Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN
küldte, aztán a többivel ő maga is téli táborba ment; innen bűnös hanyagsága miatt bíróság elé állították, és hóhér bárdja alatt fejezte be életét. Pest városa Russwurm elvonulása után is a császári seregek megszállása alatt maradt, őrsége az 1603 — 1604. év telén és 1604-ben egészen szeptemberig tartotta magát, sőt időnként zavaró támadásokat is intézett a budaiak ellen, de a budai törökök ágyútüzétől sokat szenvedett. A nyár végén, amikor Lala Mehmed pasa vezetése alatt nagyobb török haderő közeledéséről érkezett hír, a császári haditanács pedig újabb gondjai, részben Bocskai fellépése miatt is, többé nem gondolt arra, hogy Budát harmadszor is ostrom alá veszi, Pest kapitánya, Jägenreitter Wolff a város erődítéseit nagyjában széthányatta, a várost felgyújtotta és kiürítette. A háború további folyamán Pesten még két ízben voltak nagyobb jelentőségű események és hadmozdulatok. Az egyik, még 1604-ben, a császári békebiztosok megérkezése volt, akik Pest alatt sátorozva tanácskoztak a budai török békebiztosokkal, többi között Suki Balázs budai polgár tolmácsolása mellett, eredmény nélkül; a másik 1605-ben Bocskai István megjelenése volt. Bocskai István Erdély fejedelmévé választván megszerezte politikai terveihez a szultán tá- Bocskai mogatását. A törökök boldogan látták, hogy amit hadjárataikkal nem tudtak elérni, az most aralcosimez5r] magától sikerült: a császáriak kiszorultak Erdélyből. A szultán örömében koronát is küldött Bocskainak annak jeléül, hogy magyar királyi méltóságát is elismeri. Bocskai Szent Márton előnapján érkezett a rákosi mezőre, ahol a bejlerbej, Ali pasa fogadta. Másnap a szerdár, Lala Mehmed nagy ünnepség keretében adta át Bocskainak a koronát s azzal együtt a szultán berátját, meg többi ajándékát, egy pálcát, kardot és zászlót, ünnepélyesen kijelentve, hogy őt „Ahmed szultán nevében királlyá nevezi". Az ezzel az eseménnyel-kapcsolatos katonai felvonulások azonban már csak politikai jellegűek voltak. A hosszú háború alatt tehát 1598-ban, 1602-ben és 1603-ban három kísérlet történt Buda Azsitvatoroki visszafoglalására, de a város török védői minden ostromot visszavertek. A várost nem sikerült beJce ( 1606 ) visszafoglalni, s a harcban kimerült ellenfelek a zsitvatoroki békében (1606) olyan megállapodást kötöttek, amely szerint Buda vitathatatlanul török vár maradt tovább is. Budának 1541-ben a törökök által való birtokba vétele után ötven esztendeig úgy tűnhetett, hogy a város visszafoglalása, a török hatalom visszaszorítása a magyar királyi hatalomnak, s az európai hatalmi rendszernek állandóan napirenden levő célja, törekvése, s hogy ezeknek a törekvéseknek az eredményességét nem az elhatározottság, a szándék, hanem anyagi lehetőségek korlátozták. Valójában komoly, összefogott, eredménnyel kecsegtető kísérlet ötven esztendő alatt nem történt e cél elérésére. A tizenöt évig tartó háború, amely a korábbi tétova vállalkozásokat követte, sem vezetett eredményre, győzelmeket a harcoló felek arattak egymás felett, de győzelmet nem tudtak elérni. A hadseregek elvonultak, helyőrségek maradtak csak. Az izgalmak és a bizonytalanságok után az életnek a normális rendjét kellett biztosítani. Buda török vár maradt, s mint török vár a hódoltságban tartott országrész központja. A török uralom szervezeti rendszere 1541 után azonnal életbe lépett, s minden bizonytalanság ellenére szabályosan működött a tizenötéves háború kezdetéig.
