Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Mindezeket tekintetbe véve, és helyrajzi fejezetünk adatait összefoglalva, a következőket állapíthatjuk meg. Noha a város polgárságának tekintélyes része, elsősorban a gazdag kereskedők, a patríciusok, valamint szinte valamennyi iparos az egész korszakon keresztül foglalkozik szőlőműveléssel, leszámítva a leggazdagabb polgárokét, szőlőik nem nagyok. Valószínűleg csak igen ritka lehetett az elsősorban szőlőművelő és csak másodsorban iparos polgár. A szőlőművelés csak járulék, nem főfoglalkozás. Részben saját borellátása, részben pénzének üzleti kockázattól mentes biztonságba helyezése, részben talán egyéni okok bírták rá a budai kereskedőt vagy iparost szőlővásárlásra. Óbudán és (a Budával hasonló Felhévízen kívül) a többi Buda környéki helységben sokkal többen foglalkoztak hivatásszerűen szőlőműveléssel. Kapások Mindkét városban és főleg a környező falvakban a nagy kiterjedésű szőlők előidézték a szőlőmunkásréteg kialakulását. Elszegényedett, földjüket eladó parasztok, városbeli nincstelenek találhattak az év nagyobb részében állandó megélhetést napszámosként, szőlőkapásként a szőlőkben. Közülük egyeseknek volt kisebb parcellája, mások nincstelenek maradtak. A harmadik város — Pest — területén kezdettől fogva jelentősebb volt a gabonatermelés, mint Budán. A polgárság ezért harcolt Újbécs és Jenő birtokáért. Mégis, beszámítva még a kerteket, réteket, a kövérdi szőlőket és a XV. századtól a legelőket, Pesten sem beszélhetünk arról, legfeljebb talán a XIV. században, hogy a polgárság vagy annak jelentősebb rétege a földművelésből élt meg. Mind fűtésre, mind pedig építkezésre nem nélkülözhették a polgárok a fát. Ezért a fakitermelés is jelentős szerepet játszhatott a város környékén. Pest határában — mocsári tölgyeseket, füzeseket nem számítva nem volt erdő. Csak Isaszeg vidékén kezdődött jelentékenyebb erdőség. Valószínű tehát, hogy a Duna-balparti várost is a pilisi — zömében királyi — erdőkből látták el fával. Feudális testületek, mint az óbudai apácakonvent vagy a mezővárosok, mint Tétény királyi kiváltságlevéllel igyekeztek biztosítani maguknak à királyi erdőkből való ingyen fabeszerzés jogát. A király természetesen ingyen kapta a fát saját erdejéből, és jobbágyai a városba is fuvarozták. A hegyvidéki falvak lakosságának a fakitermelés jelentékeny jövedelmet biztosított. A szigeti apácák piliscsabai jobbágyai például Esztergomba és Budára szállítottak eladás végett fát, és amikor ezt a király Pilis megyei tisztjei meg akarták akadályozni, a falu majdnem pusztásodásnak indult.

39 Mezőgazdaság és polgárság Pesten Erdők 3. TÁRSADALMI RÉTEGEK ÉS HARCOK A város társadalmi tagozódása Papok és nemesek A városi polgárság mindenütt három rétegből tevődött össze. A legtekintélyesebb a város vezetését többnyire kézben tartó gazdag kereskedőkből, nagyobb ingatlantulajdonosokból állott. Ha a város irányításában csak meghatározott gazdag családok vehetnek részt, ezt a réteget patríciátusnak nevezzük. A második csoport zömét a céhpolgárság tette ki. Ide számíthatjuk azonban a szegényebb kereskedőket is. Az utolsó réteg a városbeli nincstelenekből, napszámosokból, céhen kívüli és mesterjogot nem nyert iparosokból, a legszegényebb polgárokból, valamint a polgárjoggal nem rendelkező szegényekből állott. Ez a plebejusréteg. A három réteg közt nincs merev választóvonal, sokszor nehéz eldönteni, hogy például plebejusnak vagy a középréteghez tartozónak vegyünk egy szegényebb iparost. A polgárságon és polgárjoggal nem rendelkező, de a városban élő lakókon kívül minden középkori városban nagyszámú pap és apáca élt. Uralkodói székvárosokban, mint Budán is, természetesen sok nemes sereglett össze, szerzett ingatlant. A város társadalmi képéhez ők is hozzátartoztak, ezért foglalkoznunk kell velük. A) A polgárság a) Buda társadalma az 1402-es néjnnozgalomig Tanácslisták A város vezetőrétegének gazdasági és társadalmi jelentőségének ismeretéhez tudnunk kell, század llső no

^^ milyen családok tartoztak hozzá. A városi tanács tagjainak vizsgálatából indulhatunk ki. felében Budán évente április 24-én választották a tizenkét tagú tanácsot, amelynek élén 1346-ig úgynevezett rektor, ettől kezdve választott bíró állott. Csak kevés tanácslistánk maradt. Ezek és néhány, egyes tanácstagokra vonatkozó adat alapján, mégis kaphatunk bizonyos képet apatríciátusról. Ismerjük az 1317, 1318, 1322, 1329, 1332, 1337, 1341, 1342, 1345, 1346, 1347, 1354-es évek tanácsait április 24-től a következő év április 24-ig számítva. Utána a következő 1370-ből származik, s ez olyan távol esik 1354-től, hogy már nem hasonlíthatjuk vele össze. Ezért az említett tizenkét év tanácslistáiból kell kiindulnunk.

40