Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

II. A HÁROM VÁROS ES KÖRNYÉKÉNEK HELYRAJZA 1. BUDA A) Városkapuk és bástyák A budai Várhegy azon pontja, amelyen keresztül Szülejmán janicsárjai 1541-ben először léptek a budai vár földjére, a mai Bécsi kapu volt. Miután Ferdinánd király serege, amely azért jött, hogy Szapolyai János halála után a magyar fővárost birtokba vegye, Szülejmán hadai elől elmenekült, és a szultán háromárbocos sátorát Óbudán felütötte, katonái szeptember 2-án főleg a Bécsi kapun át szállingóztak a várba. Ez a kapu a középkorban a Szombatkapu nevet viselte, mert a közeli téren szombati napokon volt a hetivásár; a Bécsi kapu nevet (Becs kapuszu) a törököktől kapta. A kapu mély, sötét boltozat volt, ebben egymás után több nehéz vaskapu érte egymást, a boltozatban éles, hegyes vasrácsokkal, ,,boronákkal" avégett, hogy ostrom idején lebocsátva, a behatolást nehezebbé tegyék. A kapuközökben az őrség használatára egyszerű fegyverek, sisakok, dárdák, balták, puskák és csodálatra méltó régiségek: egy óriás lábcsontja és állkapocscsontja, kopja, patkó, buzogányok, dárdával áttört ekevas, dárdával átlyukasztott páncélok voltak felaggatva. Egy részüket Gerlach István, Ungnád Dávid követi útjának leírója már 1573-ban látta, és nagy erejű török hősök egykori fegyvereinek tudta. A török hagyomány azokat egy török vitéz: Gürz Eljász, egy későbbi változat a nagy erejű Murád szultán, Bagdad meghódítója fegyvereinek tulajdonította, a magyar hagyomány viszont Toldi Miklós fegyvereit tisztelte bennük. Már akkor századokat átélt háborús emlékek voltak, a sors különböző uralmak alatt, nehéz idők, ostromok és tűzvészek között is megőrizte, majd a XVIII. században kegyetlenül kallódni és pusztulni engedték azokat. A Bécsi kapuhoz hasonlóan erősen megépített kapu a várfal olyan pontjain, amelyeknél a gazdasági élet a külvilággal közvetlen kapcsolatot kívánt fenntartani, további három helyen törte meg a várat, illetőleg őrizte annak bejáratait. Két kapu a Várhegy összeszűkülésétől, a mai Dísz térről vezetett a szabadba. Az egyik, a nyugat felé néző, erős boltozatos építmény volt, és a budai mezők felé nyílt, ezért törökül az Ova kapuszu: „Mezei kapu" nevet viselte. A másik kapu ugyané térről nyílott, s az út innen a Duna felé vezetett, s nevezték Szu kapuszu: „Vízi kapu" néven. A negyedik nagy kapu a ma is álló nagy rondella mellett a Tabán felé nézett, ennek útját árok és felvonóhíd is elzárta, és talán csak a várbeli katonák használhatták, akik a vár legelzártabb részén is szabadon járhattak. Ezt a kaput Szoluk kapuszunsk: „Lihegő kapunak" nevezték, mert útját igen meredeknek találták, más néven a mellette álló bástya után, Bűjük frengi kapuszundik: „Nagy frengi kapunak". Néha Isztanbuli kapunak is nevezték. E négy kapun kívül még három kisebb kapu vezetett le a Várhegyről, mind a három a Duna felé, csak gyalogosok számára. Az egyik a Nagyboldogasszony-templom mögött, a mai Jezsuita-lépcső helyén. Ennek Kücsük kapu: „Kis kapu", vagy Kafeszli kapu: „Rácsos kapu", vagy hegyi fekvésű városokban egészen Isztanbulig sokszor visszatérő névvel Ogrun kapu: „Titkos, félreeső kapu" volt a neve. A másik kettő valahol a mai várkertben nyílt, a folyó felé, ezek útvonala ma nincs meg, a nevük is bizonytalan. A felsorolt kapuk között a vár erődítése, a várfal, a török korban is úgy húzódott, mint a középkorban, és ahogyan megmaradt részeiben a mai bástyafal húzódik, de kezdetben simább, kiépítetlenebb volt, több szögletes és kör alakú tornya, bástyája (törökül: kule, tábije, burdzs) csak idők folyamán épült fel, illetőleg kapott alaposabb megerősítést, s építőjéről vagy a török népnyelv gazdag, színes névanyagából külön-külön nevet is. A Bécsi kaputól kiindulva nyugat felé az első bástyát, a mai Országos Levéltár épülete mögött, a törökök uralmuk utolsó] szakában Murád pasa kuleszinek: „Murád pasa tornyának" nevezték, építőjéről, aki 1650 és 1653 között székelt Budán. Az innen nyugat felé haladó bástyafal legközelebbi kiugróját Sziavus pasa kuleszinek: „Sziavus pasa tornyának" hívták, ezt 1648 és 1650 között Sziavus pasa emeltette. A következő bástyát, a vár északnyugati sarkán álló középkori „Esztergomi bástyát" Toprak kuleszi: „Föld bástya", „Vertfallal épített bástya" néven nevezték, s a hagyományokhoz ragaszkodva nevét akkor is megtartották, amikor szilárd, boltozatos erődművé építették át. A Toprak kuleszinél derékszögben dél felé forduló várfal legközelebbi kiugróját Veli bej kuleszinek: „Veli bej tornyának" hívták. Az elnevezés az első Bécsi kapu Mezei kapu, Vízi kapu, Lihegő kapu Kisebb kapuk A várfal és a bástyák