Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

az adta meg külön súlyát, hogy szinte mint a központi birodalmi kormány bizalmi embere, megfigyelte és ellenőrizte mások, magas rangú katonai és pénzügyi személyek működését, még a pasáét is. A kádi A budai kádi hivatala török birodalmi viszonylatban közepes rangú bírói hivatal volt. A hivainvatala fa

it a török bíróságok rangsorában mevlevijetnek nevezték, bíráját röviden, akárcsak a mohamedán papokat, mevlá, mevláná, molla: ,,úr", ,,urunk" néven tisztelték. A kádi hivatala több osztályra osztva, több ember közreműködésével igyekezett feladatait ellátni. Különálló munkakört végzett például a ,,békebíró" (szulh hákimi), nyilván a kisebb, kezdődő perekben, és a még többet szereplő „hagyatéki bíró" (kasszám) a hagyatékok felosztásánál. A hadsereg elhunyt tagjai után keletkezett hagyatéki ügyeket külön „katonai hagyatéki bíró (kasszám-i aszkeri) intézte. A kádi fizetése Illetményeit részben megszabott fizetésképpen a kincstártól, részben a lebonyolított ügyforgalom alapján illetékben, díjban, a felektől kapta. A budai kádi a kincstártól napi ötszáz akcsét húzott, annyit, mint annak idején Werbőczy is, azonkívül minden kiállított ítéletlevél után jogosultan huszonnégy akcsét, de a felekre nézve veszélyes, súlyosabb ügyekben több száz forintot is, illetéktelenül. „Kancelláriai jövedelme" Evlia Cselebi szerint egy évben tízezer gurusra, is felment. Hogy ez hogyan történt, azt sejtetik Mahmud, akkoriban újonnan kinevezett pesti kádi szavai, aki 1636-ban érkezését jelentve a körösieknek, biztatta őket, hogy „ő nem olyan ember, mint az előbbeni kádia." „A mohomé- Ha a perben álló felek a kádi ítélőszéke, a „vallásjogi testület" előtt nem tudtak perdöntő dánok vénje" bizonyítékot felmutatni, és a kádi az igazságot nem látta tisztán, és ezért a vitatott ügyben (mufti) döntést hozni nem tudott vagy nem akart, a feleket jogi véleményért & mufti vagy sech ül-iszlám „efendihez", a „mohamedánok vénjéhez" utasította. E néven a fővárosban és a tartományi központokban vallási jogászok teljesítettek szolgálatot. Isztanbulban a birodalom legkiválóbb jogtudósa, a kormányzósági központokban a többi jeles egyházjogász tevékenykedett - az utóbbiak egymást az isztanbuli sejch ül-iszlám javaslata alapján sűrűn felváltva — , hogy mint nehezebb jogi esetekben a törvény magyarázói, a közigazgatás és jogszolgáltatás támaszai legyenek. A budai mufti tisztségében 1590-ben Szinán egyúttal mint a jogtudományok magisztere, „a budai medreszében müderrisz" működött, s 1651-ben Abdullah budai mufti szintén müderrisz volt, szahan müderriszi rangot viselt, ami az isztanbuli Fátih-medresze müderriszeinek címe volt. Valószínű, hogy mindannyian mint a jogtudományok mesterei működtek, és a város szellemi előkelőségei közé tartoztak. Iszá budai mufti 1625-ben és 1627-ben a gyarmati és szőnyi tárgyalásokon mint a török bizottság egyik tagja, hivatalosan képviselője volt a török birodalomnak. 5. A BUDAI BEJLERBEJEK (PASÁK) A bírósági és pénzügyi hatóságok legfelső fóruma a birodalmi fővárosban, Isztanbulban székelt, de közelebb is volt olyan szerv, amely ezeket figyelte és ellenőrizte, a tartományi életet minden katonai és polgári vonatkozásban vezette és irányította. Ez a szerv a tartományban a padisah helytartója, a pasa volt, „kéz, amely helyette fog, szem, amely helyette lát, láb, amely helyette lép", akinek állása és szereplése részletesebb vizsgálódást kíván, mert a török kori Buda minden árnya és csillogása, államközi viszonylatban minden híre és fontossága a mindenkori pasa személyétől függött, és azon keresztül nyilvánult meg (209 -210. kéj)). Olyan tartomány vagy kormányzóság, amilyen a budai volt, a XVI XVII. századi török birodalomban, ennek változó kiterjedése szerint húsz-harminc is található volt, s azok élén a budaihoz hasonló rangban ugyanannyi kormányzó működött. Megalakításának dátuma szerint, ami a tartományok rangsoroláshoz alapul szolgált, a budai kormányzóság éppen az utolsók közé tartozott, mert Buda a nagy hódító korszaknak szinte a végén került török uralom alá. Budát azonban királyi múltja, földrajzi és katonai jelentősége kiemelték ebből a rangsorolásból. Mivel a birodalom földje itt nyúlt ki legélesebben a legveszélyesebb ellenség felé, az isztanbuli kormány Budát korábban elfoglalt és a birodalomhoz szervesebben hozzánőtt sok várnál fontosabbnak, az európai oldalon a legfontosabbnak tartotta, s kormányzói székébe a birodalom legjelesebb embereit ültette. budai A kormányzóság (török néven vilajet, ritkábban, helytelenül ejálet ; a pasalik megjelölés) csak erbejek ft m

agyarországi török uralom után lett hivatalos műszóvá, kormányzója a bejlerbeji (beglerbegi), azaz a „bejek beje", bejlerbej arab néven mir-i-mirán, azaz a „mirek emirje" volt, ami azt jelenti, hogy a tartományba tartozó alkerületek, szandzsákok vagy livák vezetőinek (bej, szandzsákbej, emir, mirlivá) az élén állott. Ezen a címen kívül még pasa rangot is viselt, ugyanúgy, mint a többi bejlerbej, és a pasa rangot akkor is megtartotta és magával vitte, ha bejlerbeji meg-