Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

víz főzó'jéig" külön kellett megfizetni, vagy közbenjárásukért, vagy azért, inert a hivatali illetékesség hiányos megállapítása miatt ugyanazon ügyben többen is intézkedési jogot igényeltek maguknak. Városbiztos és A város összefogó, központi vezetése, a különféle vallási vagy népi csoportok összefoglaló városgazda igazgatása szintén egy eminre, a sehir eminire, a ,,városbiztosra" volt bízva. A sehir emini tehát a főember volt a városi ügyekben, s a város ügyeit a „városgazda" : a sehir kethüdászi segítségével vezette. A város testületi életét részletekben ennek a két embernek a rendelkezéseiből lehetne legjobban megismerni, de ezek írásaiból egyetlen sor sem maradt ránk, sem olyan rendelet, amit ők kaptak, sem olyan, amit ők kiadtak. Ilyen iratokat nemcsak Budán és Pesten, de másutt sem őriztek meg a török hatóságok. 3. A BUDAI TÖRÖK PÉNZÜGYI FŐHATÓSÁG (DEFTERDÁR) Ez a sok alsórangú tisztségviselő a török kormányzati rendszerben csak végrehajtó eszköz, kirendelt ember volt, aki egy-egy kisebb körben az ügyek vitelére a tartományi hatóságoktól megbízást kapott, ezek alá tartozott, munkájáért ezeknek, katonai és pénzügyi embereknek volt felelős, s miután az ügyek legtöbbször pénzügyi jellegűek voltak, a helyi pénzügyi főhatóságnak, a defterdárnak volt köteles számot adni. A budai defterdár, akit közbeszédben cselebinek vagy efendinek volt szokás tisztelni, más kormányzóságok hasonló tisztségeit messze meghaladó hatáskörrel rendelkezett, ahogy egyikük mondta magáról, mint ,,a tengeren innen levő minden vár fizetőmestere", szinte pénzügyminiszter volt a kormányzóságban. A budai kormányzóság területén, azaz Eger elfoglalása előtt a temesvári vidék kivételével a törökök által elfoglalt egész magyar földön, sőt az Al-Dunán túl a szendrői szandzsák néven nevezett Észak-Szerbiában is minden állami tulajdont, minden jövedelmet, bevételt és kiadást a budai defterdár igazgatott. Hivatala két ágazatban működött. Részint készpézeket kezelt, tehát olyan bevételi forrásokat, amelyek közvetlenül hoztak jövedelmet a kincstárnak, részben pedig a földesúri jogoknak, nevezetesen a földesúri jövedelmeknek nyilvántartásával foglalkozott. Az előbbi ágazat élén a mai defterdári : „pénzügyi defterdár" állt (akit egyszerűen defterdárnak is neveztek, mert ő volt az „első", az „igazi" defterdár), az utóbbi munkát a timár defterdárt: „birtok-defterdár"vezette. pénzügyi A pénzügyi defterdár részletes katasztert állított össze a kormányzóság mezőgazdasági termédefterdár szetü jövedelmeiről, megnevezve falvanként minden családfőt és feltüntetve minden falut, sőt néha minden család azon évi termését búzában, zabban, méhkasban, réti szénában, adóját fejadóban, tűzifa-fogyasztás, legelőhasználat, sertéshizlalás címen. Az első ilyen kimutatást a budai tartományról Halil efendi állította össze, 1549 után éveken át dolgozva a magyarországi török területek adóügye megalapozásán. Munkájának eredményét „Halil bég defteré", néven a törökök a birodalom teljes hitelű telekkönyvének tartották, s ragaszkodtak minden olyan falu birtokához, amely a defterbe be volt vezetve. Arra, mint egy kódexre, államközi tárgyalásokon is sokszor hivatkoztak, a királyiaknál ezzel mindig heves ellenállást idézve elő, mert Halil bég az ország leigázásának első éveiben olyan falukat is felvett a jegyzékbe, amelyeken a királyiak a török fennhatóságot elismerni vonakodtak. A városi lakosságról a defterdár hivatala a nem mohamedánok fejadójával, továbbá különféle bérletek, vám jövedelmek elszámolásával kapcsolatban készített hasonló kimutatást vagy elszámolást. Tavasszal és ősszel, Szent György és Szent Demeter napja (április 24 és október 26) előtt, amikor az adók beszolgáltatása esedékes volt, ezt a hivatalt a falusi bírók, meg a vidéki kerületek pénzbeszedői, pénzügyi eminek keresték fel, az adót és a vonatkozó elszámolásokat hozva magukkal. Rajtuk kívül a sokféle kihágás, csempészés, verekedés, italozás, emberölés miatt elítélt egyének, meg az ilyen vétségekért vagy bűntettekért felelőssé tett községi és városi bírák kényszerültek a „defterdár kapujába" (defterdár kapuszu, vagy báb-i defteri), hogy a kirótt büntetéspénzeket leróják, azután a készpénzzel fizetett török tisztviselők, hogy „zsoldjukat" valamiképpen kijárják. Az utóbbi igénylések kielégítése különösen sok munkát adott, nemcsak azért, mert a fedezet bizonytalanul és nem kielégítő mértékben gyűlt össze, hanem mert a járandóságok kifizetése igen bonyolult ügykezeléssel volt összekötve. A kifizetés ugyanis vegyes pénznemekben és értéktárgyakban történt, a defterdár török gurust, magyar forintot, különféle értékű és mennyiségű posztódarabokat, csuhát, skarlátot, atlaszt, sót utalt ki az illet menyesnek, s a kiutalt tárgyak értékét esetenként külön tételekben kellett feljegyezni, esetenként kellett közös pénzlábra, a török akcséra átszámítani, Összegezni, az esedékes járandóságokból levonásba hozni, s végül negyedévenként a központi kormánynak külön részletes jegyzékben bemutatni. Ugyanígy intéztettek a nyugdíjasok ügyei is. Budán 1628 bari harmincöt „készpénzzel" fizetett nyugdíjast