Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

189. A Király fürdő török kori tetőzete Fő utcában a Horosz kapuszu („Kakas kapu") közelében, közel a Dunához, Oszmán bej építették, alkotásának mindegyikük saját nevét is adva (188. kép). E négy nagyobb mohamedán templomon kívül a hajóhídtól a Bem József térig és innen a Vérmező út felső végéig, a Vízivárosban és az országút belső oldalán még vagy tizenkét kisebbnagyobb mohamedán imaház volt elszórva. A hajóhíd budai fejénél, a mai Ybl Miklós tér közepe táján állt a Köprü basi dzsámii:,,Hídfő dzsámi" (nem lehetetlen, hogy ez a név a Hadzsi Szefer dzsáminak volt egy további neve). A Várhegyre vezető Vízi kapun a későbbi külügyminisztérium épülete alatt volt található a Hadzsi aga meszdzsidi („Hadzsi aga mecset"). A Vár egyik kis kapuja alatt, a mai Jezsuita lépcső lábánál, az Arab hodzsa meszdzsidi, a Halászbástya legmagasabb tornya, a Haber kuleszi alatt a Sejch dzsámii, az „Erdélyi bástya" és a mai Király fürdő között a Szürmeli hodzsa dzsámii: „Szürmés hodzsa dzsámi" húzódott meg. A Király fürdőtől kifelé, a mai Medve utca és Kacsa utca metszése táján a Csemberdzsi aga dzsámii, a Kinnáre kapuszu előtt a Kinnáre kapuszu dzsámii „Vágóhídi kapu dzsámi" volt megtalálható. A Bécsi kapu alatt, a mai Lovas és Várfok utca sarkán, a „temető mellett" a Hadzsi aga dzsámii állt. Meg nem határozható ismeretlen pontokon álltak a Damgali hodzsa dzsámii: „Billogos hodzsa dzsámi", a Szálih aga dzsámii és a Szuhte Ahmed aga dzsámii. Forgalmi A „varos" szellemi központja és legkiépítettebb része a Tojgun pasa mahalle volt, ahol egy központok csoportba a dzsámin kívül magasabb és alsóbb fokú iskola, medresze és mekteb, azonkívül fürdő épült, mindannyi Tojgun pasa alapítványából. Legforgalmasabb volt északon a „Kakas kapu" (Horosz kapuszu), melyen keresztül Szokollu Musztafa egyik fürdője, a mai Király fürdő mellett (189. kép), a Várhegy felé a Bécsi és Vízi kapuhoz vezetett az út. A nagyméretű kőlapokkal kövezett főutcában boltok és műhelyek sorakoztak egymás mellé, a köznép számára való áruval. Lejjebb dél felé még Ali pasa tornyának tájéka volt zsúfolt és forgalmas, ahol a Tabán felé és a hajóhídon át Pest felé irányuló forgalom került lebonyolításra. A hajóhíd, szintén Musztafa pasa műve, az Ali pasa bástyától délre indult a pesti oldal felé; hetven „dobos hajóból" állt, melyeket a doboknál láncok erősítettek egymáshoz, a középső négy hajót, hogy közbül hajók elhaladhassanak, ki lehetett emelni. A híd az akkori technikának kiváló alkotása volt, ostromok és elemi csapások pusztításai után a sok földet bejárt angol utazót, Brownt is elismerésre bírta 1670-ben. Buda másik nagy technikai műve, a még Zsigmond korabeli „vízhajtó" (dolab), a Lánchídtól kissé északabbra állt; egy bástyaszerű épületbe volt beépítve, s láncokra szerelt vödrökben a Várhegyre, a Szerájbeli dzsámi udvarában működő egyetlen itteni csurgóba tolta a vizet úgy, hogy „az ész elbámult rajta".