Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

értékek birtokába juttatta, amelyek a kereszténység hasonló alkotásait sokoldalúságban és gazdagságban messze fölülmúlták; de a jóléti vagyonok „családi" kezelése kikerülhetetlenül magával hozta, hogy ezek az alkotások már egy-két nemzedék múlva a hanyatlás lejtőjére kerültek. A rangbéli emberek költséges imaházakat rendeztek be, dervistestületeknek építettek otthont, kórházakat istápoltak, szegénykonyhákat támasztottak, mások, a városnak a középkorban is híres hévizű fürdőit fejlesztették. A szegényebbek olajat adtak a templomok mécseseibe, imát mondattak magukért, kikötve, hogy az „ne kerüljön többe naponként fél akcsénál", és hogy az alapítványba adott vagyontárgy csak haláluk után kerüljön ki birtokukból. Mivel már kevés pénz, tíz-húsz forint, vagy ekkora értékű ingatlan elegendő volt a havi három-négy százalékos kamat (ezt magyarul már akkor úgy nevezték, hogy „uzsora") világában ahhoz, hogy a hivő ember nevét „örök időkre" emlékezetessé tegye a földön, vagy szerényebb elképzeléssel: földöntúli megbíráltatásához jó cselekedetet vigyen magával, lassan minden mozgatható érték a vakufpénztárak felé áramlott, s az apró és nagy alapítványokból hatalmas, külön pénzügyi kezelőt igénylő vagyontestek gyűltek össze. A budai mohamedán vallási szervezet tehát már az első egy-két évtized alatt sem mutatkozott olyannak, mintha Budán csak elhanyagolt és magára hagyott mohamedán sziget akarna lenni. A dzsámik és mecsetek, s ezeknek belső szellemi éltetői, az iszlám világi papsága és szerzetesei, majd tovább ezek munkásságának anyagi gyümölcsei, a közjóléti célú, vallási jellegű alapítványok mind azt jelzik, hogy a török modamedán világ igyekezett szilárdan berendezkedni a városban. Nem az akaraton és elhatározáson múlott, hogy Buda mindezek után éppen úgy nem lett teljesen mohamedánná, ahogyan a török népi erők hiánya miatt törökké sem lett. A mohamedán vallásnak a magyar királyság földjén nem volt vonzó ereje, papjai sem tanítással, sem példaadással nem tudták megragadni az itteni tömegeket. Magyar földön a mohamedán valláshoz csak egyes személyek csatlakoztak, de testületek és nagyobb tömegek nem. 5. A MOHAMEDÁN ISKOLÁK Elemi iskolák ( mekteb ) A hittételek és vallási jellegű ismeretek alapjait az iskolák tanították, amelyek a mohamedán templomok mellett működtek, és a világi oktatás ügyét is szolgálták. Az elemi ismeretek elsajátítására szolgáló iskola a mekteb volt, „az a hely, ahol írni tanítanak". Budán „híres volt az Orta dzsámi és a Fethijje dzsámi mektebje", az utóbbit „egy bég" építette a Mária Magdolna-templom mellett, ahol azelőtt a mészárszékek álltak, de e kettőn kívül egy-egy mohamedán templom szomszédságában Budán is, Pesten is több mekteb gyűjtötte össze az „ábécé-éneklőket" (eb214. Gülbaba türbéje a Mecset utcában