Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

nyilvánvalóan továbbszállították. Amikor a ,,1'üleki Behrám" vagy Vács yahudiszi" (a váci zsidó) áruja után a vámot lefizette, az árut továbbvihette városa felé, mint a többi vidéki kalmár is. Nyugat felől körülbelül feleannyi ruhaneműt hoztak Budára, mint délről. A boroszlói posztóból a behozatal 1571-ben meghaladta az ezerháromszáz véget (pasztáv), a karazia nevű kelméből az ezerszáz véget, a morvaországi Iglauban készült posztóból, az iglerből a kilencszáz véget. Ezek voltak a leggyakoribb nyugati áruk, de szállításuk nem volt egyenletes: 1571-ben a negyedére-ötödére esett, s 1580-ban még kisebb volt. Csekélyebb mennyiségben 1571-ben kisznicse (nürnbergi) nevűből kétszáztizenhét vég, továbbá istamét nevű kelmék, posztók érkeztek a nyugati országokból szintén csökkenő mennyiségben a következő évek folyamán. A legkeresettebb cikk a süveg volt (török forrásokban eszterhál). A nyugat felől jövő kalmárok kocsijából került elő ez több százas, esetleg egy-két ezres tételekben, állandóan és nagy mennyiségben. 1571-ben legalább százhúszezer süveget számolt át a budai vámos, 1571-ben is vagy nyolcvanezret. A nyugat felől jött cikkekre 1571-ben kivetett vám hozzávetőleg 86650 akcsét tett ki. Ha ebből az összegből különböző apróságok vámjára néhány ezer akcsét levonunk, a nyugati eredetű posztó vámját nagyjában nyolcvanezer akcséra lehet tenni. Ugyanebben az évben a különféle eszpáp elnevezések alatt, a törökök birtokában levő területekről származó ruhaneműre mintegy száznegyvenezer akcse vámot rótt ki a város. Az 1572. évi is ilyennek ígérkezett. Abban a négy hónapban, amelyről maradtak feljegyzések, a korábbihoz hasonlóan jöttek a nyugati áruval megrakott kocsikaravánok. Nyugati eredetű posztóféle lényegesen kisebb mennyiségben érkezett 1573-ban, vámja összesen csak negyvenezer akcsét tett ki, míg a török területekről a felhoztál a két évvel korábbihoz képest viszont emelkedett (a vám ekkor körülbelül százötvenezer akcse volt). Még lényegesebben változott a felhozatal aránya 1580-ban. Az ismét emelkedő mértékű török ruhanemű felhozatalával szemben alig öt-hatezer akcséra ment fel az a vám, amelyet kétségtelenül nyugati ruhaneműre vetettek ki. A régebbi évekből ismert hosszú kocsisorok teljesen elmaradtak, a különféle nyugati posztóból csak kevés braszlavi posztó és kiszincse jött át a vámon, ezt is szórványosan hozta egy-egy kereskedő. A déli felhozatal viszont az előző évekkel azonos nagyságú maradt. A nyugati behozatal visszaszorulása mögött nyilvánvalóan török állami tilalmat kell keresnünk és nem a kereslet csökkenését. A nyersanyagok közül a legnagyobb mennyiségben a bőr szerepelt a budai forgalomban. NyersanyagA kikészített (tímárolt) bőrben jelentkező szükségletet a délebbre eső török tartományok elégi- f

or

9

alom tették ki, olyan vidékek, amelyekben a tímármesterség arab-török változata már magasabb fokra emelkedett, s ahol szintén nagymennyiségű nyersbőr kínálkozott megmunkálásra. A budai vám előtt leggyakrabban szereplő kidolgozott bőrfajtákból az egyes években a felhozatal a következő volt: 1371 1873 [58(1 Talpbőr (krisele) denk 4 S 77 211 tekercs — 27 — Juhbőr (m esi H ) denk tekercs 13 105 25 () (i 1(585 darab BIO 2250 kantar s — Marhabőr (gőn) denk tekercs darab 51 5 — 3 s ) 5(5 75 Szattyán (szath ián ) denk 5 14 23 darab 1 39 300 tekercs 3 Ezeket a bőröket legnagyobbrészt a budai és pesti iparosok dolgozták fel nyereggé, lábbelivé, lószerszámmá stb., sok esetben a szállítóik is maguk voltak, s a helyszínen felvásárolt áru egy részét nyilvánvalóan mint nyersanyagot adták tovább. A kikészített bőrfajtákon kívül nyersbőr is érkezett a budai és pesti piacra, mégpedig meglehetősen nagy és állandó mennyiségben. A nyersbőröknek azonban csak elenyésző része származott a délibb török tartományokból, s inkább csak 1580 körül, amidőn az addig szinte kizárólagos szerepet játszó magyar nyersbőrkereskedőkhöz a budai latinok, zsidók és törökök is