Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

104. A „Mátyás Kálvária" részlete vezetbe tömörült — bár gyakran össze nem illő csoportosításban. A városnak fölesküdt két céhmester (az ötvöst említik) köteles volt szakmai kérdésekben a bíró és a tanács rendelkezésére állni, és legalább egyszer az árut ellenőrizni (peschawen). Szó esik ekkor az ötvösökről, a festőkről, harangöntőkről, a pénzverőkről.

164 Fel kell tennünk azt is, hogy az ácsok, kőfaragók, kőművesek, téglavetők és útkövezők egy céhben dolgoztak.

165 Pesti céhekről inkább csak a XV. század végéről, a XVI. század elejéről vannak adataink. 1482-ben a kőfaragók a pintérekkel, kerékgyártókkal és asztalosokkal alkottak egy céhet.

166 Ugyancsak Pestről ismerjük a festők céhlevelét.

167 A pesti ötvösök céhlevele 1529-ből maradt fönn. A budai céh szabályait 1514-ben a zágrábiak kérik, a céhlevél a dicső elődökre hivatkozik.

168 A magyarországi, a budai viszonyokra az jellemző, hogy a főúri, de különösen a királyi megbízás a céhkereteket szétfeszíti. A királyi ötvös, festő, építész a legmagasabb művészi, társadalmi rangot jelenti.