Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

aránya jóval magasabb lehetett, mint az apácakolostorokban. Ezt mutatja a külföldi analógia is. Strassburgban például a nemesek és a patríciusok leányai apácakolostorokba, a polgárlányok a beginaházakba léptek be. A budai ferences begináknak a beginaszokás ellenére birtokaik is voltak, de a domonkosok is pereskedtek szőlőik ügyében. Kevesebbet tudunk a pesti beginákról. Bizonyára többségükben magyarok lehettek. A szigeten is éltek beginák a premontrei kolostor mellett, azonban nem beginaközösségben. Egyik fővárosi beginaközösségnek sem lehetett nagyon magas létszáma, hiszen közönséges polgárházakban voltak elhelyezve, ahol nem élhetett annyi személy, mint egy kolostorban.

71 C) Világi feudális urak a fővárosban Kétségkívül kedvezően hatott a város gazdasági fejlődésére, hogy sok feudális úr élt Budán, hiszen piacot biztosítottak a fővárosi kereskedőknek és iparosoknak. Ugyanakkor meg is nehezítették a városi hatóság dolgát, mert kiváltságaik folytán megkísérelhették kivonni magukat annak illetékessége alól, de a tanács az aranybulla alapján biztosította hatáskörét a nemesek ingatlanai felett is. A legegyszerűbb módszert alkalmazták: kötelezték a főúri ingatlantulajdonosokat a polgárjog felvételére. Ez addig nem is járt nehézséggel, amíg a tanácsban éppolyan birtokos nemesek ültek, mint ezek a feudális urak. A bárók önérzetét nyilván nem sértette, ha a Lackfi sógor, Hencfi Miklós ítélőszéke alá tartoztak, például 1346-ban Hencfi Miklós rektor és tanácsa előtt tett bevallást nagyságos (Szécsényi) Tamás volt erdélyi vajda, budai polgár. A polgárság számára a joghatóság biztosítása azért is lényeges kérdés volt, hogy a nemesek ne éljenek adómentességi jogukkal, hiszen ez csökkentette volna a város bevételeit. A tanácsnak sikerült 1382-ben Czudar Péter bánt 223 aranyforint adóhátraléka megfizetésére kényszeríteni. A XV. században már csak ritkán vettek fel polgárnak feudális urakat. A birtokos patríciátus is eltűnt a város éléről. Igaz, 1432-ben még felvették polgárnak a bakonybéli apátot, és csak így engedték meg neki, hogy ingatlant szerezzen. Ez azonban már ritkaság ebben az időben. Hogy mégis elérjék a főúri háztulajdonosok adófizetését, csak abban az esetben adták ki számukra az ingatlan megszerzésére vonatkozó oklevelet, ha írásban kötelezték magukat a városi teherviselésben való részvételre.

72 D) Zsidók A középkori városokban szigorúan elkülönítve, gyakori üldöztetéseknek kitéve, polgárjogban nem részesülve élt a zsidóság. Vallásuk miatt megvetették, ,,perfidus"-nak, azaz álnoknak, hitszegőnek nevezték őket, a polgárság pedig féltékenykedett rájuk, akadályozta kereskedelmüket, vagy azt, hogy a keresztény lakosság számára ipari tevékenységet folytassanak. Budán ugyanez volt a zsidóság helyzete. A Jogkönyv 192. cikkelye előírta, hogy megkülönböztetésül vörös köpenyt és azon sárga foltot viseljenek. Külön Zsidó utcában laktak a király védelme alatt, aki ezt megfizettette. Időnként ugyan ő is ellenük fordult. Lajos király 1360-ban kiűzte őket az országból, és csak öt év múlva engedte vissza, amikor már új helyre, a Vár északi oldalára telepítette le őket. Lehet, hogy később településük a külváros egy részére is kiterjedt. A királyi védelem sem akadályozhatta meg azonban az időnkénti zsidóüldözések kirobbanását, ilyen volt 1405-ben, az esztendőt ezért az ,,átok évének" nevezték. Gyakran a rájuk féltékeny városi patríciátus uszította a zsidókra a köznépet, hogy ezáltal megkísérelje a szociális elégedetlenség levezetését, ahogy erről a XV. század végéről származó adatok beszélnek. Az összes magyar zsidó már a király adóztatási érdekéből is egységes közösséget alkotott, amelyben a budaiak játszották a főszerepet, IV. Béla zsidóprivilégiumát többnyire budai zsidók íratták át. Buda jelentős zsidó központ volt, gyakran költöztek ide külföldről elűzött zsidók, így Franciaországból és Ausztriából, mint 1421-ben Mussel bécsi zsidó. Az első ismert budai rabbi — József — azonos Jószef Trevesszei, Franciaország főrabbijának leszármazottjával, aki Konstanzban került Zsigmond király környezetébe. A budai zsidóság kapcsolatban állott hitsorsosaival egész Európában, ez kedvezően hatott mind gazdasági, mind művelődési életükre. Üzleti tevékenységük elsősorban a pénzkölcsönök nyújtásában merült ki. Valószínű azonban, hogy nem csupán ki nem váltott zálogtárgyakkal kereskedtek, és a Jogkönyv üresen maradt 194. cikkelye nem ezt tartalmazta. A Jogkönyvben megőrzött 1421-es kereskedelmi szabályrendelet 425. cikkelyében nem hiába tiltotta el, hogy idegentől vásároljanak. Pénzüzleti tevékenységüknél egyaránt adtak kölcsönt parasztoknak, városi polgároknak, egész városoknak, mint Pozsonynak vagy feudális uraknak. Számtalan adat maradt fenn erre a XV. századból. Többnyire alacsonyabb összegekről volt szó. Olykor ingatlan, de leginkább mégis kézizálog volt a kölcsön fedezete. A kamatot vagy minden esetben kikötötték, vagy csak arra az esetre, ha határidőre