Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

tábla, mint helyi mesterek készítményét mutatja be. Van közöttük egy ónmázas fej, nyilván itáliai mester műve; Voit P., BudRég 1956, 127. Az ásatás által eredményezett bizonyítékok: a félkész és rontott áruk alapján tételezte fel Voit a budai olasz műhely létezését. 205 Voit—

Holl, 32—36. 1490 után Lengyelországban és Csehországban is megjelenik a majolikamáz, nyilván budai ösztönzésre. Piatkiewicz— Derén, AMK 1959/7—8. sz., 5 — 8;Z. Srnetánka, PA 1961, 592 — 597. 206 Wratislaw. 207 Tafferner, 337—338; Hermann 83; Evlia Cselebi. 1904. 240. 2U8 Buda 1484. nov. 1. TT 1902. 365. 209 L. Beltrami 106; Bánfi, HK 1936, 65 210 Vasari—Milanesi, III. 334. 211 Uö., II. 651—652; G. Milanesi: Buonarroti 1884, III. ser. Tom. II. 223—224; E. Müntz, GBA 1895, II. 107—108. 212 I

. Kukuljevic : Sakcinski: Leben südslavischer Künstler. Agram. 1868, Heft I—IL 56; Istvánffy 232, 233, 239. 213 Gerevich L. 1966, 304. Jakobus Tragurinus-t Istvánffy három helyen említi, létezése ellen tehát nem lehet azt felhozni, hogy neve tévedés folytán került művébe. Miután a XVII. századi költő, Kavanjin versében foglalt adatok nem vezethetők vissza Istvánffyra, így elesik Fabriczynak azon feltevése, hogy a versben foglaltak Istvánffy tévedésén alapulnak. C. Fabriczy, JbPKS 1901, 225; /. Kukuljevic Sakcinski: 7; Uő., Leben Südslavischer Künstler, Agram. 1868. Heft I. und II. 56-57. 214 A források és a XVIII. századi szerzők után művészettörténeti jelentőségüket méltatják. /. Kukuljevic Sakcinski, 1868, 59— 63; Pasteiner Gy., BudSz 1883, 182; Müntz, GBA 1895, II. 115; Divald 1901, 130—134; Horváth, H. Mátyás Emlékkönyv II. 162; Balogh 1943; Karaman Bulija 1959; Fiskovic, BullJa 1959; Balogh 1966, 137—147. Jóformán teljes bibliográfiával. Traui Jakabnak tulajdonítjuk a szobrokat. Gerevich L. 1966, 304. E néhány kiemelt műben a legfontosabb állítások találhatók meg, de valójában a magyar renaissance-ra vonatkozó majd minden munka megemlíti. 215 Gerevich Li 1966, 304. 216 Bonfini, IV. 136. 217 Nagy I., MTT 1857, 17—18; Kretschmayr H., TT 1903, 38; Dernschwam, 100. 21s

