Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

182. Harcok Pest alatt 1602-ben, W. P. Zimmermann rézkarca hiány miatt is sokat szenvedtek, „ebet, macskát mind megettek a tavaszig", mikor végre a várt erősítés helyett legalább az első élelmiszeres kocsik Esztergomból nagy nehezen ideérkeztek. ^vfostroma ^ bécsi haditanács 1603-ban csak késő tavasszal kezdett az ostrom előkészületeihez, főleg a pesti mezőn tartott béketárgyalások miatt, melyektől sokan a háború befejezését remélték. A hadjárat vezetésére (június 5-én) megint Russwurm kapott megbízást, ez alkalommal harmadszor készülve Buda megostromlására, de csapatai csak akkor kezdtek gyülekezni, amikor a béketárgyalások meghiúsultak. A császáriak augusztus közepe táján jelentek meg Esztergom mellett. Innen tovább nyomulva, Vácnál átkeltek a Duna alföldi partjára, Pest felé közeledtek, majd Pest felett ismét hidat vertek a Dunán. Mikorra Pest és Buda falai alá értek, szeptember vége volt. A még nehezebben mozgó török tábori sereget mégis megelőzték, s ellenállás nélkül elhelyezkedve az ostromhoz, Csepelt is megszállták; de azt már nem tudták megakadályozni, hogy a törökök Buda védőrségét megerősítsék és a várat élelemmel és hadiszerrel bőven el ne lássák. A Buda várába beszorult törökök 1603-ban is bizakodással néztek az ostrom kimenetele elé, viszont kevésbé volt világos a helyzet az úgynevezett tábori hadseregnél, amelynek az volt a feladata, hogy az ostromló sereget hadműveleteiben zavarja s végül az ostrom feladására kényszerítse. Ez alkalommal Anatóliából kaptak jelentékeny pótlást. E csapatok nagyrésze az úgynevezett dzselálikból állt. A dzselálikkal harcokban edzett elszánt emberek kerültek a magyarországi harctérre, akik egyesítették magukban a szekták és a rablóbandák elszántságát. A szerdár Pest alá rendelte, majd szeptember végén a császáriak által vert dunai híd ellen Dervis volt boszniai bejlerbej csapataival együtt támadásra küldte őket. A dzselálik más török csapatokkal együtt elszántan harcoltak, de a császári csapatok véres veszteségeket okozva nekik, a támadást visszaverték. Ez az ütközet a császáriakra nézve a hadjárat biztató kezdete volt, mert a török sereg nemcsak halottakban vesztett sokat, mintegy hétezer embert, hanem azonfelül elvesztette támadó harci szellemét is. A császári vezérek azonban a kivívott sikert nem tudták kiaknázni. Russwurm, a fővezér, „kevély gonosz ember, kártyás, részeges német", tábori tivornyákkal és kártyázásokkal töltötte az időt, meddő táborozással heteket vesztett el, és sem a török tábori sereget nem kényszerítette döntő ütközetre, sem az ostromot nem vezette komolyan. Ennek láttára a török tábori sereg, amelynek ebben az évben is Lala Mehmed volt a vezére, abban a biztos tudatban, hogy a királyiak Buda ostromát ezen a télen sem lesznek kéj>esek folytatni, felszedte sátrait s november 5-én Belgrád felé indult telelésre. A török vezér nem tévedett. Russwurm serege téli ostromra most sem volt előkészülve, s a szerdár távozása után szintén elvonult Buda alól. Hadainak egy részét előbb Hatvan megvételére