Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

A Hradzsin Szent György-temploma déli kapujának timpanonját betöltő relief hasonló ikonográfiái elképzelésből született. A prágai dombormű, akárcsak a Hradzsin II. Lajos-szárnyának szimás és pilaszteres ablakai, a budai udvari művészet kisugárzása lehet. Ezzel szemben a Schmidt-gyűjteménybe került „Krisztus levétele a keresztről" relief-töredéket (141. kép), ha nem magyar vörösmárványból készült volna, a sváb művészet körébe utalnánk.

262 Ismerve a budai német polgároknak éppen akkor Nürnberghez fűződő különleges kapcsolatát ahonnét nemegy templomi alapítvány irányult Budára a Boldogasszony-templom számára a relief művészeti irányzata nemcsak megmagyarázható, hanem szinte szükségszerű. A művészeti hatások mindig társadalmi érdeken és kereskedelmi alapon nyugszanak. Megállapíthatjuk, hogy mind Itáliából, mind Németországból a XVL század első felében is újabb hatások hullámai érik az állandóan forrásban levő, megnyugvást és kikristályosodást alig ismerő budai művészetet. A nagy ellentétek feszültsége teremti és pusztítja ezt a művészetet. E kétes származású emlékekkel szemben biztos eredetűnek a síremlékek Budán lelt csoportját tarthatjuk. A kialakult műformák a későbbi nyugati és közép-európai típusoknak elemeit korábban alkalmazták, és a magyarországi kőfaragás fejlődésére igen jellemzőek. Ez előtt Magyarországon, de Budán is a délnémet jellegű sírkövek voltak többségben (142 143. kép). A század második felére az Itáliából vett hatások kerülnek túlsúlyba, amelyeknél az a gondolat is felmerült, hogy nem függetlenek az antik emlékek gyűjtésétől, különösen az antik sírkőszobrászattól. A legegyszerűbb ezek között a babérkoszorús típus, amely a Róma városi renaissance sírkövek mintáját követi.

263 Érvényesül azonban rajtuk a helyi antik koszorús síremlékek hatása is,

264 de még inkább a XIV. századi és XV. század elejei címeres sírkövek hagyománya. Kifejezésre jut ez a későgótikus díszítés a mindent befonó inda alkalmazásában, ahogy ezt Beatrix királynő óbudai és diósgyőri várnagyának, Bernardino Monellinek sírkövén láthatjuk

265 (144. kép). Ezt a későgótikus indát nagyon jól ismerjük a visegrádi vörösmárvány címeres kútról és Mátyás bautzeni emlékművéről. Hasonló inda jelenik meg azon a domonkosok templomában lelt sírkőlapon, amelyen a Szentléleki család sisakforgós címerét vastag babérkoszorú övezi. Alsó, feliratos része elveszett.

266 Ez a sírkő fejezi ki a legpompásabban azt az új típust, amely majd egész Magyarországon elterjedt a XVI. század elején. A típushoz stilisztikai és fara141. Levétel a keresztről. Vörösmárvány relief részlete, 1520 körül