak. Ezeknek a mesterségbeli tudása azonban nyilván elmaradt a gyakran külföldön vándorlegényként a szakmát kitanult tekintélyes német fővárosi mesterekétől. Pestről adathiány következtében jóval kevesebbet mondhatunk. Budán 1531-ből fennmaradt a sasadi szőlőterületen tizedet fizető polgárok összeírása. Németet nem találunk köztük: az egykor németek birtokában levő szőlők után a tizedet már az uralkodó bizalmasai fizették, vagy legalábbis kellett volna fizetniük. A tizedlajstromból leolvasható kép tehát már az 1529 utáni állapotot tükrözi. A nehézségeket az jelenti: egyrészt a sasadi szőlők a városi bortermő területnek csak jelentéktelen, az itteni szőlőtulajdonosok a lakosságnak csak elenyészően kis hányadát adták; másrészt — a budai tizedlajstromoktól eltérően nem adja meg a szőlőbirtokos lakhelyét, így nem lehet megkülönböztetni a más-más szőlőhegyen birtokos, azonos nevű, de különböző személyeket, a több szőlőhegyen bort termelő azonos birtokosoktól. Okleveles adat fővárosi polgárokra korszakunk tizenkét esztendejéből aránylag kevés maradt fenn, és így nincs értelme annak, hogy a teljes névanyag alapján készítsünk statisztikát. Egyedül a sasadi tizedlajstromot vehetjük alapul azzal a tudattal, hogy a fentiek alapján felhasználásuk nagy óvatosságot igényel. Külön oszlopban adtuk meg ezért az azonos keresztnevű és vezetéknevű, de más szőlőben birtokosok nevének összesítését is. A kézművesek iparági megoszlása a sasadi szőlőbirtokosok között 1531-ben Szőlőbirtokosok Ezen belül mesterségek Szőlőbirtokosok (azonos nevek egyesítve) Iparág szám % sziím % szAm % Fémipar 7 21,2 16 18,4 15 19,7 Szövőipar 1 3,0 2 •2,3 2 2,7 Bőripar 4 12,1 fi 6,9 6 7,9 Faipar 4 12,1 7 8,1 7 9,2 Élelmezési ipar 5 15,2 15 17,2 13 17,1 Ruházati ipar 4 12,1 21 24,1 15 19,7 Építő- és agyagipar 5 15,2 9 10,4 8 10,5 Egyéb 3 9,1 11 12,6 10 13,2 összesen 33 100,0 87 100,0 76 100,0 A már említett hibalehetőségek ellenére adataink tanulságosak, és a korábbi korszak adatait ismerve, valamint a háborús eseményeket tekintetbe véve, hihető képet nyújtanak. Változatlan maradt a három legfontosabb iparágnak, a fémiparnak, élelmezési és ruházati iparnak a vezetőszerepe. Ezek mind a differenciáltabb, mind pedig a legtöbb mestert foglalkoztató iparágak a németek távozása után is. A mesterségekre osztódás terén is valószínűleg nem sok változás történt, viszont jobb az arány, mint 1490 - 1529 között, amikor négyszáznegyvenöt mesterember hetvenhét szakmát művelt. Bármennyire kevesebb szakmánk van 1531-ben, jóval kisebb számú mesterre vonatkozó adatokból jutottunk erre az eredményre. Mégis vannak különbségek. Kevesebben vannak, vagy majdnem teljesen hiányoznak a fényűzési ipart művelő mesterek. A fémiparon belül 18,8 — 20,0 százalék az arányuk, míg korábban

1 25 százalék volt. Az ötvösök százalékaránya az összes iparosok között 4,7 százalékról 3,4 — 3,9 százalékra esett. Hozzá kell tennünk, hogy a szőlőbirtokosok a gazdagabb polgárokból kerültek ki. Az ötvösök aránva ezek között csökkent. Az ötvösök ennek ellenére a városi tanácsban is a korábbinál nagyobb képviselethez jutottak. Szakmai tudásuk országos viszonylatban most is a leg-