Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

nete, akkor a díszudvarra kell, hogy vonatkozzék. Ezt támasztják alá ugyanis a későbbi, a török hódoltság alatt készült, a díszudvart környező épületek leírásai. A palotának ugyanis csak ezt a részét mutatták be a Budát keresztező utazóknak, akik főképp a császár követeinek személyzetéből álltak. Szinte majd mindegyik útleírás — Lubenau, Schweigger, Omichius — az udvart övező palotában említ kazettás mennyezeteket, különböző ábrázolásokkal, gyíkkal vagy kígyóval díszítve. Gerlach „hosszában két nagy terem"-ről emlékezik meg. Tekintve, hogy csak a díszudvart látogatta meg, e két termet méreteik miatt csak a nyugati szárnyban képzelhetjük el. Az egyik forrás megőrizte valamelyik ebédlő vagy tanácsterem méreteit, lépésből méterre átszámítva 40x12,5 méter lehetett. A hely meghatározását, amire a Bonfini-szöveg vonatkozik, elősegíti, hogy a nyugati szárny éppen ilyen széles; egyik oldalról földbe süllyesztett, de különben szép tágas pincéi a raktár és a kincstár helyiségeire alkalmasak lehettek.

191 Az ajtók és a kandallók felett futó frízekben jelképek, festonok, címerek, győzelmi allegóriák, akár a nápolyi Castello Nuovónak az Aragoniai-ház győzelmét ábrázoló diadalíven. Valószínűleg ugyancsak 1 111. Töredékekből összeállított vörösmárvány kereszablak a budai királyi palotából 0,50 i lm 112. Reneszánsz ajtókeretek rekonstrukciós rajza a királyi palotában előkerült kőtöredékek alapján