Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

tartomány őslakosai bizonyos vonatkozásokban regi szokásaik és törvényeik szerint éljenek, s evégett külön bírájak is legyen. Werbőczy A szultán Werbőczy „kapitányt", ahogy Verancsics mondja, a „jámbor és vén törvénytudc>s a magyar embert" bízta meg azzal a feladattal, hogy „mint az egész magyar nemzet főbírája", török főbírája hatóságok és magyar köznép között összekötő kapocs legyen. A pasa és környezete azonban nem látták szívesen, hogy Budán egy magyar ember, egy gyaur rangoskodik, tennivalókat keres magának, hogy külön magyar jogra, jogvédelemre hivatkozik, és mintegy ellenőrzi és dolgaiban korlátozza őket. A sok panasznak, a végtelen sok jogi sérelemnek és jogászi vitatkozásnak a pasa állítólag aképpen vetett véget, hogy italába mérget adatott az utolsó budai magyar úrnak, amikor ez vendégségben nála időzött, s ezután már megkötöttség és gátlás nélkül hozzáfoghatott a városban és a kormányzóságban az új élet kialakításához. 2. A VÁROSI IGAZGATÁS Az új rendszer, erejének és rendeltetésének tudatában, a politikai élet régi magyar intézményeit csak akkor engedte valamilyen formában tovább élni, ha magának a török rendszernek hasznára váltak, ha a török állam céljait, megerősödését vagy könnyebb boldogulását szolgálták. S azoknak ilyen esetekben is új tartalmat adott. A magyar közigazgatás régi szervei, a város (a törökben: varos), bíró, esküdt, törvény, tanács stb., amelyek fogalma e szavakkal együtt ekkor a török nyelvbe is átment, a török uralom alatt tovább is éltek, de nem a régi tartalmukban, hanem megváltoztatva. A török város (sehir) fogalmának nem az volt a lényege, hogy önkormányzattal bírt, hanem hogy benne kormányzó és kádi székelt, vagyis a török államhatalom közvetlenül képviselve volt. Ennek megfelelően tisztségviselői, névleg meghagyott bírák és esküdtek más szerepet töltöttek be, mint régebben. A török „varos" kormányzásának módja is megváltozott, különösen olyan helyeken, ahol török helyőrség állomásozott és török hatóságok székeltek. A községi élet Budán és Pesten is közvetlen török igazgatás alá került, a községi önkormányzatot törökösített keretek között török tartalom töltötte ki. A török rendszerben a községi élet is vallási alapon épült fel, a törökök ugyanis nem magyar, zsidó, rác és török embereket láttak a lakosságban, hanem gyaurt (nyugati keresztényt), koptot (keleti keresztényt), zsidót és mohamedánt; magukat is nem töröknek, hanem mohamedánnak nevezték, s töröknek csak azt mondták, akit gyalázni vagy csúfolni akartak. A „varosban" is nem egyetlen összetartozó testületet, városlakókból, polgárokból kialakult egyetlen közösséget láttak, hanem több különálló vallási csoportot, annyit, ahány csoport hitközséggé tudott tömörülni. Ezeket a csoportokat egymástól különálló és független mohamedán, gyaur, zsidó és görögkeleti testületekké szervezték, bizonyos közösségi teendők elvégzésével is megbízták, és eképp - ha a török uralom alatti testületi élet működését autonómnak lehet mondani külön-külön autonómiával ruházták fel. Volt külön vezetője 1557-ben a budai olaszoknak is (prefectus Italorum Budensium). Budai bírák A török kori hivatalos városi élet tehát nem folytatás volt, a budai és pesti bírák török kori és esküdtek m

üködése nem ott kezdődött, ahol a magyar korban véget ért, hanem ott, ahol a törökök azt engedélyezték, meghatározták. A „budai bírák és esküdtek" úgy dolgoztak, mint a török városi adminisztráció egy kisebb osztálya: a magyar bíró csak a keresztény magyarok felett rendelkezett, és csak akkora hatalom volt a magyarok között, mint a zsidó kethüdá a zsidók, vagy a kopt kenéz, avagy a cigányvajda a koptok, illetőleg a cigányok, a prefectus az olaszok (latinok) között. A látszat ugyan azt mutatja, hogy a „Buda városi bírák és esküdtek" zökkenő nélkül, folyamatosan léptek át a török rendszerbe. 1541-ben a török megszállás alatt ugyanis ugyanaz a Turkovics Miklós volt a budai bíró, aki Izabella királyné utolsó itteni napjaiban ezt a tisztséget viselte, s ismerjük a városi tanács tagjainak a neveit is: Bornemissza Gergely, Bornemissza Tamás, Korcsolás Péter, Bácsi Ferenc, Zsor Tamás, Bajuszos Tamás, Pálczán Péter, Siry Imre, Szabó Imre, Szabó Fülöp, Ferenc diák és Borbás diák (jegyző). 1546 1547-ben a Várhegyen kívül a Szent Péter mártírról elnevezett utcában (külvárosban) pedig bizonyos Pál. Fennmaradt egy-két budai magyar bíró neve a későbbi évtizedekből is: 1580-ban valószínűleg Fülöp Mihály állt a magyarság élén, 1606-ban Zalkav András (Asztaljártó Mihály esküdttel). 1615-ben Szőcs Mihály, 1627-ben Túri János neve említtetik ilyen minőségben. Maguk a bírák azonban tudták, hogy ők nem az egész városnak, hanem csak a gyauroknak, csak a keresztény magyar lakosoknak a vezetői, és csak a „budai keresztény és magvar eklézsiában való bíráknak és esküdt polgároknak" nevezték magukat. A budai bírók ennek megfelelően csak olyankor és olyan ügyekben bocsátottak ki iratokat, amikor illetékesek voltak, s működésüket maguk a törökök is megkívánták, mert szavuk talán messzebbre hatott, mint a törököké. Eszerint csak mások parancsainak végrehajtó-i, a magyarság-