Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN
bőröket hozott kocsijain. Bornemisszák különféle keresztneveken 1560 és 1570 körül egyformán jártak Kelet és Nyugat felé, Budán Benedekkel, Szolnokon és Vácott Antallal találkozunk, akik talán rokonai voltak Betérnek, a Budáról származó neves prédikátornak. A váci vámnál látjuk 1563-ban Tököli Sebestyént, Musztafa pasa állítólagos bizalmasát és bankárját, Tököli Imre későbbi fejedelem ősét, rendkívül gazdag híre dacára csak közepes értékű áruszállítmányokkal. A magyar „diákok" és „kalmárok" nyugati bevásárló útjaikkal, valószínűleg hivatalos tilalom következtében, 1570 és 1580 között egyszerre felhagyva, itt szinte valamennyien eltűnnek szemeink elől. Ezóta a török belföldön, a Balkán felé keresnek új üzleti lehetőségeket. Kádos János, Kecskeméti Berber Fábián, Mihály és Péter diákok, Sebestyén, Horvát János és Gáspár 1580-ban a Dunát járták saját hajóikon, s törökkel, zsidóval, ráccal versenyezve, délről hozott rakományaik után egyenként öt-hatezer akcse vámot fizettek, annyit, amennyit egy teljes hajórakomány belföldi ipari árura szokott kivetni a török vámos. A kereskedők másik nagy csoportjának összetartozó tagjai a zsidó kereskedők, két csoportból Zsidó tevődtek össze. Spanyol zsidók, akik a balkáni spanyol-zsidó gócokból kerültek Budára, de ha- kereskedők mar hozzájuk csatlakoztak azok a „német" vagy „lengyel" zsidók is, akiknek családja nemzedékeken keresztül Budán vagy másutt Közép-Európában élt. A török belföldön, mind a Balkán felé vezető utakon, mind a török fegyverek által biztosan uralt keleti magyar országrészekben sűrűn megfordultak. Dél felől, a birodalom belsejéből főleg ruhaneműket hoztak, sokszor nagy tételekben, a keleti magyar részekről a szolnoki vámon át fémeket és állatbőröket szállítottak. Az üzletkötésnek minden ágában, kicsinybeni árusítással és pénz- és csereüzletekkel is foglalkoztak. A nyugati országokkal egy ideig egyáltalán nem kereskedtek, s abban az irányban később is csak szórványosan keltek útra. A budai lakosság egy következő rétegét képező görögkeleti vallású balkáni szlávok, akik Szláv nagyobb számban csak a török megszállás alatt telepedtek meg Budán, és utóbb a kisebb szám- ^ török , ban hozzájuk csatlakozó görögök is, eleinte igen szerény keretek között vettek részt a város kereskedo ' kereskedelmében. Az első években egy-két hordó bort és kevés másféle terményt hoztak át a vámon ezek talán kevi rácok voltak — , de azután nagy fürgeséggel az üzleti élet más ágaiban is szerepelni kezdtek. Egyesek közülük egy évben négyszer-ötször is megjárva Belgrádot, a Budánál nagyobb és jelentősebb áruelosztó állomást, ahová, mint „Európa Egyiptomába" a birodalom belsejéből évenként öt-hatezer teverakomány áru érkezett, rövid idő alatt jelentős tényezői lettek a gazdasági életnek. A török kereskedők legszívesebben a dunai utat használták és szintén kizárólag belföldi kereskedelemmel foglalkoztak. A hajótulajdonosok főleg törökök vagy mohamedán hitű balkáni szlávok voltak, s így a tömegáru szállítását és ebben a gabonakereskedelmet törökök, illetőleg mohamedánok tartották a kezükben. Százalékban fejezve ki, 1570 és 1580 körül a forgalom nagyobb felét, mintegy hatvan százalékát törökök és balkáni szlávok bonyolították le. A magyarok közel harminc százalékkal, a zsidók kisebb arányban, nyolc-kilenc százalékkal részesedtek a kereskedelemben. Németnek, lengyelnek a budai gazdasági életben semmi nyoma nem található. 1571-ben ezeregyszáznegyvenöt el vámolási tétel közül budainak hatvannégy, pestinek kilenc- Budai venkét áruszállítás van feltünt.etve. Az 1573. évben a nyolcszázhuszonegyre esett elvámolási ve f d . k esetek közül budainak jelöltetett százhuszonhárom, pestinek százötvenöt áruszállítás. Pest kereskedelme e szerint nagyobb volt, mint Budáé. Marco Antonio Pigafetta 1567-ben, Gerlach 1573-ban külön-külön úgy találta, hogy „Pesten több üzlet volt", a gazdasági élet élénkebben lüktetett, mint odaát a politikai és katonai központban, Budán. Kétségkívül azért, mert Pest kapui egész éven át kitártán várták az Alföld vásáros népét, míg Budát közvetlen környékétől a mögötte húzódó hegy koszorú, az Alföldtől az év egy részében a Duna jege is elválasztotta. Aligha véletlen, hogy Pesten pénzváltót, szarrafot is találunk. A pesti gazdasági élet a maga vezető szerepét a budai piaccal szemben egészen a XVI. század végéig megtarthatta. A hosszú háború és az ellenséges megszállások azonban 1600 körül Pest városát ismételten elpusztították és gazdasági életét egy sík vidéki török peremváros alacsony rangjára süllyesztették. Ebből a helyzetéből Pest többé nem is emelkedett fel. Evlia Cselebi az utolsó török évtizedekben Pesten az egymáshoz ragasztott vályogviskók között csarsut sem talált. Mint ő magyarázta, „nem is volt arra szükség", mert a pestiek a hídon átkelve budai piacon „minden szükségletüket beszerezhették". A gazdasági fejlődés végső eredményei nagy vonásokban azt mutatják, hogy a nagybani tőzsérkedést és a kicsinybeni kalmárkodást, amelyben az első időkben a törökök, zsidók és balkániak a magyarok mellett vettek részt, az első emberöltő végére a törökök, zsidók és balkániak a magyarok előtt irányították, a XVI. század végére pedig a magyarok nélkül vezették. Az üzleti élet új emberek és új csoportok kezébe került, és új irányba tolódott. Ahogy fogyott a nyugati árucikk és a magyar kereskedő, úgy szaporodott a balkáni áru és a balkáni kereskedő, s utóbb már csak balkáni áru és balkáni árus volt a piacon.
