Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

150. A Philostratus-kódex jobboldali címlapja. Iniciáléban Mátyás diadalmenete, jobb felső sarokban Bonfini (?) arcképe állandóan gyarapított követei, megbízottai és humanistái útján. Ugyanakkor Firenzében könyvmásoló műhelyt tartott fönn négy állandóan dolgozó ,,scriptor"-ralés miniátorral. Azonban szerencsére nemcsak a firenzei könyvfestő műhelyeket részesíti előnyben, melyet olyan kiváló művészek képviseltek, mint Cherico, Gherardo és Attavante, hanem a ferrarai ,,perspektivikusok", a nápolyi, majd a milánói műhelyek szinte az összes itáliai irányzattal megismertetik az udvart. Különösen kiemelkednek Attavante és műhelyének alkotásai, melyek közül talán legszebb a brüsszeli Missale, amely azonban már a nyolcvanas években készült naturalista díszítéssel. Kétségtelenül megállapítható, hogy Mátyás az öröklött és szerzett könyvtárak mellett még házassága előtt állandóan vásároltatott, és a későbbi könyvtárnak legalább egyharmad része már birtokában volt, bár ezek inkább az egyszerűen díszített kötetek közül kerültek ki. Főleg a Vespasiano de Bisticci firenzei könyvkereskedő másolóüzemeiben alakult ki a gyorsan készíthető fehér indadíszítés, a legkorábbi, a hatvanas-hetvenes évek corvináinak keretdíszítése. Mátyás címerével és egyéb hazai vonatkozásokkal már a budai udvari műhelyekben látták el. A könyvkereskedés számára készült művekkel azonos díszítése, sőt egy, a Theophrastos-kódex