Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

ez a visszás állapot, hogy a város falain belül királyi szolgáló népek a polgároknál viszonylag kedvezőbb helyzetben éltek. A középkori kézművesipart céhekben szervezték. A céh megjelenésekor haladó szerepet játszott, elősegítette a termelőerők fejlődését. A céhszabályok biztosították a színvonalas munkát, amelynek ellenőrzését, valamint a mesterek anyagellátását és a közönség kiszolgálását a városi tanácsok jóváhagyásával a céh vezetői végezték. Szabályozták a tanulók és legények munkába állítását. Gondosan ügyeltek arra, hogy csak megfelelően tanult legény nyerhesse el a mesterjogot. Ezek a szabályok később a fejlődés kerékkötőivé váltak. Korszakunkban még minden legény mesterré válhatott. Biztosították még a mesterek érdekvédelmét a külső és belső versenynyel szemben: a céhen kívüli vagy más városi céhek és iparágak hasonló árukat előállító mestereivel vagy a kereskedőkkel szemben. A városi tanács általában támogatta a céheket, hiszen a céhmesterek a tanácsnak tettek esküt, és közigazgatási teendők ellátását is rájuk lehetett bízni. Budán a Jogkönyvből több céh meglétéről értesültünk, de más kézműves ágban is működhetett már céh. Különösen olyan esetben tehetjük ezt fel, az iparágat említő jogkönyvi cikkely több iparra vonatkozik, például az építőiparnál, de korszakunkból céhszabály nem maradt fenn. Pesten legfeljebb a mészárosoknak (mint Óbudán is), valamint a hajósoknak lehetett céhe. Megjegyezzük még, hogy Budán egyes kereskedőcsoportok is céhekbe tömörültek. Budán a céhbeli mestereknek a legnagyobb üzleti versenyt az udvari mesterek jelenthették, még akkor is, ha azok maguk is céhtagok voltak. A királyi udvar szükségleteinek ellátására gyakran külön mestereket fogadtak fel. Ezek az udvartartáshoz tartoztak, és nyilvánvalóan a feudális urak által is foglalkoztatott, legkeresettebb mesterek voltak. (Itt nem gondolunk olyan iparágakra, ahol az egész céh szolgált a királynak, mint a pénzverők, hajósok és halászok céhe.) Az építészet területén jelentős szervezetet alkottak a király szolgálatában álló mesterek. Vannak adataink királyi pékre, festőre, kovácsra, királynéi ötvösre.

37 Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a XV. század első felében Óbuda kézművesipara lehanyatlott, Pest és Szentfalváé még nem fejlődött ki, ezzel szemben Budáé és Felhévízé jelentős volt. Különösen a fémipar, élelmezési és ruházati ipar fejlődött, főképp olyan szakmákban, amelyekben a külföldi üzleti versennyel nem kellett megküzdeni, és amelyeknek a királyi székhely előnyt jelentett. Az ipar viszonylagos fejlettségét igazolja differenciáltsága és a céhalakulás is. A céhszervezeten túlmutató tőkés vállalkozásokra nem szólva az építőiparról — kevés adat van. Örmény Márton rézedénykereskedelme és a vidéki szövőipar megszervezése értékelhető ennek halvány csírájaként. Céhszervezet Királyi mesterek A városi ipar képe a XV. század első felében D) A mezőgazdaság A mezőgazdaság fejlődésével röviden foglalkozunk, a rávonatkozó adatokat helyrajzi fejezetünk tartalmazza. A leglényegesebb jelenség a város kétmérföldes körzetén belül a szőlőtermelés fejlődése, és ezzel kapcsolatban a szántóterület csökkenése és a szőlőterület növekedése. Teljesen a szántó nem tűnt még el korszakunkban, 1367-ben például Kelenföld mellett (ez már valószínűleg a Gellérthegytől délre eső Kelenföld) negyvenhat hold szántóról olvasunk. A Jogkönyvben a budaiak a kilencedmentességüket nem csupán szőlőkre, hanem szántókra is biztosították. Ezek a szántók azonban nem a város területére, hanem feudális urak birtokára esnek. A Jogkönyv említi a szőlőbe és a vetésbe betévedt marhákat, amiből következik, hogy maradt szántóföld a budai határban is, azonban csak jelentéktelen kiterjedésű lehetett. Több az adat a kaszálókra a mocsarasabb vidéken és az erdőkre a magasabb hegyoldalakon. A budai oldalra mégis a szőlő monokultúra volt jellemző/

58 A pesti oldalon szintén ritka a szántóföld, ami a talajviszonyokból is következik. Eleinte kevesebb, később több kertet műveltek meg a pestiek a városi határban. Távolabb állattenyésztés volt: délen a XV. század elején kezd kialakulni a nagy legelőterület, míg északra inkább az istállózó állattartás volt jellemző. Szőlő a pesti határban ritka. A termelési ágakat ismerve, fel kell vetni azt a kérdést, hogy milyen hatása volt a mezőgazdaságnak a város életére. A magyar várostörténeti irodalom - főleg Szűcs kimutatta ugyanis, hogy míg a kezdeti időben a polgárság tekintélyes része foglalkozott mezőgazdasággal, a XV. század elején a városok fénykorában, a mezőgazdaság aránya a városi foglalkozások között csökkent, hogy a század végén újból növekedjék. Adatai Pozsonyra és Sopronra vonatkoznak, és így nem biztos, hogy eredményei a fővárosra is érvényesek. Sajnos, Budán nincs olyan forrásunk, amelyből következtethetnénk a mezőgazdaság arányára a polgári foglalkozások között sem a XIV., sem a XV., sem a XVT. században. A szőlőtermelést pedig nem tárgyalhatjuk a gabonatermeléssel egy szinten, hiszen a szőlőtermelés a középkorban külföldön városi foglalkozás volt, elsősorban a városok környékén alakult ki. Nálunk is főleg városok és mezővárosok környékén műveltek szőlőt. A mezőgazdaság fejlődése a Duna - jobbparton Polgárság és mezőgazdaság