Jovius, 100; Brutus 1867, 246. Több forrás, így Bél leírása is Joviusra vezethető visza. 219 Istvánffy 133. A jugoszláv kutatás kitart ez állítás mellett Karaman, Prijatelj, Fiskovic idézett műveiben. Balogh J. legutóbbi művében is (1966) érvelés nélkül tagadja létezését. 220 Schwandtner, 144. 221 Ma már ez a felfogás szinte általános. Teljes szakirodalom Balogh 1966. 222 Az összefüggést először vette észre Holl, BudRég 1955, 199—203; Balogh 1966, 127, 516. 223 Gerevich L. 1966, 304. 224 Gerevich L., BullBa 27, 1965, 84—89. 225 Uo. 226 Bulszky K., ArchÉrt 1890, 312—315. 227 G. de Nicola, RasA 1922, 73 — 81. 228 Bode, 212—216. Művében jellemzi a korábbi cikkében rekonstruált mester munkáit. Balogh J. nem fogadta el azonosítását Tommaso Fiambertivel, hanem a szobrászt a Numai síremlék (Forli) másik mesterében kereste (RivA 1933, 279 — 283). Felfogását a szakirodalom nem osztja. Annyiban viszont kétségtelenül igaza van, hogy mind időben, mind a művek számában, sőt stilisztikai vonásokban alig sorolhatók az attribuait művek egy mester alkotásai közé. Bő irodalmi lista: Balogh 1966, 505—508; Gerevich L. 1966, 300. 229 Balogh 1966, 81, 87, 498—499. 23u Molé, JbKI 1912, 156. hasáb 231 1481. aug. 24. Eszt. kp. m. lt. 64. 1. 13; Kelényi, BudRég 1943, 477. 232 1 49 p április 11. Eszt. kp. o. lt. capsa 14. fasc. 3. No. 23. 233 1 504. febr. 13. Eszt. kp. m. lt. ld. 64. fasc. 2. No. 4. 234 1441. febr. 6. Dl. 13608. „Andreas lapicida". 235 1469. szept. 19. Dl. 25362. „Johannes lapicida". 236 Dl. 45484. 237 1 4 8 6. jún. 23. Dl. 19161. „ Thomas faber, Stephanus lapicida". Később „iudex". 238 1494. márc. 19. Egri kp. m. lt. No. 29. fasc. 5. 139 1483. aug. 11. Erdődy galgóci lt.lad. 37. fasc. 1. No. 9. „Johannes". r40 1483. ápr. 21. Dl. 18799. 241 1490. márc. 14. Egri kp. m. lt. No. 29. fasc. 5.— 1085. 242 1492. május 7. mint egykori bíróról emlékeznek meg róla, Kisfaludy lt. 243 1499. április 13. Kassa v. lt. „condam Stephanus lapicida". 244 II. Ulászló számadáskönyvei, Engel, I. 54. 1494. nov. 15. 245 1503. jún. 21. Dl. 22546. 246 1506. dec. 21. Dl. 21648. „Petrus". 247 1507. márc. 24. Egri kp. m. lt. No. 29. fasc. 5. „Mathias". 248 1516. ápr. 3. Erdődy galgóci lt. lad. 3. fasc. 1. No. 4. Felmerülhet az azonosság kérdése, azzal a 28 évvel korábban felbukkant „Petrus lapicida filius Radi Busanini deTragurio"-val, aki tanúvallomást tesz Johannes Grubanich végrendeletéről. Balogh J'., ArchÉrt 1923-26 197; Balogh J. 1966 510 249 1522. jan. 24. Dl. 106083. 250 Uo. 251 1507. okt. 12. Garamszentbenedeki kv. o. lt. ,,A" prot. 196. 252 Jean de Gozon, a királynő bizalmasának felesége, Isabelle d'Olhete pl. 2000 dukátot hagy a Mária-templom kápolnájának építésére. Lartigaut, Revue du Rouèrgue 1965, 383. 253 Fehr, 24—25. 254 OL NRA f. 1728. no. 29. 1534. július 5. Buda. 255 1390. december 21. Mon. Vespr. IL CCCXXXII 273. 256 1487. április 6. Dl. 25268. 257 Lux K., TBM 1933. 1—31. 258 Eszterházy, ArchKözl 1873, 34. 259 Az itt előadott gondolatmenetet Nagy Zoltán, de különösen Entz Géza kiindulásaiból, Feuerné Tóth Rózsa dolgozta ki: BudRég 1958, 365—379. 260 Némethy L., ArchÉrt 1890; 246—257; Csányi, Bp. műeml. 1924, 96; J. Balogh, RivA, 1938, 60—76; Horváth H. 1941, 34—39. 261 Szent György (magas) reliefet kora, stílusa és előkerülésének körülményei miatt nem tudjuk az emlékek közé iktatni. Andrássy Gyula tulajdonából került annak idején a Halászbástya-kőtárba. Szóbeli közlés szerint eredetileg a Dísz téri házba volt befalazva. A relief elárulja, hogy köze lehet Carpaccio Szent György-ábrázolásához is, mely a velencei Scuola di San Giorgióban és az Akadémián van. Budai származását, sőt az egész reliefet a szakirodalom nem tekintette hitelesnek, és nem foglalkozott vele. A darabot nem tartjuk hamisítványnak, budai származása azonban igen kétséges. Horváth H., TBM 1934. 105-126. 262 A darabot, akárcsak néhány román és XIII. századi töredéket, Schmidt Miksa a Buda környékén megforduló óbudai fuvarosoktól vásárolta meg. Kobilárcsík, Schmidt egykori munkavezetője szerint, Attila utcai lelőhelyre emlékezik a múzeum egykori portása.