Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A Drugethek pénzét kamatoztatja 1330-ban egy bizonyos Sztoján Miklós, aki neve tanúsága szerint valamiféle szláv származású. Egy másik Sztoján Miklós 1378 — 85 között budai esküdt. Sztoján Márk 1392-ben, talán Miklós fia, és az előbb említett unokája szintén esküdt, 1395-ben és 1398-ban pedig bíró; 1392-ben Sztoján Jakab a kassai bíró. Egy 1399-es adat szerint Márk Győri Péter veje volt (apósa 1341 — 54 között budai tanácstag), és megörökölte felesége nagynénje fiának Kassán, Telkibányán, Szikszón, Rudabányán és Hatvanban fekvő ingatlanait. A felvidéki érdekeltségű kereskedőcsalád beházasodás útján jutott a fővárosi patríciátusba.

42 A Sztoján-adat két dologra hívja fel a figyelmet: mutatja a főváros és más városok patríciátusa közti rokonságot, valamint azt, hogy a XIV. század végén már nem csupán a birtokos ,,ispáni" patríciátus tagjai ülnek a tanácsban (ha esetleg azok sógorai, leányági leszármazottai is). Egyes polgárok több városban is szerepet játszottak egyszerre. Kassán esküdt volt Weidner János budai patrícius, de hasonló példákat találunk Pozsony és más városok esetében is. Két adatot emelünk ki a más városokkal való kapcsolatra, mindkettő jellegzetes: (Deprecht fia) Jakab pozsonyi bíró egyik veje István, Loránd budai bíró testvére volt. Jakab bíró ahhoz a patríciusi csoporthoz tartozott, amely mint kereskedő szerzett birtokokat, akár maga Loránd. A XIV. század egyik legjelentékenyebb kereskedőjének, a bécsi eredetű pozsonyi kereskedő és vállalkozónak, Jans Pollnak Budán élt az unokatestvére, egyben kereskedelmi megbízottja, Öttel. A Poll család már egészen más jellegű, mint Jakab, vagy akár a budaiak nagy része. Az elsődleges a kereskedelem náluk, nem pedig a birtokszerzés. Különben Nürnbergből költöztek Bécsbe, tehát üzleti kapcsolataik ettől a várostól az osztrák fővároson át Pozsonyig terjedtek.

43 Ezek az adatok, köztük a Sztojánok szerepe, mutatják, hogy a budai patríciátus helyét kereskedők, és csak másodsorban birtokszerző (de csak ritkán jobb ágy falvakat !) réteg veszi át. Már Szűcs is rámutatott arra, hogy szinte valamennyi magyar városnál kimutatható ez a folyamat a XIV. század második felében. Nem véletlenül Pozsonyban tűnt fel Jans Poll. Buda az árumegállító jog és útkényszer élvezetében kereskedelmi vonatkozásban tespedtségbe süllyedt. A régi típusú patríciátus kevésbé érdeklődött a kereskedelem iránt, és eltűnésük után, amely a családok kihaltával, esetleg elszegényedésével magyarázható, kezdett csak megváltozni Buda gazdasági szerepe. Az új feltételek között a régi patríciátusnak csak azok a tagjai tudták megőrizni vagy növelni befolyásukat, akik alkalmazkodni tudtak az új viszonyokhoz. Nem véletlen, hogy 1430-ban a Tillmannoknak a régi birtokos patríciátus útját folytató ága tönkremegy, és kénytelen átengedni a családi birtokot a kereskedő ágnak, a Nadlereknek. Nyilvánvaló, hogy ez kapcsolatban áll a délnémet városok fent említett magyarországi térnyerésével. A változásokat már az 1370-es tanácslistán lemérhetjük. A bíró és az első esküdten kívül (a Kunc ispán családjából származó Kundin fia Mihály és Miklós fia Ulving) mindössze Perenhauser Hannus, egy 1329 óta szereplő tanácstagi család sarja és Tillmann Miklós tartozik a régi patríciátushoz. Volt köztük egy kalmár: Weygul János és egy vendégfogadós: Ulrik, valamint a hosszú Jakab szűcs. Két értelmiségi, András deák és Péter írnok is bejutott a tanácsba. Csak hat tanácstag nevét ismerjük 1377-ből, ketten iparosok: Jakab szűcs és Péter szabó. Vásáros László magyar kereskedő 1378-ban tűnik fel, Jakab szűcs pedig 1381-ig tanácstag. Tehát különféle kereskedőcsoportoknak, tanult embereknek, valamint egy-két piacra termelő és kereskedelemmel is foglalkozó iparág képviselőjének sikerült bejutnia a tanácsba. A kalmár és a vendégfogadós nem számítható a leggazdagabb kereskedő testületek tagjai közé. Nem valószínű ezért, hogy épp a leggazdagabb kereskedők ne juthattak volna tanácsi képviselethez, ezért majdnem biztos, hogy a csak vezetéknévvel említett tanácstagok tekintélyes része posztómető lehetett 44 A változásokat a bírák személyének a vizsgálata is mutatja. Igaz, 1346—1401 —a bíróválasztás visszaállítása és az 1402-es népmozgalom között — csak harminchárom év, azaz 58,9 százalék bíráját ismerjük. Az adatok így is tanulságosak. Sztoján Más városokkal való kapcsolatok A patríciátus átalakulása A tanácsi összetétel változása Változás a bírák között Ismert bírák 1346 — 1401 Hány évben bíró? Személyek száma összes évek száma 1 4 4 2 4 8 3 1 3 5 1 5 6 1 6 7 1 7 összesen 12 33 Egy személyre tehát átlag 2,8 bírói év esik. Ötször és annál többször három személy összesen tizennyolc évig töltötte be a bírói méltóságot, amely az ismert bírájú évek 54,5 százaléka, az 5 Budapest története II. 65