Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

felirata bizonyítja, hogy Vespasiano Bisticci készíttette. Hasonló díszítésű corvinákat másoltak Umbriában (Bessarion), Emiliában, Nápolyban

296 (Tacitus, Nagy Sándor története és Ransanus történeti műve) és Ferrarában (Lodovico Carbo Dialogus-a). Attavante műhelyéből mintegy harminc ismert Corvina került ki. A legszebbek sajátkezű művei: a velencei Martianus Capella, a brüsszeli Missale, a vatikáni Breviárium és a budapesti Philostratus és Chrysostomus kötet (150. kép). Ugyancsak több munka készült Gherardo és Monte di Giovanni del Flora firenzei festők műhelyében, többek között a budapesti Hieronymus, a Regiomantus ugyancsak firenzei; Francisco d'Antonio del Cherico műhelymunkája. Leggazdagabban a budapesti Gradualét díszítették. Remek képsora a franco-flamand stílus jellegzetes alkotása

297 (151 - 152. kép). Valószínűleg amikor Filipecz János VIII. Károly francia királynál járt követségben (1487), hozta magával Magyarországra. Díszítését néhány lappal a budai műhely egyik legkiválóbb miniátora, Fra Joannes Antonio Cattaneo de Mediolano fejezte be. És ezzel elérkeztünk a város számára lényegesen fontosabb udvari műhely munkáihoz. Munkaszobáikat Bonfini leírása alapján a várfalakon húzódó kamrasorban kereshetjük. Nem képzeljük, hogy a műhelyt alapítani kellett; megvolt az már Zsigmond, sőt I. Lajos idejében. Valószínűleg eredetileg kapcsolatban volt az István-toronyhoz csatlakozó délnyugati szárny Tárnok-házának levéltárával, a nemzeti krónikák másolóival. Ugyanazok a mesterek lehettek, akik a címeresleveleket is díszítették, közülük egész sorozatot ismerünk főleg Zsigmond korából e'gészen II. Lajosig.

298 Merész, bár nem alaptalan feltevés, hogy a Tárnok-házhoz legközelebb fekvő védőfalon, a ,,Gyilokjárón" sorakoztak a miniátorok szobái. Az épületsort tartó konzolok helye nemcsak befelé, de kifelé is látható. A királyi miniátorműhely, amely külön könyvkötőműhelyt is tartott fenn, igazi fénykorát a nyolcvanas években érte el. Az elsők között még a hetvenes évek elejéről Blandius miniátor neve maradt fönn. Lehetséges, bár semmiképpen nem bizonyítható, hogy az egyszerűbb díszítéseket és Mátyás címerét az Itáliában vásárolt kódexekbe ő pótolta. Legalább egy betűfestő, egy címerfestő és több írnok dolgozott 1470 körül Budán.

299 A királyi miniátorműhely — és jelentősége ebben is rejlik — a főpapok és a főurak, sőt meggyőződésünk, hogy legkésőbb a XVI. század elején a gazdag polgárok számára is dolgozott. A könyvtár működését a legtömörebben a XVI. század első felének legnagyobb magyar humanistája, Oláh Miklós jellemzi: ,,Az örepcnitentum jgai 151—152. A Mátyás-Graduate franco-flamand stílusban készült miniatúrái 153. Joannes Antonio Cattaneo de Mediolano, a zsidók az ígéret földjén. (Mátyás-Graduale 7a lap)