Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

szerét az úgynevezett tárnoki jogból, helyesebben a hét város törvényeiből olvashatjuk ki, amelyet valószínűleg a Hunyadi-kor elején állítottak össze. Ez a jogkönyv volt alapja minden tárnokszéken képviselt város, azaz Buda, Kassa, Bártfa, Nagyszombat, Pozsony, Eperjes, Sopron és később Pest igazgatásának és bíráskodásának. Már a korábbi irodalom megállapította, hogy nem a tárnokszéken alkalmazott jogot tartalmazza, hiszen többségében olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek nem kerültek a tárnokszék elé, tehát helytelen a tárnoki jog kifejezés. Ez „tisztán a hét szabad királyi város jogszokásainak írásba foglalása minden külön célzat nélkül". Legrégibb kézirata 1484-ből származik, de nem látszik valószínűnek, hogy ez lenne az eredeti, csak azt jelenti, hogy ennél később nem keletkezhetett. A szöveg több helyen utal a „hét szabad városra", tehát jogos az a nézet, hogy csak a hét város közösségének létrejötte után keletkezhetett. A „hét várost" először 1441-ben említik. A tárnokmester még 1439-ben nem csupán a „hét város" főbírája, hiszen Buda, Pest és Esztergom polgáraival, valamint nemesekkel együtt ítélkezett. Esztergom nem lett tárnoki város, Pest pedig később vált azzá. Könnyű lenne ezután azt mondani, hogy 1439 és 1441 között alakult ki a „hét város" szövetsége, majd ezután a törvénygyűjtemény és az átszervezett tárnokszék. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. A hét város ugyan csupán a negyvenes években sajátította ki a tárnokszéket, azonban szövetségük korábbi lehet. Ezt világosan mutatja az 1441. évi adat. Pozsony tiltakozott Sopron elzálogosítása ellen, mert „az egyike a hét városnak, és nem akarnak a szent koronától el választatni". Ennek a hivatkozásnak csak akkor volt értelme, ha a „hét város" már régen begyökeresedett fogalom. Ezek szerint a törvénygyűjtemény is lehet 1440 előtti. A szakirodalom azzal akarja „tárnoki jog" Zsigmond-kori eredetét bizonyítani, hogy az említi a wikliffistákat : a huszitákat pedig nálunk körülbelül Zsigmond haláláig nevezték így. Nem érezzük ezt megfelelő érvelésnek. A „körülbelül" fogalom nem lehet pontos időjelző, idősebb ember, aki megszokta a wikliffista elnevezést, bizonyára V. László idején is ezt használta. A szóban forgó cikkelyt (136. fejezet) mindkét kéziratvariánshoz képest kis mértékben módosítja az 1525. évi újlaki Jogkönyv, a wikliffistákra vonatkozó részt azonban érintetlenül hagyta. (IV. könyv 14. fejezet) Noha a budai jogot élvező hét város között már Zsigmond korában kialakult valamiféle kapcsolat, a „hét város joga" véleményünk szerint csak azután keletkezhetett, hogy ezek a városok a tárnokszéken intézményszerűen összejöttek, azaz a XV. század közepén vagy ezután. Ezzel kapcsolatban utalnunk kell Pest szerepére. A tárnoki jog 1484. évi kézirata ugyan bevezetésében a hét város szokásjogáról beszél, azonban Pestet Buda után másodikként felsorolja, tehát nyolc várost említ. (Ez is bizonyíték, hogy Pest már akkor szabad királyi város és a tárnokszék tagja volt.) A Kovachieh által párhuzamosan kiadott másik szövegvariáns már a címben nyolc várost említ, ha a szövegben ragaszkodik is a hét város fogalmához. Ez a kéziratvariáns azonban a kilencedik fejezetben egy kérdéssel kapcsolatban Pest eltérő szokásjogára utal, ennek a kiemelésnek pedig csak akkor volt értelme, amikor már Pest tárnoki város lett. Ugy látszik, hogy a tárnoki városok a közös felsőbíróság létrejötte után, saját igazgatási, bíráskodási és jogrendszerüket, amelyek amúgy is rokonságban állottak egymással, egységesíteni akarták. Végül még egy megjegyzés. A törvénykönyv a tanács választásra vonatkozó cikkelyekkel kezdődik, ez pedig a száz választópolgár kijelölése már a budai 1439. évi megegyezés által elrendelt választási rendszert tartalmazza, csupán nem utal a nemzetiségi megoszlásra. Ez önmagában véve bizonyíték amellett, hogy a hét város törvénykönyve csak 1439 után keletkezett.

91 A tárnoki jog az egyszerűség kedvéért a továbbiakban is így nevezzük a „Hét város tör- A tárnoki és vényei" helyett, — véleményünk szerint éppoly hivatalosan elfogadott joggyűjteménye volt a a budai jog városoknak, mint amelyeket eljárásjogi vonatkozásban a tárnokszéken máskor is elfogadtak. Legjobban bizonyítja ezt az 1525. évi újlaki Jogkönyv. Miután első könyvében összefoglalta e délvidéki város saját jogát és kiváltságait, a második könyvtől kezdve szinte szóról szóra, csak egy részét felcserélve, lemásolja a tárnoki jogot. A második könyv címe döntő a számunkra: „Kezdődnek a jogok a nyolc szabad város szokásjoga szerint, amelyek szerint Újlak városa magát kormányozza . . .". Az újlaki Jogkönyvet a király adta ki, tehát ő is hivatalosnak fogadta el az úgynevezett tárnoki jogot, mint a nyolc szabad királyi város szokásjogát. Szerkesztője csak budai lehetett, azonban a Budai Jogkönyv szerzőjénél képzettebb jogász. Egyes helyeken olyan megjegyzések csúsztak be, amelyek Budára vonatkoznak: például a nyolcadik fejezetben, amikor az éjszakai rablókat említi, akik áldozataikat malomkőhöz kötve a Dunába vetik. A bíró- és tanácsválasztás módja is megfelel a budainak. A tárnoki jog tehátabudain alapul, és nem egy cikkelye a Budai Jogkönyvben is megtalálható. Nem tartalmazza azonban annak kizárólag a fővárosra és az ottani foglalkozásra vonatkozó cikkelyeit. A budai szokásjog ismeretéhez azonban mindenképpen elengedhetetlenül fontos forrásunk.

92 A tárnoki jog négy részre oszlik: „először és legfőképpen az örökségek (az ingatlanokat érti A tárnoki jog rajta) ügyeiről, másodszor' a vér kiontásáról, harmadszor a végrendeleti ügyekről, negyedszer beosztasa és utoljára az adóssági ügyekről" ír. Ennek ellenére a Kovachieh által kiadott két szöveg a ne-