Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

IV. A FŐVÁROS TÖRTÉNETE A MAGYAR ES NEMET ELEM EGYENJOGÚSÍTÁSÁTÓL A NÉMETEK KIŰZÉSÉIG 1. BEVEZETÉS Zavaros időszak következett Magyarországra 1440-ben, de Buda városára is. Az új tanácsnak komoly feladatokkal kellett megküzdenie és a város érdekeit az ország belső viszályai közepette biztosítani. Erdélyben csak nemrégen verték le a huszita befolyás érintette parasztfelkelést, a Felvidék jó részén cseh huszita katonaság állomásozott, a déli határon viszont állandóvá vált a török veszély. Kettészakadt az uralkodó osztály: egy része a lengyel I. Ulászló (1440 — 44), más részük Zsigmond unokája, az akkor született V. László pártjára állott. Ugyanakkor már a középnemesség is hallatta hangját, országgyűléseket hívtak össze, amelyekre a városokat is meghívták. A század közepén kialakult zavaros időszakban lett az ország kormányzója Hunyadi János, aki az 1456-os nándorfehérvári győzelem után halt meg. Nem sokkal később, 1458. január 24én Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály fegyvereseinek árnyékában, a Duna jegén királynak kiáltották ki Mátyást, a kormányzó fiát. A városbeli köznép a Hunyadiak híve volt. Az előző évben, amikor V. László király Hunyadi Lászlót lefejeztette, majdnem felkelés tört ki. Mátyás királynak először meg kellett szilárdítania hatalmát, utána reformintézkedésekkel központosított monarchia létrehozására törekedett. Mátyás igyekezett átszervezni és hatékonyabbá tenni központi igazgatását és bíráskodását. Növelte az írásbeli munkát és a diplomáciai feladatokat hivatalnokokkal ellátó kancellária hatáskörét a nagybirtokosokból álló királyi tanáccsal szemben. Közvetlenül trónra lépése után kincstári reformokhoz fogott. A királyi birtokok igazgatására megszervezte a budavári udvarbíróságot, amelyet kivont a kincstartó hatásköre alól, és közvetlenül irányította. A 'kincstartóságot is átszervezte 1467 után, az uradalmak kivételével az összes királyi jövedelmek kezelőjévé és így a kancellária mellett a második legfontosabb hivatallá tette. Intézkedéseket hozott a jövedelmek emelésére, a mentességek megszüntetésére is. Növelte a parasztság állami adóterheit, egy jobb ágy te lekre rendszeresen évi egy forint adót vetett ki. De ezzel szemben igyekezett a földesúri kizsákmányolást csökkenteni. Újjászervezte a központi bíróságokat is. A király terveit meghiúsítani képes nagybirtokosokkal szemben az azokkal sokban ellentétes érdekű tekintélyes megyei középnemességre támaszkodott. Rendszeresen tartott országgyűléseket, amelyekre meghívta a nemességet vagy képviselőiket. Itt azonban a városoknak kevés szerep jutott. Most sem érezték magukat a városok érdekelve az országgyűléseken való részvételben, és ezért talán nem is véletlen, hogy csak elég ritkán hívták meg őket ezekre. Mátyásnak reformjaira azért volt szüksége, mert egyrészt az 1437-ben Erdélyben levert parasztfelkelés után több helyen újabb parasztmozgalmak törtek ki, és ezekkel szemben biztosítani kellett a feudális államrend létét, másrészt szüksége volt pénzre külföldi háborúihoz. Kincstári reformjai eredményét az állandó hadsereg felállítására használta fel. A hatvanas évek elején folytatott háborúi még többé-kevésbé egybeestek az egész uralkodó osztály érdekeivel. A felvidéken le kellett vernie a huszita csapatok maradványait, hiszen ezek bármikor veszélyt jelenthettek a fennálló osztályrendre, de ide számíthatók a török elleni háborúk is. Sziléziai és osztrák háborúival szemben azonban ellenállással találta magát szemben, amely lázadásban, összeesküvésekben mutatkozott meg. Mátyás király 1490. április 6-án váratlanul elhunyt Bécsben. Halála hírére a feudális uralkodó osztály tagjai észrevehetően megkönnyebbültek. Mátyás központosító törekvései sértették érdekeiket, most viszont remélhették, hogy olyan királyt választanak, akinek „üstökét a markukban" tarthatják. Ilyennek ismerték a cseh királyt, Jagelló Ulászlót, akit meg is választottak. Ulászló engedelmesen megfogadta: „egyáltalán semmi újítást (mint ahogy az említett néhai Mátyás király úr tette) az ő (a rendekre gondolt) ártalmukra és elnyomásukra, valamint az ilyenforma ősi szabadságaik ellenére bármely keresett szín alatt" nem fog bevezetni. A rendi reakció most már minden nehézség nélkül tönkretehette Mátyás központosító kísérleteinek eredményét. Először megszüntették a végbeli katonaságon kívül az állandó hadsereget: attól féltek, hogy ezt a király esetleg "ellenük fordíthatja. Megőrizték azonban a központi kormányszerveket, sőt ezeket tovább is fejlesztették. Szükségük volt rá a feudális osztályuralom biztosítása végett, azonban teljesen alárendelték a nagyurakból álló királyi tanácsnak. Az ország Magyarország a XV. század közepén Mátyás trónra lépése Igazgatási reformok Mátyás és a rendek A kiráh háborúi Ulászló megválasztéisa 1490-ben A rendi reakció