Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

19. Mátyás felségpecsétjének elő- és hátlapja Középnemesség A Jagelló-kor értékelése sorsát néhány dúsgazdag főpap és főúr intézte, ők töltötték be a legfőbb állami méltóságokat és hivatalokat, és így módot találtak arra is, hogy magánvagyonukat az állami jövedelmek eltulajdonítása árán növeljék. Hatalmukat végig megőrizték, legfeljebb olykor az egyik nagybirtokos csoportosulást a másik váltotta fel a hatalomban. Mátyás központosító törekvéseiben a rendi képviseleti állam megteremtésére törekedve támaszkodott a középnemességre. Ez a réteg a Jagelló-korban is részt kért a hatalomból, sőt ülnökként képviselőit a királyi tanácsba is bejuttatta, azonban befolyásuk szinte a semmivel volt egyenlő. Több eredményt értek el a korszakunkban viszonylag gyakran összeülő országgyűlések idején. Akár a megyei követek jöttek össze (többnyire Budán), akár a nemesség fejenként (rendesen Rákoson), a törvényhozásban az ő akaratuk érvényesült. A törvények kétségkívül jobban tekintetbe vették az ország tényleges érdekeit, mint a bárókból álló királyi tanács, bár elsősorban a feudális uralkodó osztály hatalmának megszilárdítását szolgálták. A törvényeket azonban nem mindig hajtották végre. Míg Mátyás uralkodása idején az ország középponti fekvésű városai a nyugati határszéli városokkal szemben nagyarányú fejlődésnek indultak, és — igaz, hogy csak a külkereskedelmi forgalom árucikkeire vonatkozóan — megerősödött az országos piac is, addig a Jagelló-kor a főváros történetében ellentmondásokkal terhelt kor. Ugyanakkor, amikor a rendi reakció minden erővel igyekezett felszámolni a központosítás maradványait, és erősíteni a maga feudális előjogait a jobbágysággal és a polgársággal szemben, a feudális anarchia még nem fékezte lényegesen a Mátyás uralkodása második felében kialakult gazdasági fejlődését. Még nem dőlt el, hogy ki kerül ki győztesen ebből a küzdelemből: a feudális erők vagy a polgárság, illetőleg a polgárosodó nemesség. Török veszély A Jagelló-korra azonban egy gazdaságon kívüli tényező, a török veszély is rányomta bélyegét. Az ország déli határán ott állott a despotikus török feudális állam, jól felszerelt hadseregével, zsákmányra éhes tömegeivel. A török veszélyt ennek ellenére nem vették komolyan. Mátyás is a határokat biztosította egy időre, tovább azonban nem törődött a déli szomszéddal. Pénzét és hadseregét nyugati hódításaira fecsérelte el. A Jagelló-kor elején az ország-több ízben érzékeny veszteséget szenvedett, mégsem tettek lényegeset a törökök ellen. Több végvár elesett, és ez egyre időszerűbbé tette a védekezést. A feudális nagybirtokosok azonban sem életüket, sem vagyonukat nem voltak hajlandók kockára vetni. Ügy vélték, hogy a haza védelme a király feladata, azonban az uralkodó jövedelmeit maguknak foglalták le. Még leginkább a középnemesség volt hajlandó valamit tenni, de kísérletei például az állami pénzügyek rendi irányítására, sorra kudarcot vallottak. Az ország egyre védtelenebbé vált, és ezt az állapotot is rontották 1514 eseményei. A földesúri elnyomás fokozódása kiélezte az osztályellentéteket. Bakócz érsek 1514-ben keresztes hadjáratot indított a török ellen, amelyhez nagy tömeg paraszt csatlakozott. A Dózsa György vezette sereg rövidesen antifeudális jelszavakat hangoztatott, és amikor a feudális erők megkísérelték feloszlatni, az urak ellen fordult. A parasztokat leverték, de ezzel megsemmisítették az egyetlen olyan erőt, amely tényleg hajlandó volt a török ellen fegyvert fogni. így következett be 1526-ban a mohácsi csatavesztés. A nagybirtokosok hadserege bebizonyította tehetetlenségét. Mohács önmagában nem volt végzetes katasztrófa. Szülejmán szultán ugyan feljött Budáig, utána azonban kivonult az országból. A csatában elesett II. Lajos helyébe 1514 Mohács