Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

által fölvetett találgatáshoz, hogy a talp szélén bevésett Z jel alatt az osztrák Zugiinger ötvös rejlik.

330 Az Esterházy kincstár kulacsának (címerfelirata 1642) hasonlatossága a Wiener Neustadt-i serleghez inkább korjelenség. Mátyáshoz vagy a budai ötvösséghez fűződő kapcsolatát nem lehet kimutatni.

331 Sokkal szerényebb az Eszterházy-kincstár úgynevezett Mátyás-serlege, az uralkodóra csak a későbbi címer utal. A kehely nürnbergi körben 1500 körül készülhetett.

332 Ezzel szemben az Erdődy-gyűjtemény kelyhén a címer erdetinek látszik.

333 Kétségtelenül hiteles az az öntött virágokkal, indákkal, sárkánnyal díszített szarvserleg (162 — 163. kép), amely Mátyás kincstárából került a prímási drágaságok közé.

334 Ez utóbbi viszonylag szerény emlékek az átlagtermelésről tájékoztatnak. Az ötvösművészet és kisplasztika hihetetlen magas átlagos színvonaláról számolnak be az Egyetemi Könyvtár alapozásánál 1874-ben lelt kincsek. Az öntött ezüst ruhakapcsokon - jellegzetes ruhadísz a XVI. század elején — női és férfi alakok, lombdíszek és indák láthatók (165 - 166. kép).

335 Az ugyanitt talált összerakható ezüst poharak és a kerepesi lelet kanala (1494) az étkezés, de egyáltalán az egyre előkelőbb társadalmi érintkezésre utalnak.

336 Bonfini szerint is a korábbi szittya szokásokat olasz divattal cserélik föl. Ez vonatkozik elsősorban az étkezésre. 157. Aranyozott ezüst kehely a XLV. század derekáról (1944-ig a Mátyástemplom kincstárában őrizték)