Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

15. Óbuda XIV. század pecsétje A királynéi Óbuda élvezte közöttük a legnagyobb önkormányzatot annak ellenére, hogy a földesúr képviselője elég jelentékeny módon avatkozott be a város életébe. Eleinte hol várnagynak, hol az óbudai királyi ház konzervátorának, rektorának nevezték, később a várnagy elnevezés lett általánossá. Az 1320-as évek végén a király egy időre a nádorra bízta Óbudát: ez nevezte ki a várnagyot, aki olykor az alnádori tisztet is ellátta. Óbuda 1343-tól királynéi birtok, ettől kezdve a várnagy a királyné megbízottja. Még a király is, ha a polgárokat valamire utasítani akarta, parancsát a várnagyon keresztül adta ki. Előfordult azonban, hogy nem az óbudai, hanem a budai várnagyot utasította.

84 Óbudai esküdteket már 1349-ben említenek, 13Öl-ben pedig idézik a bíró és az esküdtek, azaz a városi hatóság oklevelét. Eleinte a bírói jogkörnek egy részét még a várnagy látta el. Valószínű, hogy a tanács, a városi önkormányzat és oklevéladás 1343, a királynéi földesuraság kezdete után jött létre, ugyanis a város pecsétjén nemcsak az óbudai királynéi vár látképét, hanem a magyar Anjouk vágásos-liliomos és Erzsébet királyné sasos családi címerét is láthatjuk, tehát a pecsétet csak az ő birtoklása idején véshették (15. kép). Az óbudai tanács ugyanazt a hatáskört gyakorolta, mint a budai és a pesti, választási módja is hasonló lehetett. Annyiban különbözött csak hatásköre a két szomszéd várostól, hogy itt a várnagy beavatkozásának tágabb tere nyílt. A bíró mellett mindvégig csupán négytagú tanács működött.

85 A káptalani városrésznek nem voltak világi tisztviselői. Gazdasági ügyekben bizonyára a dékán, egyházi bíráskodási ügyekben a prépost vagy a vikárius gyakorolta felettük a hatósági jogkört. A XVI. század eleji adatok mutatják, hogy a káptalan többnyire engedte saját területén a királynéi városi tanács jogkörének korlátozott érvényesülését, még ingatlan elidegenítéseknél is. Olykor ugyan ilyen ügyekben a káptalan is adott ki jobbágyai számára „városunk szokásjogára" hivatkozva okleveleket, ez azonban elég ritka eset vot.

86 Az óbudai apácák földesurasága sokkal erősebben érvényesült. Itt mindazt a jogkört, amit másutt a városi tanács gyakorolt, mind a földesúrit, az apácák tiszttartója látta el, akit többnyire az apácák óbudai bírájának neveztek, és rendszerint a királynéi város polgárai közül választottak ki.

87 Budán a király és a tárnokmester távollétében az új tanácsot megerősítés végett a várnagynak kellett bemutatni. Pest önállósodása után a pesti tanácsot szintén. A várnagy jogköre a kinevezett rektor jogkörének kettéválasztásából származott. Buda várához önálló vártartomány sohasem tartozott. A magyar nagybirtok ugyanis ebben az időben vártartományokba volt szervezve, egy-egy várhoz számos jobbágyfalu és egy-két mezőváros tartozott. A budai Vár környékén azonban a király óbudai, visegrádi és csepeli uradalmai húzódtak, és úgy látszik, Buda alapítása után az uralkodó ezeket nem akarta megbontani. Ezért a budai Várat nem a vártartomány jövedelméből, hanem más királyi bevételekből látták el. Arra sajnos, nem maradt adat, hogy az Anjou-korban ez hogyan történt. Zsigmond a XV. század elején birtokcserékkel és elkobzásokkal létre kívánta hozni a budai tartományt. Ez azonban nem vezetett eredményre, és ezért uralkodása második felében másképp oldotta meg a budai Vár eltartásának kérdését: a nádorra bízta a Várat, akinek erre külön jövedelmet is bocsátott rendelkezésére; mivel ekkor a nádor egyben országos zsidóbíró is volt, ezt a jogkört a budai várnagyra bízta, így lettek a budai várnagyok egyben a magyarországi zsidók albírái. Később az albírói jelleg feledésbe ment, és mint országos zsidóbírák működtek tovább. Ugyancsak a várnagy volt a Budán és Pesten élő királyi szolgáló népeknek, a budai halászoknak és a pesti hajósoknak a főbírája is.

88 A király után a tárnokmester volt másodsorban jogosult a városi hatóság választását jóváhagyni. A XIV. század első felében még ő kezelte a király jövedelmeit, és mivel a városok a király földesúri hatalma alá tartoztak, ennek a hatalomnak a gyakorlását az uralkodó a tárnokmesterre bízta. A tárnokmester az ország harmadik világi főméltósága, a nádor és az országbíró után következett. Ezt a tisztséget mindig bárók töltötték be, ezért a király fokozatosan kivonta különböző jövedelmeinek kezelését a tárnokmester felügyelete alól, és ezeket az eredetileg kisnemesi hivatalnokra, a kincstartóra bízta. Káptalani város Az apácák faluja A városok felettes hatóságai Budai várnagy Tárnokmester