Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN
látott el a defterdár, főleg vallási szolgálatból kiöregedett embereket, aztán egy orvost napi huszonöt akcse, egy-egy „főépítészt" és defterdár kjátibet harminc akcse, egy terdzsümánt (tolmácsot) napi húsz akcse nyugdíjjal stb. A birtok-defterdár a tartományban lelhető összes földeket, illetőleg földesúri jövedelmeket A birtoktartotta nyilvántartásban. A földesúri jövedelem ugyanis állami tulajdon volt, s azt az állam de f terdár mint fizetést vagy illetményt osztotta szét szolgái között, mégpedig úgy, hogy hatezer akcse évi jövedelem erejéig a budai pasa közvetlenül adhatott adományt, nagyobb jövedelmű birtokokra pedig „utalványt": tezkerét adott, amelyet az isztanbuli dívánban, illetőleg defterdári hivatalban lehetett adomány levélre átváltani. így a birtok-defterdárt is nagyon sokan látogatták, szintén az egész tartományból; majd azok a jelesebb vitézek, akik a zsoldos katona sorsából uraságra vágyva földet szerettek volna szerezni, és azt lestek, hogy abból az egy-két ezer faluból, amelyet az állam ilyen célra fenntartott, mikor válik valamelyik gazdátlanná, és miképpen volna megszerezhető, majd a földesúrrá már előlépett katonák is, hogy például a birtokuk elcseréléséhez, átruházásához engedélyt szerezzenek. Különösen nagy ügyforgalmat bonyolított le ez a hivatal trónváltozáskor, amikor a szultán meghalt, és új ember állt a „mohamedán nép" élére, amikor az urához hűséges igazhivő egyszerre gyászolta a régi szultánt és ünnepelte az újat: „az egyik szemével sírt, a másikkai nevetett", s a kormány általános birtokfelülvizsgálatot szokott rendeztetni. A földesúri jogok birtoklásának sok írásbeli munkával, többi közt az adománylevelek (bénítok) és tezkerék megújításával járt. A birtokfélülvizsgálatnak két nagy előnye volt: egyrészt új jövedelemhez juttatta a kincstárt, mert ez az új diplomáért újabb illetéket (reszm-i berátot) szedett, másrészt a birtoklás zavaros állapotába némi rendet hozott. Aki úgy vélte, hogy a defterdár valamelyik intézkedése ránézve indokolatlanul hátrányos, és hogy az adókirovás terén vagy egyéb szolgálmányok követelésénél méltánytalan elbánásban van része, panaszával alsó fokon a helyi bírához, a kádihoz, vagy a közigazgatás legfelső vezetőjéhez, magához a pasához fordulhatott. 4. A TÖRÖK BÍRÓ (KÁDI) ÉS A MUFTI A török „bíró", a kádi kettős szerepet töltött be, amennyiben majd igazságot szolgáltatott, majd a közigazgatás ellenőrzésében volt a kormányzat segítségére. Bírói működése során olyan ügyek kerültek eléje, amelyek a jogszolgáltatás körébe tartoztak, és a török emin, a magyar bíró, a kopt kenéz és a zsidó kethüdá illetékességét meghaladták. Ilyen ügyekben a mohamedánok és mások, városlakók és falusiak egyformán a kádihoz, illetőleg a mohamedán törvényszékhez (mahkeme kapuszu vagy báb-i mahkeme) voltak kötelesek fordulni. A legtöbb ügyet mégis a mohamedánok szolgáltatták elintézésre. Nem mohamedánok csak kényszer esetében, tehát alperesként jelentek meg a kádi, illetőleg az elnöklete alatt működő „vallási jogi testület": a.medzslisz-i ser előtt, mert ezek mohamedánokkal szemben csak akkor kereshették igazukat, ha mohamedán tanúik is voltak. Keresztények tanúságtétele mohamedánokkal szemben ugyanis nem volt érvényes, sőt tilos volt. Mint igazságügyi tisztviselő, a kádi elsősorban azon peres ügyek elintézésére volt illetékes, A kádi bírói amelyek közvetlenül kerülhettek eléje mint illetékes alsó fokú bíróhoz, vagy a kerületébe tartozó tevé kenysége és magában Budán is működő alsó fokú bírók (náibok) ítéleteinek megfellebbezése következtében, mint fellebbviteli fórumhoz. A sok házasságkötés, a majdnem ugyanannyi válás, a kisebb vétségek és nagyobb bűncselekmények, emberölések és testi sértéssel végződő verekedések, káromkodás és szitkozódás, lopás és csempészés, gyújtogatás, varázslás, boszorkánykodás, a részegeskedések és erkölcstelenkedések megtorlásán kívül sok más ügy is a kádi hatáskörébe tartozott. Teendőit tovább duzzasztották a hagyatéki ügyek, amelyeknek letárgyalása során a kincstár másfél százalék hagyatéki illetéket (reszm-i kiszmetet) hajtott be az örökösökön, továbbá a gazdátlan hagyatékok kezelése, mert ezeket, ha tudomására jutottak, a kádinak kellett gondozásba vennie. Ilyen ügy az akkori közlekedési viszonyok miatt a török életben, a családfő lakóhelyének gyakori változtatása miatt olyan sok volt, hogy intézkedésükre külön szerv, a „gazdátlan vagyon nyilvántartója" (mohiul kjátibi) állt a kádi szolgálatára. Végül igen sok dolgot adtak az adásvételi ügyletek, kölcsönszerződések, a kölcsönügyletek rögzítése és felbontása, mert ezek csak akkor voltak jogilag érvényesek, ha a kádi előtt köttettek. Hivatali állásának súlyát e sokágú illetékességen kívül az is fokozta, hogy a közigazgatás A kádi egyes teendői is az ő hatáskörébe tartoztak. Például a defterdári kimutatásokat, számadásokat közigazgatási a kádi zárta le, s azokat csak az ő hitelesítése után lehetett az isztanbuli központhoz felterjesz- eve enysege teni; a gazdasági életben a piacokon felügyeleti jogot gyakorolt, ellenőrizte az árukat és az árakat; a kenyér, a főbb élelmicikkek és közszükségleti készítmények árát ő állapította meg, s egy külön segédje, a muhteszib közreműködésével ő ellenőriztette. A többi hivatallal szemben pedig 26 Budapest története II. 401
