Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

99. Magyar címert tartó őrt ábrázoló sárgamázas kályhacsempe a budavári királyi palotából 100. Zsigmond címeres kályha rekonstruk' eiója a királyi palotából előkerült kályha> csempék alapján Csontfaragás Ebből a korból már műtárgyak hosszú sorának budai származását vethetjük fel, sajnos, a bizonyítékok hiányoznak. Néhány fontosabb csoportot említünk meg. A lovagi környezet ábrázolása miatt talán a legérdekesebb a csontnyergek változatos csoportja, melyet nem a stílus, hanem az ajándékozó személye, Zsigmond és nagyobbrészt az alacsony, hátsó támla nélküli szív alakú, könnyű nyergek magyar típusa köt össze. Több nagy gyűjteményben maradtak fenn az emlékek. Egy részük Magyarországról került elő. Szerepüket egy adat világítja meg 1431-ből, amikor is Zsigmond Vlad Drakul oláhországi vajdának ajándékoz egyet abból az alkalomból, hogy a Sárkányrendbe vették fel. A nyergek nagy részét nem tudjuk magyarországi, közelebbről budai műhelyből származtatni, már az emlékek stilisztikai különbségei és a feliratok különböző nyelve, sőt nyelvjárása miatt sem. Már akkor is, ha a Magyar Nemzeti Múzeum három nyergét ós a bécsi Kunsthistorisches Museum, valamint a firenzei Bargello két-két nyergét veszszük tekintetbe, rajnai, lombard és délnémet vonásokat különböztethetünk meg rajtuk.

148 A csontfaragás különben éppen úgy divatban volt Budán, mint az egykorú európai városokban. A királyi palota leletei között egy tűszerű eszköz végét díszítő trecento jellegű mellkép még az Anjou-korból és egy későgótikus XV. századi rendkívüli tiszta formaadású naturalista női fej, lehet, hogy egy Piéta fájdalmas Máriája, példázzák a csontfaragvány szerepét az udvari iparművészetben (105. kép). A „Mátyás- Különös szerencse, hogy Európa középkori ötvösművészetének egyik legkiemelkedőbb darabja, a Mátyás-kálvária az esztergomi főszékesegyház kincstárában fennmaradt.

149 (103 — 104. kép). A körülbelül 72 cm magas, mintegy hét kg színaranyból készült úgynevezett aranyzománcmű felső része áttört gótikus fiatorony, a passió két fő jelenetét ábrázolja. Csúcsán a „Keresztrefeszítés" kikristályosodott ikonográfiái ábrázolásban Máriával és Jánossal; középütt Krisztus ostorozása, a támpillérek közt baldachinok alatt Illés, Ézsaiás és Jeremiás próféták alakjával. A kis szobrokat fehér, kék, zöld zománc fedi, melyeken keresztülragyog az arany alap. E rendkívül költséges és nagy technikai tudást igénylő eljárást a XV. század elején vezették be Párizs, Burgundia, Toszkána és Lombardia néhány műhelyébe. A műkritika felváltva