Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

Duna felől nyomult a város ellen. A támadás sikerült, s a császári hadak megszállták Pestet, ahol ezer ló és azonfelül is értékes hadizsákmány jutott a kezükbe. A pesti törökök közül csak kevesen kerülték el a halált. Akik a harcból megmenekültek, alig néhány százan, az egyik Duna-parti nagy bástyába zárkóztak be, ott készültek az elkeseredett védekezésre. Megostromlásukra azonban nem került sor, mert amikor a hadilárma csillapodtával szabad elvonulás feltétele mellett felajánlották a bástya átadását, az ostromlók, attól tartva, hogy az eljövendő harcokban hátukat veszélyeztethetik, szívesen biztosították átvonulásukat a budai oldalra. Az ostromlóknak a török tábori hadakat illető aggodalmai jogosak voltak. Az újonnan kinevezett pesti kapitány, Örsy Péter ugyanis alig teremtett a felégetett városban némi rendet, és alig kezdett a védelemre felkészülni, a rákosi mezőn feltűntek a török tábori hadak előcsapatai (október 13-án). Elöl a tatárok száguldoztak, aztán a lassabban mozgó csapatok tűntek fel, s végül Jemisdzsi Haszan is megérkezett, aki a budaiak segélykiáltásaira feladva erdélyi terveit, Szarvas alól sietve visszafordult. Serege mintegy harmincezer emberre rúgott. A nagyvezér seregének megérkezése Buda körül új helyzetet teremtett. Russwurm kísérletet tett ugyan arra, hogy a törököket a rákosi mezőről visszaszorítsa, de azok Pest alatt erős állást építettek. Mivel folyami erőkben egyik fél sem múlta felül a másikat, a Budától és Pesttől dél felé a Duna két partján táborozó törökök, hajóik segítségével éppen úgy érintkezésben maradtak a budai várőrséggel, ahogy az ostromlók is hajóhídjukon át egyetlen seregként mozgathatták a Duna két partján működő csapataikat. S amikor hajóhídjukat a törökök szétszakították, a császáriak is csak hajók segítségével tartották fenn az érintkezést seregeik között. Minthogy az erőviszonyok a szárazföldi csapatoknál is körülbelül egyensúlyban voltak, Jemisdzsi Haszan seregei Pestet és a pesti őrséget ugyanúgy ostrom alatt tartották, mint odaát a császáriak Budát. Hogy a rákosi mező felől fenyegető török támadásoktól a császári seregek megszabadulhassanak, Pestről Örsy Péter és Strozza vezetése alatt október 23-án támadást intéztek Jemisdzsi Haszan tábora ellen. A harc azonban a császáriakra szerencsétlenül végződött. Csapataik vereséget szenvedtek, s megfutamodva nagy rendetlenségben menekültek vissza a város felé ; a városkapunál saját vezérüket, Örsy Pétert is megölték, amikor az korholni ós rendezni próbálta őket. A budai oldalon szintén változó szerencsével folyt a küzdelem. Az ellenfelek nyílt csatát nem keresve és nem is vállalva, egymás fárasztásával, egymás állásainak vívásával, rajtaütésekkel törekedtek harcászati helyzetüket megjavítani, ami hol az egyik, hol a másik félnek sikerült és kölcsönösen megfelelő veszteségekkel járt. Az sem hozott a harcok menetében lényeges változást, hogy az ostromlók október 17-én Mátyás főherceg személyében új vezért és kíséretében jelentős erősítő csapatokat kaptak. A főherceg, miután a budai vár falait a Gülbaba-domb