Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

Valamivel világosabban bontakozik ki a budai és pesti ötvösművészet néhány kiváló, a királyi A királyi kincstárból származó emlék alapján. Fönnmaradásuknak — akárcsak az I. Lajos- vagy Zsigmond- kincsek és kori műveknél — előfeltétele Budáról való elkerülésük volt. Már annak idején Ágnes királyné, 'P

usztulasuk azután Erzsébet királyné jelentékeny kincseket vitt ki, majd V. László örökségeként nagy értékek kerültek külföldre.

321 Kevesebb szerencsével jártak a közvetlenül a törökök elől menekített kincsek. Már előzőleg sokat fölajánlottak a törökök elleni hadjárat céljaira. Mária királyné pedig a mohácsi csata hírének vételekor hajóra rakatta és jó részét Pozsonyba szállíttatta.

322 Esztergom előtt a várkapitányság támadásakor két kincses hajó elsüllyedt. A hajók terhét főleg a Mátyás-templom, a budai kiarisszák, a margitszigeti dominikák és az Alamizsnás Szent Jánosról elnevezett királyi várkápolna kincstárai alkották.

323 A királyi kincsek Habsburg-birtokban maradtak, valószínűleg sokat magával vitt Mária királyné Németalföldre. E hatalmas kincs pusztulása előtt készült összeírások is kétségtelenül igazolták, hogy a középkori magyar ötvösművészetet nemcsak kiemelkedő minőség, hanem óriási mennyiség is jellemezte. Az átlagtermésről ad számot az a két kehely, amely nemcsak a sors pusztítását, de véletlen folytán az 1712-ben Budára visszakerült és 1785-ben barbárul elárverezett templomi kincsek sorsát elkerülte.

324 A rotulusos nodusú XIV. század végi kehely (157. kép) talpát reliefábrázolások díszítették (158— 161. kép), ezt a Szent János-kórház kápolnája őrizte. A budai származású kehelyhez igen közel áll az 1400 körüli időre keltezett Förrenbachi kehely Nürnbergből. Talpát ráerősített korongon ábrázolások fedik.

325 A XVL század elején készítették azt az öntött virágdíszes nodusú kelyhet, melynek kosarát és gerezdes talpát a kor jellegzetes díszítése, a bőrtűs, filigrános háló borította (164. kép). E két kehely egyszerűsége miatt érdemel említést, mint a stílus tucat-termékei. E korból ugyanis csak a királyi kincsek kiemelkedő remekeit és nem a városi művészet jellemző darabjait ismerjük. A városi átlagtermés hiányát nem pótolják a királyi kincstárból vagy királyi alapítványból A budai származó és az egész világban szétszóródott emlékek, annak ellenére, hogy az udvari művészetet ötvösség ezer szál köti — akárcsak Firenzében vagy egyebütt — a városi-polgári művészethez. Hiszen sí

^

w,,a ezek a kiváló mesterek a királynak és a főuraknak éppen úgy dolgoztak, mint a gazdag polgároknak. Erről tanúskodik például az újabban azonosított esztergomi szentségtartó.

326 Lehetséges, hogy ide sorolható a zágrábi kincstárban őrzött szentségtartó.

327 E későgótikus ötvösműveket naturális gyümölcs- és növényi díszítésük, túlburjánzó indáik jellemzik, és bár a német „Sondergotik" ízlésvilágával tartanak rokonságot, annál mértéktartóbban. Különösen gyakran ékítik a budai későgótikus ötvösműveket trébelt hólyagok és az üde, szinte népművészi egyszerűségű, sodronyszállal kereteit, színes zománcvirágok, a későbbi úgynevezett virágos renaissance előfutárai. Nem lehetetlen, hogy az oklevelekben, feljegyzésekben oly gyakran előforduló „magyar ötvös"-ökre lehet éppen e magyaros ízlés elterjedését visszavezetni. A „magyar", „német", „itáliai" megjelölések az ötvösöknél, akárcsak más mesterségeknél (szabóknál, mészárosoknál), mutatják a budai művelődési élet sokrétűségét, azt, hogy különböző műveltségi területek határmezsgyéjén a szokások, technikák, gondolatok már keverednek, de nem kristályosodnak ki egy új szintézisben. A hólyagos és sodronyzománcos díszítés jellemzi az egykor a rieti katedrálisban őrzött aranyozott ezüst kupákat. Talán róluk emlékezett meg a milánói hercegnek szóló követjelentés, mely szerint Mátyás ajándékozta a kupákat rieti püspökének.

328 A forrásadatot a kupa magyaros díszítése valószínűsíti. Az eddigi irodalom szinte egyöntetűen megállapítja a 81 cm magas bécsújhelyi hólyagos serleghez fűződő hasonlóságot, ami ez utóbbit is a magyar ötvösséghez látszik kapcsolni a sodronyzománc díszítésén kívül.

329 Az osztrák szakirodalomban előforduló újabb 156 A galgóci (Hlohovec) várkápolna körtefából említése ismét visszatér már a Rosenberg faragott oltára