Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A bíróval együtt a tanács tizenhárom tagból állott. Ez az említett tizenkét esztendő alatt, A tanácsamelyekre adat maradt fenn, százötvenhat személy lenne. A valóságban csupán ötvenhárom ,s

'~",': személy töltötte be ezeket a helyeket, ami azt jelenti, hogy egy tanácstag több ízben került be kr>zi)!( a város vezetőségébe. Tárnicsok kicserélődése két egymást követő évben Évek K icseréiődő tanácstagok száma Százalék 1317 1318 3 23,1 1341-1342 2 15,4 1345 1346 7 53,8 1346 1347 2 15,4 Átlag 3,5 26,9 Családnevek Tehát évente a tanácstagoknak átlag egynegyede cserélődött ki, mivel azonban a tanácsból kivált személyek többsége később újra bekerült, az a kör, amelyből a tanácstagokat választották, viszonylag szűknek mondható. Volt köztük egy olyan csoport, amely rendszeresen vett részt a város irányításában, és egy másik, amely csak ideiglenesen, néhány évig. Tíz évnél hosszabb ideig a tanácstagoknak valamivel több, mint egyharmada mutatható ki, azonban a tanácstagi évek több mint háromnegyedében ez a csoport ült benn a város vezetőségében. Ez nem jelent okvetlenül valamiféle társadalmi, befolyásbeli különbséget, hiszen ugyanazon családok tagjai között vannak olyan személyek, akik szinte állandóak, és olyanok, akik csak egy-két évig ültek a tanácsban. Sok nehézséget okoz, hogy a tanácslistákban nem mindig adnak meg vezetéknevet. Puszta keresztnevet olvasunk tizenkét esetben, keresztnevet, valamely rokona keresztnevével párosítva huszonkét esetben (például Hertleb fia Kundin, Tillmann testvére Miklós). Amennyiben van vezetéknév, ez származáshelyére vonatkozik (Megerdorfer, Rabenstainer, tizenkét személy) vagy külsejére utaltak (Crispus = fodor, göndör), vagy eredetük megállapíthatatlan (mint Stocunpak, Tuzon, hat személy). Foglalkozást egy személynél adtak meg: Miklós ,,examinator"-nál (aranyvizsgáló). A keresztnevek között a szokatlanabb formájúak alapján, több személy rokonságát ki lehet mutatni, és ezek a személynevek egy-két nemzedéken belül családnévvé is váltak (Ulving, Tillmann, Loránd, Henc, Hailmann). Főképp későbbi nemzedékeknél a latin filius (azaz fia) hozzátevésével, és így tulajdonképpen Lorándfinak, Ulvingfinak, Tillmannfinak kellene őket nevezni. Ez az elnevezési fajta genealógiai nehézségeket is okoz, például a Lorándfiaknál olykor az unokát és dédunokát is Loránd fiának nevezték. A továbbiakban azonban csak Hencfi és Lorándfi családoknál tesszük ki a ,,fi"-t, az Ulving és a többi családnál az ős keresztnevét használjuk vezetéknév formájában, ami megfelel egyrészt az eddigi irodalomnak, másrészt egykori forrás előzménye is van (például Weidner, pedig ez is Weidner.fi lenne). A keresztnévhasználat miatt igen nehéz megállapítani, hogy a feldolgozott harmincnyolc esztendő alatt az ötvenhárom tanácstag hány családból származott. Tizennégy személyről biztosan meg lehet állapítani, hogy olyan család tagja, amelyből már volt tanácstag. Legtöbben vannak a Megerdorferek, Egriek és Mikófiak, hárman-hárman. Ezek szerint a tanácstagok harminckilenc családból származtak, tehát köztük oszlott meg a városi uralom a jelölt időszakban. A valóságban persze bizonyára még kevesebb családdal kell számolnunk, de a családnevek bizonytalansága miatt erre nem tudunk adatokat idézni. Ha az azonos családból való származás nem is igazolható, több család egymással való rokon- Atyafiságok ságát ki tudjuk mutatni. A XIII. században budavári rektorságot viselő Werner családja több, a városi vezetőréteghez tartozó gazdag polgárral állott atyafiságban, Kunc ispán családjával vagy a Megerdorferekkel. Werner fia László maga is rektora volt Budának a XIV. század elején, fiút azonban nem hagyott maga után. Vagyonát nővérének leszármazottai örökölték, a birtokos nemes Domoszlóiak. A Werner-rokonok közül a Megerdorferek Nagyszombatból, ahol ősük városbíró volt, kerültek Budára. Nyitra megyében birtokokat is szereztek, ottani egyik falujukról Köpösdinek és nemeseknek is hívták őket. Kunc ispán családja az Árpád-kor végén említett tizedbérlő Kunctól származott, és a család több tagja viselte a városi „bíró" (valószínűleg csak albíró 1. alább) címet. Övék volt a „Kunc ispán majora". A család utolsó leszármazottá, Kundin fia Mihály a XIV. század közepén több ízben Buda választott bírája. .Másik tekintélyes budai atyafiság Werner fia László budavári rektor utódáé, Henc fia János ispáné (10. kép). Mint katona I. Károlytól János ispán nem csupán a budavári rektorságot, hanem Mosón megye ispánságát, az óvári várnagyságot, valamint hatalmas adománybirtokoA családok száma a tanácsban A Werner-fia atyafisága Hencfiatyafiság