Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Pest -és az állatkereskedelem Egységes mértékrendszer terve Buda mértékei Űrmértékek Ez a rendelkezés éppúgy nem ment át a gyakorlatba, mint a társaságokra vonatkozó. Több adat maradt fenn kereskedők társulására, csak azt nem tudjuk, hogy melyek kereskedő társaságok, és melyek alkalmi úti társulások. Előbbire lehet példa Siebenlinder 1412-ben említett társasága, utóbbit kereshetjük Purhart Gáspár és Székely András esetében.

18 Ebben az időszakban növekszik Pest gazdasági jelentősége is, ez főképp az állatkereskedelemmel volt összefüggésben. Magyarországról már a XIV. század első felében kivittek állatokat, elsősorban szarvasmarhát nyugatra, de a kivitel most fellendült. Részben a nyugati városok növekedése, és így növekvő hússzükséglete, részben az Alföld pusztáin kialakuló legelők lehetővé tették a magyar kivitel fokozását. A XIV - XV. század folyamán tenyésztik ki a nagy testű, úgynevezett magyar marhát. Az állattenyésztésben a nagy alföldi mezővárosok polgárai mellett a központi fekvésű városok, Buda, Pest, Fehérvár, valamint Szeged polgárai is részt vettek, sőt legelő bérletek, vagy a tenyésztőknek folyósított hitelek által az értékesítésbe is bekapcsolódva, vezető szerepet játszottak. Pest most indul éppen az állatkereskedelem következtében jelentős fejlődésnek. A század elején már a velencei Fondaco dei Tedeschi-ben is megfordul egy pesti kereskedő (Lorberer Zsigmond). Pest a királynak nyújtott pénzek fejében ekkor önállósul Budától. Az 1420-as évektől egyre több az adat a pesti polgárok által a pozsonyi kereskedőknek nyújtott hitelekről. Állatokért cserében posztót vásárolnak. A határon az árumegállító jogot élvező Pozsony polgárai vagy azok nyugati üzletfelei hajtják át az állatokat, de az üzlet haszna a pestieké. Különösen nagy állatkereskedő volt Gubacsi Ferenci Gergely, pesti bíró. Buda és testvérvárosa gazdasági megerősödése a XV. század elejétől, valamint annak a tudata, hogy a főváros az ország első városa, közrejátszhattak az 1405-ös úgynevezett városi dekrétum 1. cikkelyének meghozatalában, amelyet az 1405-ös második törvény 6. cikkelye is megerősített. Elrendelték ugyanis, hogy az egész országban fogadják el a budai mértékeket. A mértékek egységesítése — hiszen minden város más mértéket használt minden távolsági kereskedőnek - köztük a külföldieknek is — érdekében állott. A törvény nem ment át a gyakorlatba. Nem is mehetett, hiszen az árumegállító jog kiterjesztése éppen akkor erősítette a határszéli városokat Buda rovására, és így ezek ragaszkodni tudtak régi mértékeikhez. Minden folyadékra tulajdonképpen más mértéket használtak. A legpontosabban megállapítható a bor mértéke: 1 köböl = 10 icce = 20 pint = 8,484 1. Nem állapítható meg minden esetben a légely (latinul legena) mértéke, ez a szó kis hordót jelent. A vizeslégely 16 pintet tartalmazott, azaz 6,7872 1 volt. Két légelyt akasztottak egy lóra, ez volt a zaum (saum). Főképp olajat, azonban déligyümölcsöt, szappant, ként, higanyt is lógelyekben szállítottak, és így ezek mértékegysége volt. Előfordul a kislégely is. Bizonytalan a szintén olajra vonatkozó tauernitz (latinul tunella) űrtartalma, a légelynél nagyobb hordó volt. Ezenfelül még több más, folyadék mérésére szolgáló űrmérték fordult elő. Űrmérték volt a gabona mérésére szolgáló garleta vagy gerla is, amit köbölnek is neveztek. A gerla 10 vékából állott (középfelnémet nyelven: wecht), és Salamon Ferenc nem egészen megbízható számítása szerint körülbelül 1460 l-nek felelt meg. Két, egymással összefüggő súlyrendszer volt: a márka- és a fontrendszer. 1 márka = 4 fertő = 48 nehezék = 245,53779 g 1 fertő = 12 nehezék = 61,38444 g 1 nehezék — 5,11537 g 1 font = 16 uncia =32 lat - 491,07558 g 1 uncia = 2 lat = 30,69222375 g 1 lat = 15,346111875 g Mivel 1 font = 2 márkával: 1 font = 2 márka = 8 fertő = 16 uncia = 32 lat = 96 nehezék. A font többszöröse a mázsa. A budai mázsa 120 font, azonban egyes áruknál kisebb, 100 fontos mázsa is előfordul. A mázsa negyede a fertály, 30 font. A posztó mérésére szolgált a rőf (németül: Ellen, könyök, latinul ulna), ami a bécsinél vala- Posztó mivel kisebb volt (4 bécsi rőf = 5 budaival) 1 budai rőf = 64,84 cm.

19 Buda természetesen sohasem ismertééi az 1402-es és az 1405-ös rendeleteket, amelyek megnyirbálták árumegállító jogát és útkényszerét. Nem véletlen, hogy teljes szövegben németre fordítják a körülbelül ebben az időben összeállított Jogkönyvben Zsigmondnak Buda árumegállító jogát megerősítő és bővítő, de 1402-ben és 1405-ben felfüggesztett rendeletét, majd - kihasználva a király külföldi távollétét — vikáriusaitól a fehérváriakkal szövetségben kivívták az állítására útkényszer újbóli felélesztését. Még Kassára is alkalmazták, amely Lajos óta saját árumegállító jogot élvezett. Igaz, Zsigmond Kassa panaszát 1433-ban orvosolta, a budaiaknak az útkényszer visszaállítására való törekvése mégis azt jelenti, hogy a megerősödött főváros ellentámadásra lendült régi jogai visszaszerzésére. Súlymértékek mérték Buda törekvései az árumegállító jog és az útkényszer vissza4* 51