Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

nem fizették meg az adósságot. Akkor a határidőtől járt a kamatfizetés. A heti 2 százalékos, azaz évi 104 százalékos zsidó kamatot Zsigmond király 1436-ban kifejezetten törvényes kamatlábnak ismerte el. A zsidóságon belül is feltétlenül megvolt a társadalmi rétegződés, erre azonban nincsen adatunk. A zsidóság feudális felügyeletét az országos zsidóbíró látta el, Lajos idejétől maradt fenn rá adat: eleinte a tárnokmester, majd a nádor (és helyette a budai várnagy) viselte e tisztet.

73 4. VÁROSIGAZGATÁS Rektorság Egészen 1347-ig, Hencfi Miklós rektor haláláig Budát a király által kinevezett rektor kormányozta annak ellenére, hogy már IV. László jóváhagyta és elvben visszaállította a szabad bíróválasztás jogát. A rektorok a XIV. században a város polgárai közül származtak (Peturmann, Wernerfi László, Hencfi János és fia, Miklós), vagyonuk, rokonságuk alapján azonban inkább a feudális arisztokráciához számítottak, különösen a két Hencfi. Feladatuk sokrétű volt, mint a Vár katonai parancsnokai képviselték a királyt, elnököltek a tanácsban és ők látták el a bírói szerepkört is. Gyakran bírónak is nevezték őket. Aibíró Természetesen ilyen előkelő és több tisztséget betöltő személyektől, mint a mosoni ispán, óvári várnagy Hencfiektől nem lehetett elvárni, hogy a bíró teljes feladatkörét állandóan ellássák, ezért helyettesítésükről kellett gondoskodni. A helyettes az első tanácstag lett, akit később rendszeresen albírónak neveztek. A rektor akadályoztatása esetén teljes joggal helyettesítette, és ilyenkor a bírói címmel is élhetett. Ez igen világosan látszik egy 1329-es oklevélből: Tillmann ispán bíró ós tizenegy esküdt (hiszen ő volt a tizenkettedik) adta ki Hencfi János ,,a közénk helyezett rektor és kapitány" egyik ügyében. János rektor saját dolgában nem adhatott ki oklevelet, ezért helyettesítette veje, Tillmann. A szakirodalom valóságos bírónak szokta Tillmannt tartani, pedig néhány héttel az eset előtt János rektor nevében adták ki Buda egyik oklevelét. Az 1329-es bírói évben is ő, és nem Tillmann volt tehát a város feje. Ugyanez a Tillmann 1333 elején, első esküdtként helyesen— az albírói címet viselte. A köznyelv azonban valószínűleg megadta neki a bírói címet, mint ahogy Kunc ispánt is volt bíróként említik az oklevelek, pedig rektori, azaz valóságos városbírói tisztet nem viselt. A város bíró választási jogát legfeljebb az albíró választásánál érvényesíthette, bár nem nagy eredménnyel, hiszen egy évtizeden át a rektor veje, illetőleg sógora viselte ezt a tisztet. 1346. szeptember 7-ről maradt fenn az utolsó oklevél, amelyet Miklós rektor nevében adtak ki. Több mint félszáz év óta először, 1347. február 18-án, az oklevél élén már nem rektor, hanem bíró, Loránd neve szerepelt. A város bíróválasztási joga tehát viszszaállt. Loránd mellett azonban csak tizenegy tagú tanács szerepel, úgy látszik tehát, hogy Miklós rektor utolsó tanácsa kormányozta a várost tovább a rektor kiválása után. A rektor bizonyára betegsége miatt lemondott, és legkésőbb 1347 tavaszán meg is halt.

74 A bíró választás jogának helyreállítása óta a várost a tizenkét esküdtből álló tanács élén a bíró kormányozta. A bíró és tanácsa a legtekintélyesebb polgárok közül került ki. A város igazgatására, kormányzására a gyéren fennmaradt okleveles adatok csak csekély támpontot nyújtanak, annál többet tudunk meg a XV. század eleji német nyelvű Jogkönyvből. Jogkönyv A Jogkönyv nem egységes alkotás. Számos pontját — olykor kissé átalakítva - - megismételték. Amennyiben ezeket az ismétlődő cikkelyeket külön részeknek fogjuk fel, az 1 — 158., a 159 164., a 165- 198. és a 199 — 403. cikkelyig terjedő részek különálló szerkesztésből származhattak. A 404. cikkellyel kezdődik az 1421. évi kereskedelmi szabályrendelet, amelyet még későbbi függelékek követtek. Úgy látszik, hogy a Jogkönyv nem hivatalos, hanem magánhasználatra összeállított kompendium, jogi gyűjtemény lehetett, amelyet a szerkesztés ideje alatt több ízben bővítettek, és valószínűleg viszonylag rövid idő alatt szerkesztettek. Sajnos, pontos keletkezési idejét ma még nem tudjuk megállapítani. 1421 — a kereskedelmi szabályrendelet kelte után látszólag nem keletkezhetett, hiszen ez zárja le a szöveget, szinte teljes egészében átveszi és részben módosítja a korábbi részek egyes cikkelyeit. A Jogkönyv maga és annak egyes szerkesztései sem helyezhetők a XV. század első évtizedénél korábbi időre, mert gyakran említi Zsigmond királyt, leford'oja az 1403-as kiváltságlevél és az 1405-ös városi dekrétum egyes pontjait. Ezek szerint a Jogkönyv 1405 — 21 között nem egységes szerkesztésben, több szakaszban keletkezett. Ezzel szemben áll azonban, hogy a 107., 111. és 112. cikkelyekben idézi a Jogkönyv a mészárosok, halárusok és halászok megegyezését. Ez fennmaradt, azonban három évvel a szabályrendelet készülte után 1424-ben kelt. így még az is feltételezhető lenne, mivel a fennmaradt példányok másolatok, amelyeken a javításokat nem lehet felismerni, hogy a Jogkönyv a mindennapi használatban állandóan javított, bővített szöveg lehet. Az 1421-es szabályrendeletet talán csak azért másolták hozzá teljes szövegben, mert az előző részekben túl sok cikkelyt kellett volna módosítani. A Jogkönyv szerzőjét nem ismerjük, Mollay megállapítása alapján