Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

Az első feljegyzések a budai török vámról 1550 51-ből valók, bár a török vámszervezet minden valószínűség szerint közvetlenül Buda elfoglalása után azonnal működni kezdett. Az első évek forgalma még kisebb és kezdetlegesebb volt, egy-két évtized alatt azonban a forgalom jelentős mértékben megnövekedett, miként az 1570-es évekből fennmaradt török vámnaplók bizonyítják. Az 1550. november 19. és 1551. május 6. közötti vámbevételeknél csaknem két és félszer nagyobb volt az 1579 — 1580. évi hasonló időszakában a vámbevétel. A vámolási esetek száma 1571-ben ezerkétszáz, 1571-ben nyolcszázhetven, 1580-ban kilencszázharminc volt, naponta tehát — leszámítva a téli hónapokat — átlagosan három-négy szállító áruja, e három év alatt kereken háromezer áruszállítónak tizenkét-tizenötezer tétel árujakerült elvámolás alá. A forgalom tavasz szal, a nyár végén és az országos vásárok előtt volt a legnagyobb. Ilyenkor naponta húsz árus is átment a vámon. A vámbevétel A vámbevétel összege akcse-ben számolva az említett évek egyes hónapjaiban a következő összege vo

i

t; 1571 1673 1 1580 Január 1(5 948 i/ Február 5 825 20 207 Március 14 853 41 987 Vi 38 588 Április 41 4SI 43 238 1/ 56 392 î Május 3(5 403 Vi 37 767 39 471 Június 42 332 i/Ő 28 (542 1/ 28 905 Július 38 720 3(5 597 l/ 34 020 >/. Augusztus 42 198 V> 30 107 49 894 Vi Szeptember 52 172 Vi 32 920 20 202 11 Október 58 223 72 44 516 Il , 51 748 November 74 602 72 52 540 19 277 December 1(5 287 5 075. 432 204 i/

2 3(51 141 Vi 406 518 Élelmiszerforgalom A ruházkodási cikkek forgalma Az elvámolt áruk között nagy mennyiségben és értékben szerepeltek az élelmiszerek. A vámösszeg egynegyed részét 1571-ben a gabona (búza és árpa) elvámolásából eredő bevétel tette ki. Az a négyszázharminchét hajó, amely ebben az évben Budán kikötött, túlnyomórészt gabonát szállított ide (a hajótulajdonosok származáshelye után ítélve) elsősorban a délvidékről. Belgrádi, szemendrei, péterváradi, eszéki, bácsi, valkóvári, szalánkeméni, kalocsai, bajai, illoki, sabáci, zombori, titeli hajók érkeztek ide, s hoztak négyszáztizenhatezer kile (tízezernégyszáz mázsa) búzát. Ez, egy évben fejenként kétszáz kilós fogyasztást számítva átlagosan, ötvenkétezer személy szükségletét fedezte, tehát jóval több volt, mint amennyire Buda és Pest polgári és katonai lakosságának szüksége lehetett. A következő években ez a délvidéki búzafelhozatal megcsappant, nyilvánvalóan a kereslet csökkenése következtében. A búza után a Budára szállított szemestermények között a legfontosabb a rizs volt, amelynek emelkedő mértékű felhozatala — Szerbiából és Bulgáriából a kereslet, s nyilvánvalóan nemcsak a helyi kereslet fokozódását mutatja. A szemestermények mellett nagyobb mennyiségben főzelék- és gyümölcsféléket (borsó, répa, fokhagyma, vöröshagyma, szőlő, füge, dinnye, kajszi, körte, keserű narancs, dió, mogyoró, mandula, gesztenye) és fűszereket (bors, gyömbér, szekfűszeg, sáfrány, kömény) szállítottak — elsősorban hajókon Budára, valószínűleg nemcsak a helyi fogyasztás kielégítése céljából, éppen úgy, mint az édességeket (főként mézet) is. A délvidék és a balkáni országok népei tehát - mint a vámnaplók adatai bizonyítják Budán kerestek értékesítési lehetőséget terményeik és termékeik számára. Számos élelmiszerféle a helyi szükségletet jelentősen meghaladó mennyiségben érkezett Budára, s feltehető, hogy innen továbbkerülve, az ország határain túl talált végső piacra. A budai vámnak az élelmiszereknél is nagyobb forgalma volt a ruházkodási cikkekből, amelyek vegyesen jöttek Budára nyugatról és délről egyaránt. A délről érkező ruhanemű nagy részét a vámnapló 1571-ben és 1573-ban az eszpáp szóval jelezte, amely kelmét és kész ruhát egyformán jelölhet. 1580-ban a vámnaplóban a metáa szót használták, amely szintén ruhanemű, posztó, szőtt ruhaanyag és ebből készült ruha volt. Hoztak ezenkívül vékony gyapjúposztót (csuka vagy csuha), rozsdavörös gyapjúposztót (aba), azután különféle szőtt holmikat, vert gyapjút, filceket, pokrócokat, kurta köpönyegeket, igen sok tarisznyát, továbbá len- és vászonféléket, gyapjú- és pamutfonalakat, cérnát, s végül tipikusan keleti jellegű árut: szőnyeget (hali és kelim). Az a ruhanemű, amely dél felől, nagyrészt hajókon érkezett Budára, az élelmiszerekhez hasonlóan nyilván több volt, mint amennyit az itteni lakosság igényelt, s egy részét ezért